Part 90. Hazug füves ribi.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

....-Szeretlek!Nagyon szeretlek!Rettentően sajnálok mindent!Feldúlt voltam,tudom ez nem magyarázat,mert mindig mindent megbeszélünk,de elborult az agyam.Te vagy az életem egyetlen kishúgom!Bár én feküdnék most itt helyetted!


Nemsokára ki is toltak a műtőből egy intenzív szobába.Csendes volt,gondoltam nincs ott senki.Trappolás és kiabálás jött a folyosóról.
-Mi történt vele?Diana!Életem!-Zayn hideg kezeit éreztem enyémeken.-Mit csináltál vele?Tyler nyögj már ki valamit!-kiabált.
-Kérem nyugodjon le!Legyenek csendben!Ez egy kórház és nem egy kocsma!-rontott be a nővér.-A betegnek is jobb lenne ha mindketten kijönnének!
-Elnézést!Csendben leszünk,csak had maradjunk!-a nővér fej rázva kiment.
-Mi történt vele?
-Túl sok füvet szívott!Megállt a szíve,azt hitték nem tudják visszahozni!
-Ho..hogyan?Mikor?Vele voltál nem?
-Mikor összevesztünk elrohant...Ezt te is tudod nem akarta fel venni a telefont.-Dylan hangja hallatszott a folyosón.-Te tudod mi történt vele!Mond el!-Dylan épen hogy bejött Ty már letámadta.
-Daniel nem sokat mondott csak hogy ott volt valami gyerek.Diana jól ismerhette és azt mondta hogy...
-Mit mondott?
-Ezt jobb lenne ha ő mondaná el.-Tyler azonnal hívhatta mert kiabálva szólalt meg.
-Daniel!Azonnal mond el!-kis szünet volt.-És mit csináltak?Mi az hogy ültek?Csak szívták a cigit?Tényleg?De te mit kerestél ott?Ki volt az a gyereke?Igen tudom ki ő!Köszönöm!Szia!
-Mit mondott?-kérdezte Zayn.
-Azt hogy ültek egy padon és nagyon betéptek és hogy elment megkeresni mert aggódott érte és hogy akkor ment el Luke mikor ő odaért.
-Lukkal volt?
-Daniel elmondása szerint igen!-Zayn megfordult és belecsapott a falba.
-Zayn!-felkiáltottam és felültem.A szemeim fent akadtak és elkezdtem remegni.
-Diana!-Dylan lépett közelebb és lefogott.-Segítség!Orvost!-és csend lett.Az érzelmeim elnyugodtak és csak voltam a csendben,mintha vártam volna valamire.Megláttam egy tükröt és belenéztem.Kislányként láttam magamat,mikor anyával akrobatikára mentünk.Megfordultam és ott állt előttem anya.
-Szia anya!-ránéztem és elmosolyodott,szorosan magához vont.
-Kicsim!Annyira szeretlek!Miért csináltad mind ezt?Apáddal nagyon rosszul érezzünk magunkat.Mi nem így neveltünk.
-Nem voltál velem mikor szerettem volna,nem tudtam hogy mi a helyes.Anya nem tudok megváltozni.Szeretem őt és el szeretném magam kötelezni.
-Szó sem lehet róla!Diana én nem akarom,hogy tönkre tedd az életed!Nem mehetsz hozzá.
-De hozzá fogok,már nem szólhatsz bele!Már nem vagy velem,mert meghaltál!-sírtam.
-Te akkor hogy láthatsz engem?Itt állsz a halál kapujában,nincs sok időd,gyere velem kincsem és minden rendben lesz!
-De ha veled megyek,akkor meghalok,és akkor Ty egyedül marad.Nem mehetek veled,bármennyire is szeretnék!Szeretlek Anya és mond meg apának hogy őt is!
Nem tudok felkelni.Nem tudok mozogni,mintha valami baj lenne velem.Nehezen lélegzem.Valami baj van!Mi történik?Sötét van és nem látok semmit.Akármennyire is meg akarok szólalni nem tudok.Segítséget akarok,hogy fel tudjak kelni,de nem tudok.Órák telnek el így.Így,hogy semmit se tudok magamról.Talán meghaltam?De csak sötét van.Izmaim elernyedtek és fájnak.Deszkázni akarok.

