....-Szeretlek!Nagyon szeretlek!Rettentően sajnálok mindent!Feldúlt voltam,tudom ez nem magyarázat,mert mindig mindent megbeszélünk,de elborult az agyam.Te vagy az életem egyetlen kishúgom!Bár én feküdnék most itt helyetted!
Nemsokára ki is toltak a műtőből egy intenzív szobába.Csendes volt,gondoltam nincs ott senki.Trappolás és kiabálás jött a folyosóról.
-Mi történt vele?Diana!Életem!-Zayn hideg kezeit éreztem enyémeken.-Mit csináltál vele?Tyler nyögj már ki valamit!-kiabált.
-Kérem nyugodjon le!Legyenek csendben!Ez egy kórház és nem egy kocsma!-rontott be a nővér.-A betegnek is jobb lenne ha mindketten kijönnének!
-Elnézést!Csendben leszünk,csak had maradjunk!-a nővér fej rázva kiment.
-Mi történt vele?
-Túl sok füvet szívott!Megállt a szíve,azt hitték nem tudják visszahozni!
-Ho..hogyan?Mikor?Vele voltál nem?
-Mikor összevesztünk elrohant...Ezt te is tudod nem akarta fel venni a telefont.-Dylan hangja hallatszott a folyosón.-Te tudod mi történt vele!Mond el!-Dylan épen hogy bejött Ty már letámadta.
-Daniel nem sokat mondott csak hogy ott volt valami gyerek.Diana jól ismerhette és azt mondta hogy...
-Mit mondott?
-Ezt jobb lenne ha ő mondaná el.-Tyler azonnal hívhatta mert kiabálva szólalt meg.
-Daniel!Azonnal mond el!-kis szünet volt.-És mit csináltak?Mi az hogy ültek?Csak szívták a cigit?Tényleg?De te mit kerestél ott?Ki volt az a gyereke?Igen tudom ki ő!Köszönöm!Szia!
-Mit mondott?-kérdezte Zayn.
-Azt hogy ültek egy padon és nagyon betéptek és hogy elment megkeresni mert aggódott érte és hogy akkor ment el Luke mikor ő odaért.
-Lukkal volt?
-Daniel elmondása szerint igen!-Zayn megfordult és belecsapott a falba.
-Zayn!-felkiáltottam és felültem.A szemeim fent akadtak és elkezdtem remegni.
-Diana!-Dylan lépett közelebb és lefogott.-Segítség!Orvost!-és csend lett.Az érzelmeim elnyugodtak és csak voltam a csendben,mintha vártam volna valamire.Megláttam egy tükröt és belenéztem.Kislányként láttam magamat,mikor anyával akrobatikára mentünk.Megfordultam és ott állt előttem anya.
-Szia anya!-ránéztem és elmosolyodott,szorosan magához vont.
-Kicsim!Annyira szeretlek!Miért csináltad mind ezt?Apáddal nagyon rosszul érezzünk magunkat.Mi nem így neveltünk.
-Nem voltál velem mikor szerettem volna,nem tudtam hogy mi a helyes.Anya nem tudok megváltozni.Szeretem őt és el szeretném magam kötelezni.
-Szó sem lehet róla!Diana én nem akarom,hogy tönkre tedd az életed!Nem mehetsz hozzá.
-De hozzá fogok,már nem szólhatsz bele!Már nem vagy velem,mert meghaltál!-sírtam.
-Te akkor hogy láthatsz engem?Itt állsz a halál kapujában,nincs sok időd,gyere velem kincsem és minden rendben lesz!
-De ha veled megyek,akkor meghalok,és akkor Ty egyedül marad.Nem mehetek veled,bármennyire is szeretnék!Szeretlek Anya és mond meg apának hogy őt is!
