...-Leharapom.-arca közeledett,mintha tényleg le akarná harapni,én pedig nevetve toltam el.Nem csókolt meg.Puszit adott és elköszönt,majd elment.
Túl gyorsan teltek a hónapok.Minden olyan gyorsan haladt amióta várandós voltam.De tényleg.Emlékszem minden pillanatra,de alig tudom megélni,mert elrepülnek.Beleléptem az utolsó napokba.A hasam kikerekedett,az utolsó hónapban már nem is dolgoztam,hanem csak úgy voltam.Otthon vagy Tylerék forgatásán,de mégis a legtöbb időt Codyval töltöttem és Dylannal.Imádtak és elkényeztettek.Cody megkért hogy legyek a barátnője és én igent mondtam.Teljesen megértette,hogy terhes vagyok és ő szeretne segíteni felnevelni a kislányomat.Zayn még mindig nem tudja hogy terhes vagyok.A közeli ismerősökön kívül senki nem tudta,vagy legalábbis senki nem mondta vagy írt róla a média.Összesen két cikket találtam.Voltam otthon Londonban is.Sokat beszéltem Zayn tesóival is,de még többet Trishával.Luke sokszor meglátogatott,amikor tudott.És tény hogy soha nem hagytak egyedül.Már csak pár nap és remélem megszületik az életem értelme,a szerelmünk gyümölcse.
-Ty!Itthon vagy?Dylan?-üresen csengett a ház,mikor hazaértem a vásárlásból.Kipakoltam,majd bementem a szobámba.Felvettem csörgő telefonomat képernyőre pillantás nélkül.-Igen tessék?
-Diana!Úgy örülök,hogy felvetted.Itt vagyok a környéketeken,gondoltam átmehetnék.
-Harry Styles.Csodálkozok,hogy felhívtál.Legszívesebben kinyomnám a telefont...
-Ne tedd kérlek!Diana.
-De most kivételesen megengedem,hogy felgyere.-letettem,majd kiálltam az ajtóhoz,ahol 10 percen belül Harry meg is jelent.Kinyitottam az ajtót és abban a pillanatban megölelt,de hamar el is tolt.
-Hát ez?-mutatott boci szemekkel a hasamra.Elmosolyodtam és becsuktam az ajtót.
-Ő a kislányom.
-De hát mióta..vagy mikor..és ki az apja..vagy hogyan?
-Szerintem tudod hogy hogyan.-nevettem,amire elmosolyodott.-Te hogy vagy?
-Diana!Ne tereled a témát.
-Nem terelem.Most vagyok az utolsó napokban.Holnap utánra..-görcsbe húzódott a hasam.Harry egyből odakapott.
-Most?-Nézett rám aggódóan.
-Nem tudom,üljünk le!-mutattam a fotelre,ahova nagy nehezen leültem.A görcs nem múlt.-Harry!Hoznál egy pohár vizet?-nem tudta hogy hova kapjon,vagy hogy mit fogjon,de hozott.
-Én hívok egy mentőt.
-Annyira nem vészes.-ittam,majd ismét görcs.-Menjük kocsival.Úgyis csak 10 perc.
-Én nem tudok levezetni egy szülést,ha rád jönne a kocsiban.És nem is kocsival jöttem.-az asztalra mutattam,ahol ott volt a drága kis kocsim kulcsa.
-Kérlek Harry!-előre állt a kocsival,amíg én bezártam az ajtót és hoztam a telefonomat.Beültem,majd tárcsáztam Tylert.-Ty!
-Diana?Mi az?
-Itt az idő!-nevettem.
-Hol vagy?Menjek?Hívok mentőt.Hol vagy?
-Harry most visz be?
-Styles?Mit keres az ott?Mind1.Melyikbe mentek?
-Ami itt van közel,kérlek szólj Codynak.-kinyomtam a telefont és az útra koncentráltam.Negyed óra alatt beértünk bekísértek egy szobába és rám kapcsoltak valami gépet,és rám adtak egy hálóinget.Alig telt el egy óra és megindult a szülés Tyler egész stábja és néhányan az enyémből kint vártak.Tyler bent volt velem a szülés alatt.Minden rendben volt.Mikor megláttam,hogy Tyler kezében van a csodálatos kislányom megkönnyebbültem.Nagyokat szuszogtam,majd elaludtam.Sötét volt mikor felébredtem.Cody volt bent velem.
-Szia.-suttogta,majd megpuszilta a homlokom.