4 nap múlva felébredtem.Kinyíltak a szemeim és fel próbáltam ülni.Drága testvérem ott ült a fotelben és aludt.Fogtam egy kis almát,ami a szekrényen volt és nekidobtam.
-Nem alszok Nővérke!
-A húgod vagyok!-suttogtam. 
-Diana!- egyből felpattant és átölelt.Nem volt erőm nekem is őt.-Hogy vagy?Hozok egy orvos,addig ne menj sehova!Szeretlek!-még be se fejezte már eltűnt az ajtó mögött,és pillanatokon belül visszatért egy kedves doktor nővel.-Látja mondtam hogy felébredt! Nem képzelődtem!
-Rendben elhiszem!-rámosolygott Tylerre majd odajött megvizsgálni. Betoltak valami szobába,ahol egy nagy gép volt.-Szeretnélek megkérni,hogy feküdj fel és ne izgulj,illetve ne mozogj.Ez egy rutin vizsgálat,egy sípoló hangot fogsz hallani,de nem fog sokáig tartani,kérlek ne szállj ki!
-Oké!-felfeküdtem a gépre és igyekeztem nyugodt maradni.Féltem.A sípoló hang kínzó volt és legszívesebben kimásztam volna.Kb 5 percig kellett hallgatnom,de egy örökké valóságnak tűnt.Mikor kihúztak elfáradtam.A doktornő magyarázott,de csak annyit hallottam meg,hogy minden rendben és nem kell félnem.Mikor ismét visszafeküdtem Tyler nem jött be csak Dylan.
-Szia Édesem!-megsimogatta a kezem és megfogta.-Nagyon aggódtam érted.
-Szia Dylan!-még abban is elfáradtam míg ezt kimondtam.-Még mindig az édesed vagyok?Azt hittem utálsz és szóba sem állsz velem azok után amit tettem.
-Figyelj,ezt majd megbeszéljük,most az a legfontosabb hogy minél előbb kikerülj innen!Valamilyen szinten haragszom rád,de megbocsátok.Nem fogok senkinek semmit se mondani,ne általam derüljön ki minden,de bármi van rám mindig számíthatsz.
-Dylan...én nem tudom.Láttam anyukámat.Azt mondta ne menjek hozzá Zaynhez.A halálba akart hívni,azt akarta hogy vele menjek.Dylan ismét láttam őt.-a könnyeimmel küszködtem.-Ott álltam a tükörnél..
-Shh.-csitított és odabújt.-Minden rendben!-elkezdtem sírni,majd belefáradtam és elaludtam.Nem akartam felébredni,nagyon fájt mindenem.

2 nap múlva

Már nem tudtam többet aludni,az orvos megvizsgált és hazaengedett.Zayn ott volt mindvégig és külön magával vitt míg Tyler forgatott.Ty szörnyen érezte magát,amiért nem mindig tudott velem lenni.Zaynnel nem igazán beszélgettünk.Hagyott engem pihenni én pedig pihentem.Nem meséltem el neki,hogy láttam anyukámat,nem mertem,vagy nem tudom.Mindenki ellátott csokival és egy csomó édességgel!Sokat beszélgettem másokkal,de Zayn elkerült.Nagyon furcsa volt velem.Egyszer viszont elkaptam.
-Zayn!Mi a baj?
-Hogy érted Drágám?
-Folyamatosan kerülsz,már itt vagy egy hete,de alig beszéltünk.
-Csak gondolkozok.
-Ennyit?Min?
-Hogy mindig jó ötlet-e ez a házasság?-megakadt a torkomon a szó.-Most komolyan meglepődtél?
-De-de ezt nem értem.
-Nem tudom,hogy feleségül akarok-e venni egy füves hazug ribancot!

Part 89.Bárcsak én feküdnék.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...-Mit csinálsz?
-Elmegyek?
-Nézzünk együtt a napfelkeltét.Ezen már nem tudsz változtatni.

