-De-de ezt nem értem.
-Nem tudom,hogy feleségül akarok-e venni egy füves hazug ribancot!
-Mi van?Zayn!-Zayn hátat fordított.
-Most komolyan Diana!Mit vársz tőlem?Tudok róla mi történt.Elég idő eltelt már azóta. 1 hónap és az esküvőnk lenne.Valld be.-odasétált közvetlenül elém.-Mond ki,hogy nem is akarsz engem,hogy meguntál vagy mit tudom én.
-Zayn ez nem így van..Ami történt az számomra nagy hiba volt.Dühös voltam,feldúlt,utálatot éreztem,szabadnak akartam magam érezni.
-Akkor miért nem hívtál,hogy utazzak ide vagy valami,hogy segítsek?
-Mert be akartam állni.Olyan szabadnak érezni magam,mint akkor.Gátlások nélkül.
-Most nem tudom hogy függő lettél-e,vagy csak szimplán hibbant vagy-e?
-Nem vagyok függő,akkor se voltam az!
-Nem tudom,hogy van-e jövőnk,ha te így akarod lereagálni az összes problémát.Mi lesz,ha egyszer összeveszünk?Mi lesz a következő amit megteszel?Drog?Vagy csak szimplán ágyba bújsz Lukkal?-akarattal lendült a kezem.Zayn megfogta a levegőben.
-Fáj az igazság Édesem?Nem hiszem el,hogy ismét lefeküdtetek.Daniel azt nem mondta el,csak egy tipp volt.-elengedte a kezem és ellépett.-Most kérlek adj nekem időt,hogy gondolkozni tudjak!
-Szeretsz még?
-Bevallom nem tudom.Valamilyen szinten nagyon szeretlek és képtelen lennék nélküled leélni az életem,másrészt kiábrándultam belőled.Nagyon!
-És melyik a dominánsabb részed?-odaléptem és megfogtam a kezét.-Amelyik elenged vagy amelyik magához láncol?-magamhoz rántottam a pólójánál fogva.-Ha már tudod,akkor mond el és élhetjük tovább az életünket.-hátat fordítottam,de visszafordított.
-Ne csináld ezt!Tudod hogy kínoz a fájdalom!Megcsaltál!
-Zayn,ha erre gondolsz akkor nincs értelme folytatnunk együtt.Megbántam!Sajnálom!
-Azt hiszed ezzel minden el van intézve?
-Nem hiszem!Tudom!-odaléptem és megcsókoltam.Ismét az övé voltam és ezt éreztette velem.Együtt töltöttük az egész napot.Reggel boldogan ébredtem de egyedül.Cetli volt mellettem.
"Kedvesem!Megbizonyosodtam,hogy jobban vagy,hogy MEGGYÓGYULTÁL!Bátorkodtam visszajönni Londonba,szervezni a leendő esküvőnket!Szeretlek!
Zayn"
Felkeltem.Előkerestem a telefonom és mivel egyedül voltam felhívtam Lukeot.
-Hallo tessék?-szólt bele a telefonba.
-Szia Luke!Diana vagyok!
-Diana!Annyira örülök,hogy felhívtál,hogy vagy mizújs?
-Jobban vagyok,holnaptól már dolgozok,két hete jöttem ki a kórházból.
-Kórház?Miért voltál kórházban?
-Hát az "esetünk" miatt,mármint az én esetem miatt.
-Mi történt?
-Gyomor mosás,meg ilyenek,kicsit halál közeli élmény meg ilyesmi!-nevettem a telefonba.
-Te nem vagy normális!Miért nem hívtál fel?Diana!
-Zayn tud mindent,valószínűleg nem fog rád jó szemmel nézni.Nagyon haragudott rám is!
-Azért elvesz nem?-kérdezte gúnyosan.
-Most mi a bajod?
-Semmi,most ne haragudj,de mennem kell,majd beszélünk!Szia.-meg se várta hogy mondjak valamit lerakta.Úgy érzem féltékeny és hogy ez lehet rámegy a barátságunkra.Nagyon haragszom magamra.Felöltöztem,megreggeliztem és bementem Tylerhez.Nagy puszival üdvözölt,azóta nem beszéltük meg a dolgokat,amióta minden történt,talán jobb is.Amint megláttam Dylant odaszaladtam és megöleltem.
-Drágám!Hát te?
-Ohh udvarias mint mindig,de nem vagyok a drágád!-átölelt és felemelt.-Jöttem meglátogatni titeket,csak holnaptól dolgozok,de délután már bemegyek megbeszélésre.
-Ebédelünk együtt?Szeretnél beszélgetni?
-Persze,szóljak Tynak vagy kettesben?-elmosolyodott.
-Hát ha jobban meggondolom...-vállba bokszoltam és elnevette magát.-Nyugodtan szólj!
-Mikor végeztek?
-Nem tudom,szerintem fél óra,még egy jelentet veszünk fel.-Tyler lépett hozzánk.
-Mi folyik itt?Miben mesterkedtek?-kérdezett és átfogta mindkettőnk vállát.
-Azt beszéltük mi lenne ha együtt kajálnánk.Megvárlak titeket,aztán bemegyek a stábhoz.
-Miért nem pihensz otthon?Még van egy napod.
-Azért mert pihentem eleget.Zayn visszament Londonba.
-Tudom,felhívott.
-Lassan többet beszél veled,mint velem.-kibújtam az ölelése alól és leültem.Megvártam míg végeznek,majd lementünk egy közeli étterembe.Mivel túl estem ezen a gyomor mosáson,meg a kórházon így leadtam 6 kg-ot.Igyekszek minden félem módon visszaszedni,de nehezen jön össze.Kettőkor eljöttem tőlük és bementem a stábhoz.Míg kórházban voltam meglátogattak,illetve Toby eljött hozzánk a szövegkönyvvel és segített szöveget tanulni.Nagyon jó kis csapat lettünk.Nagyon örültek mikor megláttak és én is nekik.Szokás szerint a fiúkkal voltam jobban el.
-Diana!-Toby távolról kiabált és integetett.Mosolyogva visszaintettem és elindultam felé.Két puszival üdvözölt,majd elkísért a rendezőhöz.Nagyon megértő volt és boldog,hogy jobban vagyok.Átbeszéltük a forgató könyvet,hogy holnap ne menjen ezzel az idő.Furcsa dolog színészkedni,de ennek a szereplőnek tetszik a kiállása és a sajátossága.Még nem szoktam meg ennyi idő után se,hogy egy másik ember bőrébe bújok és nem Zaynnel csókolózok,hanem mással.Zayn eddig még egy részt se látott,a forgatásra pedig nem volt kíváncsi.Nem nagyon meséltem neki róla.Engem viszont annál jobban érdekelt a zenekar.A fiúk eljöttek egy napra,mikor kórházban voltam,de vissza is mentek,mert nem voltam ébren,de hagytak kis ajándékokat.Főleg gumi cukrot.Kimentem a többiekhez,és beszélgettünk.Toby hazakísért,majd megígérte,hogy holnap eljön elém és mehetünk együtt.Remek kis csapat,azt hiszem megvan a második családom.Pár nap múlva ismét visszarázódtam a forgatásba és otthon éreztem magam.Zaynnel nap,mint nap beszéltünk,azt mondta válasszak esküvői ruhát és majd ő kifizeti,ne költsek rá.Tylernek mostanában kevesebb ideje volt,mivel neki is több munkája lett,miattam.Nem tudtuk összeegyeztetni,hogy mikor menjünk vásárolni,ezért Dylan és én mentünk el,csak ketten!