-Szia!-mondtam,majd éreztem,hogy majd szét szakadok ott lent.-Hol van Tyler?
-Ne aggódj,kint van a kislányoddal.
-Láthatom?-kérdeztem izgatottan és fáradtan.
-Persze!Mindjárt szólok neki!De te jól vagy?Hogy érzed magad?
-Jól,mármint fáradt vagyok és fájok ott lent,de mindennél jobban szeretném látni őt.-Cody megfogta a kezem,adott rá egy puszit és kiment.Tyler háttal nekem jött be.Megfordult és ott aludt a kezében az a gyönyörű kislány,aki az enyém volt.Kezemmel érte nyúltam és ahogy Tyler átadta felébredt.Rám nézett azokkal az óriási barna szemeivel és egyből megláttam benne Zaynt.
-Nem is értem,hogy két ilyen ronda embernek hogy lehet ilyen csodaszép gyermeke!-Ty nevetett kizökkentett a gondolat menetemből.Csúnyán ránéztem,majd ismét vissza,mikor belépett az orvosom.
-Látom már meg is ismerkedtek!
-Doktor Úr!Nem is tudja,hogy mi már mennyire ismerjük egymást!-mosolyogtam.-Jól van?Minden rendben van vele?
-Igen!Nagyon egészséges,és nem szükséges a megfigyelés,szóval ha akarnak pár nap múlva elmehetnek!Viszont most lenne egy nagyon fontos kérdésem.Mi legyen a neve?Amikor a nővér megkérdezte akkor elaludt,szóval legyen szíves megmondani.-kifújtam a levegőt és ránéztem.
-Annie Posey.-Tyler hirtelen rám nézett.
-Posey?Biztos?
-Igen,ennél biztosabb nem is lehetnék.-elmosolyodtam.-Doktor Úr fontos bent maradnunk még pár napig?Nem mehetnénk ma haza?
-Ma még biztos nem,holnap még beszélhetünk erről.
-Rendben van,nagyon köszönöm!-az orvos bólintott és felírt még valamit a kór lapra.Tyler leült mellém Cody pedig a fotelbe,amikor az orvos kiment.Nem tudtam másra figyelni csak arra a kis apróságra aki a karjaimban volt.Olyan apró és olyan törékeny.És egyszerűen csodálatos.Gyönyörű.Annyira szép szemei vannak és apró kezecskéi,a lábairól meg ne is beszéljünk.Imádom!Annyira jó érzés volt végre a karjaimban tartani Őt.
-Megfoghatom?-Cody zökkentett ki minket a kis kapcsolatunkból.
-Hát öhm.Persze!-felé nyújtottam,majd óvatosan átvette.Ekkor tűnt fel hogy Ty már nincs a szobában.Cody kezében teljesen másképpen láttam a lányom,mint a sajátomban.Cody nevetve fordult felém.
-Imádni való!-mosolygott és úgy állt hogy rálássak.A fáradtság nagy úrnak bizonyult,ezért kicsit lejjebb csúsztam az ágyban.Cody leült mellém és ringatta Anniet.Elaludtam.
Az első két hónap olyan gyorsan telt el az életünkben,hogy csak repültek a napok.Mindenki imádta az én kis kincsemet.Ty nagyokat segít,pont úgy ahogy Dylan és Cody.A srácok remek apák lesznek.Nagyon sok képet csináltunk és a fiúk teleragasztották a házat.Nagyon meghatóan viselkedtek.Mikor Londonban voltunk egy nap felhívtam Trishát.
-Szia!
-Diana!Szia!Már hónapok óta nem beszéltünk!Jól vagy,mesélj valamit.Mikor jössz hozzánk?
-Jajj hát mindenképpen akkor mikor Zayn nincs otthon.
-Akkor gyere le a hétvégén.Gyere el ma és maradj itt pár napot.Hozd el Tylert is.Annyira szeretnélek látni.Kérlek látogass meg minket.
-De nem akarunk zavarni,meg hát nem tudom hogy hosszabb időre maradunk-e,de akkor összepakolok és lemegyünk.
-Jajj de jó,akkor csinálok valami vacsit.Nagyon várunk benneteket.-letettem és leültem.Nem gondoltam volna,hogy ilyen hirtelen bemutatom nekik.
-Diana!Kicsim!-Cody vidáman jött be délelőtt hozzánk.
-Szia Édes!-megcsókoltam.
-Annie.Hát szia!
-Öhm mondanom kell valamit.Elutazok két napra.
-Jó,de mi lesz a Babával.