-Nem akarom!
-Miért?-néztem rá értetlenül.Felállt és a kezét nyújtotta.Nem akartam felállni,de felöltöztem.
-Hiba volt,amit tettünk,amint elmúlik ennek az egésznek a hatása akkor annyira bánni fogod!Hogy feküdhettél le mindkettőnkkel?
-Honnan veszed hogy Lukeal lefeküdtem?
-Éreztem.Annyira szerelmes lettem beléd az első pillanattól fogva,de tiszteletben tartottam hogy van barátod.
-Hát úgy látszik mégse,akkor nem tetted volna ezt meg.Csinálj úgy mintha meg se történt volna.
-Most mondtam el hogy szerelmes vagyok beléd!Szerinted nekem ez menne?
-Szerintem lefekszek az öcséddel is.-megfogta a karom.
-Nem teszed meg!Az öcsémet nem fogod magadba bolondítani!Ezt verd ki a fejedből.-kirántottam a karomat a szorításából és hangos nevetéssel elindultam haza.Bekapcsoltam a telefonomat,amire kb 50 üzenet érkezett.Nem nyitottam meg csak egyet.Dylan írta.
"Nagyon aggódok érted,Tylert meg is ütöttem miattad,légyszíves legalább írj vissza."
"Mindjárt otthon vagyok,nem akarom látni Tylert.El tudod intézni?"
"El,lent megvárlak!" :)
Amint odaértem tárt karokkal várt és megölelt.
-Merre voltál?
-Erre-arra.Köszönöm,hogy most itt vagy.
-Bármikor,már úgy érzem lassan a húgom vagy,bár ha más szerepet töltenél be az életemben,akkor azt jobban kedvelném.-mosolygott,majd szorosabban megölelt.
-Megütötted Tylert?
-Igen,egy jobb egyenessel illettem őt,ne haragudj.
-Nem haragszom.
-Tudom,hogy összevesztetek és azt is hogy min.Nem ítéllek el.-Daniel megjelent az ajtóban.Szúrós tekintettel nézett rám.Elkezdett csörögni a telefonom,Zayn volt az.
-Szia Zayn!
-Szia Kedvesem!Hiányzol!Mit csinálsz?
-Hajnali 6 van drágám,szerinted?
-Tyler felhívott.
-Mit akart?
-Elmondta hogy összevesztetek,aggódott érted,azt hitte eljöttél hozzám.Ezerszer hívtalak már.Merre voltál.
-Erre-arra,kikapcsoltam a telefonom,nem akartam senkivel se lenni.
-Nem csináltál semmi hülyeséget ugye?
-Nem.-eszembe ötlött hirtelen néhány dolog.-Zayn,szerintem most megyek,majd később beszélünk.
-Diana!Ne csinálj semmi butaságot!Ma este ott leszek melletted,sietek!-Dylanre néztem,aki értetlenül nézett vissza,miközben Daniellel beszélgetett.Daniel nagyon magyarázott,Dylannel megtartottuk a szem kontaktust,elszomorodott az arca.-Szeretlek!
-Akkor majd találkozunk,én is!Szia!-eltettem a telefont.Elindultam Dylan felé,Daniel pedig elment.
-Ne mondj semmit,ez szánalmas dolog volt,ugye tudod?Csalódtam benned!-karjáért nyúltam.-Ne érj hozzám,ezt most szeretném feldolgozni!-elfordult és elindult.Utána nyúltam,de lábam összecsuklott és összeestem.Dylan visszanézett,de nem jött oda.Felálltam,majd a fejembe éles fájdalom szúrt és a testrészeimbe is.Lábam elengedett és hátraestem,fejem a padló lapon csattant és padló lap összetört.Szemem nem csukódott be,és éreztem hogy folyik a vér az orromból,a fülemből és a fejemből.Nem tudtam mozdulni.-Diana!-Dylan suttogva térdelt mellém.-Segítség!-elkezdett sírni,de nem tudtam felé fordulni.Nem tudtam megszólalni.-Diana,miért vérzik az ujjad?Miért nem válaszolsz?Mi történt?Diana!-felhívta a mentőket és utána segítségért szólt.10 perc alatt megérkezett a mentő.Beszéltek hozzám,de hiába mert elvesztettem az eszméletemet.

...A kórházban már nem rémlett semmi.Csend volt.Rosszul éreztem magam.Fájt.Tudtam mi történik.A szívem megállt.Minden üres volt.Egyedül maradtam.Másképp képzeltem el a halált.
-Mi történik?Miért nem mondanak semmit?-hallottam amint Tyler sírva kiabál.
-Nem jön vissza,nem tudjuk megmenteni!-mondta az orvos.Tyler betört és megfogta a kezem.Éreztem.
-Ne hagyj itt!Megígérted!-sírt,nagyon sírt.-Megígérted,hogy soha nem hagysz itt!-a szívem ismét megdobbant.Érte dobbant meg.
-Visszajött!-kiabálta az asszisztens.
-Diana!Itt vagyok,nem hagylak itt ígérem,többé már nem!-pont őt nem akartam itt tudni,de belegondolva,hogy mennyire szeretem és hogy ő az egyetlen rokonom,igaz nem látom most,de érzem hogy aggódik,remeg a keze.Én is pont így viselkednék a helyében,ha nem rosszabbul.Ha érte kellene az életemet adnom,megtenném,érte bármikor!Megszorította a kezem.-Szeretlek!Nagyon szeretlek!Rettentően sajnálok mindent!Feldúlt voltam,tudom ez nem magyarázat,mert mindig mindent megbeszélünk,de elborult az agyam.Te vagy az életem egyetlen kishúgom!Bár én feküdnék most itt helyetted!