Nem tudok felkelni.Nem tudok mozogni,mintha valami baj lenne velem.Nehezen lélegzem.Valami baj van!Mi történik?Sötét van és nem látok semmit.Akármennyire is meg akarok szólalni nem tudok.Segítséget akarok,hogy fel tudjak kelni,de nem tudok.Órák telnek el így.Így,hogy semmit se tudok magamról.Talán meghaltam?De csak sötét van.Izmaim elernyedtek és fájnak.Deszkázni akarok.
4 nap múlva felébredtem.Kinyíltak a szemeim és fel próbáltam ülni.Drága testvérem ott ült a fotelben és aludt.Fogtam egy kis almát,ami a szekrényen volt és nekidobtam.
-Nem alszok Nővérke!
-A húgod vagyok!-suttogtam.
-Diana!- egyből felpattant és átölelt.Nem volt erőm nekem is őt.-Hogy vagy?Hozok egy orvos,addig ne menj sehova!Szeretlek!-még be se fejezte már eltűnt az ajtó mögött,és pillanatokon belül visszatért egy kedves doktor nővel.-Látja mondtam hogy felébredt! Nem képzelődtem!
-Rendben elhiszem!-rámosolygott Tylerre majd odajött megvizsgálni. Betoltak valami szobába,ahol egy nagy gép volt.-Szeretnélek megkérni,hogy feküdj fel és ne izgulj,illetve ne mozogj.Ez egy rutin vizsgálat,egy sípoló hangot fogsz hallani,de nem fog sokáig tartani,kérlek ne szállj ki!
-Oké!-felfeküdtem a gépre és igyekeztem nyugodt maradni.Féltem.A sípoló hang kínzó volt és legszívesebben kimásztam volna.Kb 5 percig kellett hallgatnom,de egy örökké valóságnak tűnt.Mikor kihúztak elfáradtam.A doktornő magyarázott,de csak annyit hallottam meg,hogy minden rendben és nem kell félnem.Mikor ismét visszafeküdtem Tyler nem jött be csak Dylan.
-Szia Édesem!-megsimogatta a kezem és megfogta.-Nagyon aggódtam érted.
-Szia Dylan!-még abban is elfáradtam míg ezt kimondtam.-Még mindig az édesed vagyok?Azt hittem utálsz és szóba sem állsz velem azok után amit tettem.
-Figyelj,ezt majd megbeszéljük,most az a legfontosabb hogy minél előbb kikerülj innen!Valamilyen szinten haragszom rád,de megbocsátok.Nem fogok senkinek semmit se mondani,ne általam derüljön ki minden,de bármi van rám mindig számíthatsz.
-Dylan...én nem tudom.Láttam anyukámat.Azt mondta ne menjek hozzá Zaynhez.A halálba akart hívni,azt akarta hogy vele menjek.Dylan ismét láttam őt.-a könnyeimmel küszködtem.-Ott álltam a tükörnél..
-Shh.-csitított és odabújt.-Minden rendben!-elkezdtem sírni,majd belefáradtam és elaludtam.Nem akartam felébredni,nagyon fájt mindenem.
2 nap múlva
Már nem tudtam többet aludni,az orvos megvizsgált és hazaengedett.Zayn ott volt mindvégig és külön magával vitt míg Tyler forgatott.Ty szörnyen érezte magát,amiért nem mindig tudott velem lenni.Zaynnel nem igazán beszélgettünk.Hagyott engem pihenni én pedig pihentem.Nem meséltem el neki,hogy láttam anyukámat,nem mertem,vagy nem tudom.Mindenki ellátott csokival és egy csomó édességgel!Sokat beszélgettem másokkal,de Zayn elkerült.Nagyon furcsa volt velem.Egyszer viszont elkaptam.
-Zayn!Mi a baj?
-Hogy érted Drágám?
-Folyamatosan kerülsz,már itt vagy egy hete,de alig beszéltünk.
-Csak gondolkozok.
-Ennyit?Min?
-Hogy mindig jó ötlet-e ez a házasság?-megakadt a torkomon a szó.-Most komolyan meglepődtél?
-De-de ezt nem értem.
-Nem tudom,hogy feleségül akarok-e venni egy füves hazug ribancot!