-Hát jön velem.Be szeretném mutatni a nagymamájának.
-Te miről beszélsz?-Cody az ölébe vette Anniet.-Kihez akarod elvinni?
-Zayn szüleihez.
-De Diana!Azt mondtad hogy Zayn már hidegen hagy!Most akkor mégis elmondtad neki?-fakadt ki,mire a kislány sírni kezdett.Egyből átvettem és csitítani kezdtem.-
-Nem mondtam el.
-Akkor meg?Minek viszed el a szüleihez?Minek mész el egyáltalán te?Ha lezártad magadban,akkor nem mész vissza hozzájuk!
-Na álljon meg a menet!Te itt nekem nem szabsz meg semmit!Ha akarom elmondom a gyerekem apjának,hogy van egy gyereke,ha nem akkor nem.Ez csak kettőnkre tartozik.Ha jól tudom neked itt kuss van.
-Igen?-felkapta a kabátját.-Akkor kussolok.-vágta oda,majd kiviharzott.Miután lecsitítottam elkezdtem pakolni és felhívtam Dylant.
-Szia!
-Szia Cica!
-Van kedved eljönni velem Zayn szüleihez?Velem és Annievel?
-Pont én?Hogy-hogy nem Tylert hívod?Tudod hogy sajátomként szeretem és minden vágyam hogy minden percet vele töltsek.
-Tyler csúnyán vált el Zayntől.És te meg szereted a Kincsemet,szóval...-elnevettem.-Szeretném ha eljönnél.
-Akkor elmegyek!Mikor?
-2 óra múlva?
-Izé.Pff.Jó elintézem a dolgokat és hazamegyek.-kinyomta,majd elkezdtem pakolni.Annie szerencsére nyugodtan feküdt az ágyon és fogta a kis plüssét.Tényleg Dylan egy óra múlva hazaért.-Szia!-megpuszilta a homlokom és egyből a kislányhoz ment.-Meddig maradunk?
-Hát igazából két napra gondoltam.-Dylan felnézett.
-Miért is én megyek?Miért nem Cody?
-Cody féltékeny még Zaynre és nem akarom hogy eljöjjön.
-Hogy érted hogy féltékeny.Már legalább fél éve nem láttátok egymást.
-Dylan ő a gyerekem apja.Nem akarom hogy tudja,de tudom,hogy Trisha már alig várta hogy legyen egy unokája.Meg fogom kérni,hogy ne mondják el ezt Zaynnek.
-Diana,ne haragudj meg,de hogy gondolod,hogy majd hazudni fog a fiának?
-Nem tudom.Nem akarom,hogy Zayn tudja.És mivel sajátodként szereted,ezért szeretnélek megkérni,hogy ha úgy alakulna,akkor vállalnád-e hogy az apja vagy?
-Hogy mi?-Dylan felállt.-Én lennék a legboldogabb,ha engem szólíthatna apának ez a kis Angyal.-ezzel a mondattal viszont az én szemem kerekedett ki.
-Nem pont így gondoltam,de én is örülnék!-megölelt és hajamba bújtatta az arcát.
-Sziasztok!-Tyler jött be sietve a szobába egyenesen Anniehez.
-Szia!-köszöntünk,majd Dylan átment a szobájába.
-Hova mész/Mentek?-nézett a kis bőröndre.
-Hát..öhm..Bradfordba.
-Nem..Diana!Nem!
-De!Felhívtam Trishát és mondta hogy menjünk,mert már régen látott minket,de nem szeretném,ha jönnél.
-Mi van?Miért?
-Mert amikor legutoljára ott voltunk csúnyán jöttünk el és nem akarom felhozni meg emlegetni ezt az egészet.
-Diana egyedül nem fogsz oda menni!Se most,se soha többet!-Dylan megjelent az ajtóban a táskájával.
-Mehetünk?
-Na ne!Most komolyan?Ő veled mehet?
-Tyler!Ő más mint te.És rám nem kell vigyázni.Felnőtt vagyok,egy anyatigris.Annienek nem lesz semmi baja.Menjünk Dylan.-felvettem a táskám.-Kihozod Anniet?-néztem Tylerre.Felemelte a kislányt és felhúzta a pulcsiját.Dylan kiállt a kocsimmal én pedig beültem Annievel hátra.
-Ha egy hajatok szála görbül,vagy ha sírva jössz haza,akkor elfelejtheted őket.
-Jó..-szemforgatva becsuktam az ajtót és megfogtam Dylan vállát hogy indulhat.