Part 88.Még fiatal vagyok.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...-Mire hazaérsz én mindent megszervezek,a srácok,Eleanor meg anyáék mindenben segítenek és minden tökéletes lesz.Mindenről tájékoztatlak,mindent megmutatok oké?
-Jól van!-mosolyogtam,bár legbelül rettegtem az egésztől.


Nem tudom meddig beszélgettünk,de elaludtam.
-Ébresztő!-suttogta valaki.Elfordultam és leestem a kanapéról.Felültem,és lassan nyitottam ki pilláim.Daniel ült előttem egy pohár teával.
-Jó reggelt!Elaludtam?-kérdeztem egy ásítás közben.
-Nem!Időben vagy!Itt a teád,2 cukor van benne és erdei gyümölcsös.
-Köszönöm!-láttam hogy a hegeket nézte a lábamon,ezért gyorsan lejjebb húztam a pólót.
-Nem fájtak?
-Nem bántam meg,hogy megtettem.Nem tudok mit csinálni,már ott maradnak,csak emlékek.
-Sokan kérdezik?
-Igen,de nem bánom hogy el kell mesélnem.-lenéztem,majd kezével felhúzta a pólót.Nézte a hegeket és végigsimított rajtuk.Belenéztem a szemébe.Közelebb csúszott.Végig tartotta a szem kontaktust.Keze felfele csúszott és arca közeledett.
-Mi a Szent szar?Ti mi a francot csináltok?-Daniel hátravágódott,én pedig felálltam.-Ez mi volt?
-Ty!Ez nem az volt,mint aminek látszik!
-Daniel kifelé!-ahogy kimondta,már ott sem volt.-Te normális vagy?
-Nem az ő hibája volt,csak megnézte a hegeket.
-Majdnem a bugyidban volt a keze,te meg fa pofával nézted és hagytad.Ennyit számít Zayn?
-Nem történt volna semmi!Ne mondj neki semmit!Nem akarom,hogy bárkinek bármi baja legyen ebből,főleg nem Danielnek.
-Mióta vagytok ti ennyire jóban?
-Tyler!Kezdünk,ne kiabálj a hugóddal!-Crystal lépett be.
-Ne parancsolgass,megyek már!-mondta gúnnyal,majd rám nézet.-Még számolunk.-kilépett Crystal mellett.
-Jól vagy?-Crystal bejött.
-Persze,csak nem tudom mi történt!Mindjárt felöltözök és megyek,ígérem sietek.
-Neked még nem kell,nyugodtan reggelizz,utána öltözz fel,majd menj be a sminkeshez.Ott kezdesz.
-Oké,köszönöm,hogy szóltál.
-Nincs mit!-kisétált,majd rájöttem,hogy egyedül vagyok.Kikapcsolt gépemet bevittem a szobába.Kiléptem a szobából.Daniel ott állt előttem.Mélyen nézett a szemembe.Gyorsan megindult felém,én meg visszaléptem az ajtóhoz.Daniel vadul nekem esett,én pedig hagytam.Nem tudom miért.Az agyam leblokkolt.Felkapott a derekára,majd bevitt a szobába.Letett az ágyra és levette a felsőm.Meztelen melleimre nézett,majd visszatért a számhoz.Levette a saját felsőjét és a nadrágját kigombolta.Keze megtalálta a bugyimat,majd elkezdte lehúzni,de megállítottam.
-Mi az?-kérdezte zihálva.-Valamit rosszul csináltam?
-Menyasszony vagyok!Nem tehetem ezt meg vele,én szeretem őt.
-Ez egy kicsit most meglepett,nem ezt vártam.-kifújta a levegőt.-Ez kínos.-pólómért nyúltam,majd felvettem.-Sajnálom.Gondolhattam volna erre.-felvette a felsőjét,bekapcsolta a gombját.-Mennem kell!Szia!
-Daniel!Beszéljük meg!-kiáltottam utána.Visszanézett.
-Mit?Ezt te se gondolod komolyan.-visszalépett.-Egy gyerek vagy,nem több!Feleslegesen kötelezed el magad!
-Hogy mondhatsz ilyet?
-Milyet?Fiatal vagy,kíváncsi,a hormonjaid dolgoznak.Gyönyörű vagy,és nem azt akarom mondani,hogy legyél ribanc,de próbáld meg nélküle.Próbáld ki magad több ember mellett.
-Te nem értesz engem!
-Mert te sem érted magadat!-mondta és elsétált.Visszafordultam és méregből becsaptam az ajtót.Az a baj,hogy igaza van.Annyi mindent szeretnék kipróbálni,de szeretem Zaynt és nem akarom,hogy csalódjon bennem.Felöltöztem,de nem reggeliztem és beültem a sminkeshez.A nap gyorsan eltelt.Kerültem Ty-t,Daniel pedig engem. Este viszont Ty elkapott.
-Kerültél egész nap.-szólt a nappaliból.
-Nem akartam mindenki előtt veszekedni,mert ebből úgyis az lesz.
-Hát ha nem helyeselsz akkor valószínű.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Meg akartad csalni Zaynt?
-Nem!-erőteljesebben jött ki mint gondoltam.Odaléptem elé.-Te nem tudsz semmit!
-Semmit?Szóval történt valami?Nem engedem,hogy szajha légy!-mondta és felállt.
-Miért akkor mi lesz?-kérdeztem vissza fennhangon,mire egy tenyér érződött az arcomon,és viszketett a helye.Odakaptam és Tylerre néztem.-Nem te döntöd el,hogy megengedem-e,hogy minden jött-ment a farkára húzzon vagy sem!Megütöttél!Mostantól nem vagy a bátyám!-erre jött a másik pofon.-Utállak!Többé nem akarlak látni,nem akarom,hogy a bátyám legyél!
-Megérdemelted!Soha nem ütöttelek meg,de lehet meg kellett volna.-kirontottam a lakásból,fellökve útközben Danielt.Szembembe nyúltam,amibe pénzt találtam.Telefonomért nyúltam és Luke számát tárcsáztam.
-Tessék?
-Diana vagyok,Amerikában vagy?
-Hol vagy?-lediktáltam a címet.
-Fél órás út,fogok egy Taxit.Baj van?
-Meggondolatlanul akarok cselekedni.Veszek füvet és a nagy parkban találkozunk.Hozz nekem valami pulcsit kérlek!-belenevetett a telefonba.Kerestem egy sikátort,egy ismert füves helyet.
-Hello srácok!-mosolyogtam.
-Mit adhatunk?Szándékkal jöttél.
-Van nálam 50 dollár.Mennyit adtok érte?
-50 gramm.
-Papírt is adtok?
-Azt nem.
-Akkor legyen 40 gramm és 20 papír.
-10!
-Akkor keresek máshol.-eltettem a pénzt és megfordultam.Elindultam,de utánam szóltak.
-Legyen!-cseréltünk,majd elsétáltam a parkba.Ty közben vagy 100-szor hívott.Kikapcsoltam a telefonom.Leültem a parkban egy padra.A sötétben nem sokat láttam,de reménykedtem,hogy megtalál.
-Már hiányoztál!-rám terítette a pulcsit,de fel is álltam és átöleltem.
-Te is nekem!Itt az anyag.40 gramm és 20 hüvely.
-Te mire készülsz ennyire?
-Ahogy mondtam,meggondoltalanul akarok cselekedni,és azt csak veled tudok.-odaadtam neki,hogy tekerje be.
-Mind elakarod szívni?
-Igen,miért?
-Ez tiszta fű,2 kiüt majd.
-Na és?Itt az egész éjszaka,remélem itt maradsz!
-Itt!-mivel a nyári esték nem számítottak hidegnek,ezért nem volt szükségem a pulcsira.Elszívtunk 2-2 szálat,és egyre jobb kedvünk lett,egyre jobban éreztünk magunkat és egymást.Túl sokat beszéltünk.Luke csak mondta és mondta.
-Fogd már be!-szájára tettem a kezem és nevettem.Közelebb húzott,magára és összegabalyodtunk.Megtörtént egyszer kétszer és még többször,vigyáztunk,nem akartam másra figyelni,csak rá.Hajnali 2-kor egymás mellett ültünk és néztünk ki a fejünkből.Egy srác jelent meg előttünk.Kezemben a cigit egyre többször szívtam meg mire hozzánk ért.-Daniel?
-Diana?Mit keresel itt?A bátyád aggódik.-felé nyújtottam a cigit.Elvette,megszagolta és visszaadta.-Mióta füvezel és ki ez a gyerek?-annyira elkezdtünk nevetni,hogy nem bírtuk abbahagyni.
-Szerintem én megyek Diana.Egy józan pillanatomban,majd felhívlak.-beleszívott a cigijébe,eldobta a csikket és az arcomba fújta a füstöt.Átöleltem,majd elsétált.
-Ez ki volt?És tedd már le azt a szart.-nyúlt a kezemért,de felugrottam.
-Ha kell vedd el!-nevettem.Felállt,majd annyira közel jött,hogy hozzámért.Eldobtam a már nem égő csikket.-Kívánlak!-végig simítottam mellkasán.-Most,itt!
-Ezt a fű mondatja,nem lesz itt...-szájára tapasztottam ajkaimat,amiket nem tolt el.Meztelenkedésig jutottunk.
-Nincs nálam gumi.-néztem rá.
-Lehet nálam sincs.-elnyúlt a nadrágjáért,majd kihúzott egyet.Elnevettem magam.Szeretkeztünk.Igen vele is.4-kor mindketten a fűben feküdtünk.Az utolsó szál cigit szívtam el.-Hiba volt tudod.
-Nem tudom miről beszélsz.-mondtam és kifújtam a füstöt.
-Ez az egész,hogy tehettem ezt.-felkelt és elkezdett öltözködni.
-Mit csinálsz?
-Elmegyek?
-Nézzünk együtt a napfelkeltét.Ezen már nem tudsz változtatni.

Part 87.Új sorozat.

 Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...-Ezt muszáj volt megtennem.Most már elveheted a húgomat.-elmosolyodott és kezet nyújtott.Zayn megfogta és visszamosolygott.

Ty visszanézett rám és elengedte Zayn kezét.
-Készen állsz erre?Egy férjre,egy "új" családra?-kérdezte.
-Tudod,hogy sok mindenre képes vagyok."Új" családra?Nem tudom.De azt viszont igen,hogy őt-Zaynre mutattam.-kimondhatatlanul szeretem!El tudod fogadni?
-Csak nem akarlak elveszíteni!
-Nem fogsz!-odamentem és átöleltem.
-Este indulunk!
-Mikor?
-7.Pontos legyél!A táskád már utazása készen áll.
-Köszönöm!Jobb testvért nem is kívánhattam volna.-elengedtem és visszamentem Zaynhez.Végigsimítottam arcán és lágy csókot nyomtam ajkaira.
-Lehetett volna rosszabb is.-mosolygott.
-De nem lett!-én is elmosolyodtam,majd befelé húztam.
-Nem mehetek,mert még sok dolgot kell elintéznem.Sajnálom!És azt is,hogy ilyen egyszerű volt ez az egész,meg minden.
-Ez így volt jó!Szeretlek!-még egy csókot adott,majd elment,én meg be.
-Mész valahova?-Ty szedte össze a maradék cuccokat.
-Nem tudom.Lehet.-csengő telefonomért nyúltam.-Halló!
-Hiányzol!-kinyomta.Visszanéztem,de ismeretlen számot jelzett.Levettem telefonomról a hátlapot és a közöset néztem.Boldog vagyok.Gyűrűmre néztem és megint elmosolyodtam.Kimentem a konyhába és csináltam teát.Mire visszamentem megint csengett a telefonom.
-Tessék Diana Posey vagyok,bárki is az,szóljon bele!
-Jó napot!Az M3 tv csatornától keresem.
-Elnézést az előzőért!Miben segíthetek?
-Szeretném felkérni egy szerepre,mint főszereplő.
-Semmi meghallgatás,semmi,csak így?
-Figyeltelek míg Amerikában voltál és szerintem meg lennének az adottságaid,csak annyi probléma volna,hogy egybelógna a forgatásoddal.
-Akkor nem hinném hogy menni fog.
-Mi feltétlenül szeretnénk Önnel dolgozni.Adok egy telefonszámot,amin elérhet,ha mégis igent mondana.Éjjel-nappal várni fogom a hívását.
-Köszönöm!-megadta a számot,majd letettem.-Tyler!-kiabáltam,majd kezembe vettem a teát.Lejött és elvette a teámat.-Naa!
-Köszönöm!-beleszürcsölt,majd visszaadta.-Mit szeretnél?
-Most hívtak fel,hogy szeretnének velem dolgozni.
-Kik?
-Az M3 Tv csatorna.
-És mit mondtál?Milyen szerepre?
-Azt hogy nem hiszem,mert egybe esik a Teen Wolfos forgatással.Egyébként főszerep.
-Te hülye vagy?Kaptál számot?El kell vállalnod,az M3 a második legjobb csatorna Amerikában.El kell vállalnod!
-És a TW?
-Majd Jeff átírja kicsit a forgató könyvet és akkor fél évadnál ki tudsz lépni.Diana,hívd vissza.-tétováztam,majd tárcsáztam a számot.
-Diana?
-Mindenkinek így szólna bele a kagylóba?
-Ha elvállalod,akkor nem.-elnevettem magam.
-Akkor névre szóló széket kérek!
-El sem hiszem!Megmentettél minket!Kérhetek egy E-mail címet?
-Persze.-lediktáltam.
-Elküldök mindent,meg ha gondolod Skypon is felkereshetsz,bármely kérdésedre válaszolok.-elköszöntem,majd letettem a telefont.Felmentem még összerendeztem a szobámat,majd ismét lementem,de már indultunk is.Mikor kiértünk a reptérre az emberek körbevettek valakiket.Na  vajon kik lehetnek azok?A srácok észrevettek én meg odaszaladtam hozzájuk és egy nagy ölelést adtunk egymásnak.Megnézték a gyűrűm,majd mindenki gratulált.
-Emberek!Egy kis figyelmet szeretnék!
-Zayn mit csinálsz?-kérdeztem tőle,ahogyan hangosan elkiáltotta magát és mindenki ránk figyelt.
-Szeretném,ha mindenki tudná,hogy ez a gyönyörű lány itt a menyasszonyom!-rám mutatott,és közel húzott magához.Néhány lány sírva futott el,de többségük sikított és velünk együtt örült.Tyler siettetett,mert a gép már indult is.Zaynel gyors könnyes búcsút váltottunk és a többiekkel is.Felszálltunk.Az út számomra gyorsan telt,mivel aludtam.Este értünk ugye oda és ott is aludtam.Reggel Zayn telefonjára keltem.-Jó reggelt kedvesem!
-Zayn még csak 5 óra.-nyökögtem az órára néztem.
-Hopsz,elfelejtettem az idő eltolódást.-nevetett.-Már most hiányzol!
-Te is nekem édesem,már csak 3 hónap és 19 nap.
-Mikor legyen a nagy nap?
-Nem tudom,most szeretnéd megbeszélni?-felültem az ágyban és egy nagyot ásítottam.
-Csak ha nem zavarlak.Skype?
-5-kor?Senki sincs fent,de kimegyek a nappaliba.-kisétáltam a gépemmel és a köntösömben elfeküdtem a kanapén.
-Mi lenne ha augusztusban lenne?Miután hazajöttetek van 20 napod?Mit szólsz?
-Te sokkal jobban várod,mint én.Nekem megfelel.
-Mire hazaérsz én mindent megszervezek,a srácok,Eleanor meg anyáék mindenben segítenek és minden tökéletes lesz.Mindenről tájékoztatlak,mindent megmutatok oké?
-Jól van!-mosolyogtam,bár legbelül rettegtem az egésztől.

Part 86. Hol van?

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...-Én...-annyira bepánikoltam,hogy nem tudtam válaszolni.-Ö...-Csak néztem őt,ahogyan ott térdel előttem egy gyönyörű gyűrűvel és azzal a hanyag eleganciájával.-Hát...-Készen állok erre?Hogy elkötelezzem magam.Bevallom,nem tudom!

-Zayn!Én...azt hiszem igen!-felugrott átölelt és forgatott.-Tegyél le!-suttogtam neki.-letett és végigmért,szorosan magához vont és megcsókolt.Ismét éreztem őt!Éreztem,hogy van nekem és tényleg csak engem szeret.

-Tényleg igent mondtál?

-Én...én...azt hiszem!-ismét átölelt.Kivette a gyűrűt és megfogta a kezem.

-Szabad?-mélyen a szemembe nézett.Aprót bólintottam és a gyönyörűség már az ujjamon is volt.Megcsodáltam,majd átöleltem.Telefonom csörgése zavart meg minket.Hallottam,de nem találtuk.

-Hallo?-szóltam bele,de letette.Tyler hívott,azonnal vissza is hívtam.-Szia!Bocsi,csak nem találtam meg a telefont.

-Hol vagy?Itt aggódok érted,hogy merre vagy,vagy ezerszer hívtalak!Holland veled van?

-Bradfordban vagyok!Ne kiabálj már!Nem veled van?Akkor Lukkal.Kb 1 óra és indul egy vonat,majd megyek!

-Hívd fel!Vissza kellene mennünk!Igyekezz,este már szeretnék menni!

-Hova sietsz ennyire?Akkor menj,mi majd megyünk reggel!-lecsaptam a telefont.Zayn az ágyon ült és mosolygott.

-Mrs.Malik ugye tudja,hogy a vőlegénye épp most szeretne Londonba menni?

-Uram maga nem tudja,hogy mire vállalkozott velem!-beleültem az ölébe és szenvedélyesen megcsókoltam. 20 perc múlva,már menetre készen álltunk lent.-Wali!Anya!

-A többiek?

-Apa dolgozik,Safaa majd csak este jön haza a barátnőjétől.Doniya pedig fogalmam sincs.-Trisha és Whalia jöttek ki a konyhából.-Anya elviszem a menyasszonyomat Londonba.-eltátott szájjal fordultak felém.

-Jujj!-Whalia szorosan megölelt.-Mindig is vártam,hogy ez a hülye találjon egy normális csajt!Üdv a családban,mármint már így is benne vagy,de így már hivatalos lesz!-rólam Zaynhez ment.Trish csak nézett és elkezdett könnyezni.Átöleltem.

-Most nem azért sírok,mert elvesz,hanem azért,mert az egyetlen fiam megnősül!El sem hiszem!-szorosabban ölelt,közben Whalia a gyűrűt nézegette.Trish is elengedett és a kezemhez fordult,majd Zaynhez.-Büszke vagyok rád!-átölelte és zokogni kezdett.

-Köszönöm anya!-egyik kezével Trisha hátát simogatta,másikkal megfogta a kezem.-Estére itthon leszek!Nagyon szeretlek!-elengedte,majd kocsiba ültünk.Zenét hallgattunk,de nem beszélgettünk út közben.Megállt a házunk előtt és rám nézett.-Bemenjek veled?

-Nem fog megenni!-ahogyan kimondtam,Ty viharzott ki az ajtón.-Vagy mégis?-kinyitottam az ajtót és kiszálltam.

-Mi az,hogy lecsapod a telefont?Normális vagy?Holland hol van?

-Még nem hívtam fel!-előkaptam a telefonom és előkerestem a számát.Hívtam,majd 2 csörgés után fel is vette.

-Végre,hogy vagy szíves visszahívni!Olvastad az üzit amit küldtem?-szipogott.

-Bocsi,hol vagy?Mi a baj?

-Tehát nem olvastad!-zokogni kezdett.-Apukámat kórházba szállították tegnap délután és hazajöttem anyához!

-És hogy van?

-Intenzíven.Autó balesete volt!Diana,ha meghal én összeroppanok!-egyre hangosabban sírt.Én is könnyezni kezdtem,de visszafojtottam.

-Ne aggódj!Fel fog épülni!-mondtam,de nem tudtam biztosra.

-Nem megyek vissza most,kérlek mondjátok meg Jeffnek!

-Ez természetes!Nagyon sajnálom,amint lehet odamegyek!Vigyázz magadra!

-Ti is!Szia!

-Szia!-letettem.-Az apukájának autó balesete volt...intenzíven van!

-Mióta?

-Tegnap délután!-odamentem és átöleltem.-Sajnálom!

-Én is!-levette a kezem és megfogta.Felemelte és meglátta a gyűrűt.-Ez mi?-elmosolyodtam.

-Ez egy újdonság számomra is!-megvizsgálta,majd Zaynre nézett.Leengedte a kezem,odasétált elé és behúzott neki.Odaugrottam és eltoltam.-Mi a fészkes fenét csinálsz?-Zayn arcához értem,amin semmi nyoma nem volt az ütésnek.

-Ezt muszáj volt megtennem.Most már elveheted a húgomat.-elmosolyodott és kezet nyújtott.Zayn megfogta és visszamosolygott.