-Jó..-szem forgatva becsuktam az ajtót és megfogtam Dylan vállát hogy indulhat.
2 óra alatt simán odaértünk,mivel Dylan nem mert gyorsan hajtani.Mikor megállt a hát előtt.Jay pont kijött.Kiszálltam a kocsiból és elindultam felé.Egy vörös hajú lány jött velem szemben az utcán.Jay pont hátranézett,mikor majdnem odaértem.Megálltam és szét tettem a karjaim.Jay gondolkodás nélkül megölelt.
-Te tényleg itt vagy?-nevetett.Megpuszilta az arcom.
-Igen itt vagyok!-ellépett,majd láttam,ahogy a vörös hajú lány háttal állva várja gondolom őt.-De nem is akarok zavarni.-böktem a fejemmel a lány felé,majd kidugtam a nyelvem.
-Szörnyem jól nézel ki,látom híztál valamennyit.
-Már lefogyóban vagyok.-hátrapillantottam.Dylan még bent ült a kocsiban.Szorosan megölelt még egyszer és megpuszilta a homlokom.-Hiányoztál.
-Te is nekem!
-Itt leszek még 2 napig,ha gondolod kicsit beszélgethetnénk.
-Persze!-elengedtem és visszamentem a kocsihoz.Jay megölelte a lányt és elindultak a tőlünk ellentétes irányba.
-Dylan kérhetnék valamit?Amíg nem szólok,addig kint maradnál?-Dylan bólintott és átült a hátsó ülésre.Megpusziltam mindkettőjüket és a táskámmal az ajtóhoz mentem.Becsöngettem és Trisha máris az ajtóban volt.
-Diana!-felsikított és megölelt.Azonnal behúzott és agyon puszilgatott.
-Egyedül vagy?-kérdeztem,mikor levegőhöz jutottam.
-Igen,Yaser elment bevásárolni,a lányok pedig erre-arra.Egyedül jöttél?
-El szeretnék mondani valamit,ami hét pecsétes titok,de anya vagy és tudom,hogy a gyerekednek szeretnéd a legjobbat,szóval..
-Valami baj van?Már te is a lányom vagy,szóval mond csak nyugodtan.
-Ez most nem olyan,amit öhm.Légyszíves ülj le a nappaliban és várj egy kicsit.-megvártam míg leül és kiszaladtam Dylanért és Anniért.Dylan kezében volt,míg a falnál megvártak.-Szeretnék bemutatni valakit.
-Diana,normális,ha összejöttél valakivel.És nyugodtan jöjjön beljebb,nem fogom leharapni a fejét.-mondta egy cseppet hangosabban.
-Gyertek beljebb.-Dylan előrébb lépett Annievel a kezében.Trisha arca megfagyott.-Szeretném bemutatni az unokádat.-szépem lassan felállt és elindult felénk.Dylanre nézett és halkan megkérdezte,hogy átveheti-e.Dylan átadta és mellém lépett.Trisha lefagyott és motyogott a kislányhoz.
-Ő Zayn kislánya?Közös gyereketek?Te terhes voltál?Én nem értem.
-Zayn nem tudhatja,hogy Annie az Ő kislánya.Ezért mondtam,hogy hét pecsétes titok.
-Diana ezt nem kérheted tőlem.
-Trish!-odaléptem hozzá.-Ígérem elhozom hozzátok,amikor szeretnéd,de nem akarom,hogy Zayn tudja.Ha megtudja én letagadom.Dylan sajátja ként szeretni,mindenki imádja őt.Ne haragudj kérlek,de nem akarom,hogy Zayn mindezt tudja.
-Ez tudod,hogy nagyon igazságtalan.
-Ne haragudj tényleg,de Zayn már semmiképpen sem akarom,hogy kapcsolódjon hozzám.
-De ez a szegény kislány nem tehet semmiről,amiről a fiam tehet.Diana én a mai napig hallgatom tőle,hogy mennyire bánja,hogy külön mentetek?Nem lehetne,hogy ezt ti megbeszéljétek?
-Nem!
-És valaki tud róla?
-A közeli baráti köröm,a munka helyem és aki együtt látott minket,és Harry.
-Ne titkold ezt el előle kérlek!-Annie megmozdult a kezében,ezért visszaült és simogatta.-Ne akard,hogy apa nélkül nőjön fel.Ne akard,hogy neki se legyenek szülei.
-Trish a mi esetünk Tylerrel teljesen más!Én elhoztam őt,mivel tudtam mennyire szeretnéd ha lenne már unokád.
-Ha ez az ára,hogy a fiam nem tudhat róla,akkor lehet hogy nem.-kigördült egy könnycsepp az arcán.Felvettem a pulcsim és kimentem az ajtón.Elindultam abba a kocsmába,ahol Zaynnel voltunk,ahol megismertem a barátait.Szinte üres volt a hely.Kértem egy teát a pultnál és leültem a sarokban lévő asztalhoz.Örültem,hogy egy picit egyedül tudtam lenni.Sötét volt a kocsmában és cigi füst uralkodott.
-Szia idegen!-szólt egy erős férfi hang.Felnéztem és a fejébe volt húzva a kapucnija,de leült mellém a sarok ülőre.
-Bocs,de szeretnék egyedül lenni.
-Jajj diana,hogy te még midig milyen csinos vagy.-lassan húzta le a kapucnit.
-Grant.-szűrtem ki a fogaim közt.
-Kincsem.A védelmező barátod hol van?Mármint a volt barátod?
-Semmi közöd a magánéletemhez.
-Ohh egyébként az a csodás kislány az közös,vagy csalfa voltál.
-Nem tudom miről beszélsz!-felkeltem és elindultam volna,mikor visszarántott.Ráborítottam a forró vizet és kimentem.Hamarosan ott volt mellettem.
-Jajj Diana most komolyan?Miért menekülsz előlem?Együtt kellene lennünk.Mondjuk most.-elindultam egy másik utcáén,mikor már láttam,hogy sötétedik.
-Szállj le rólam kérlek!-elővettem a telefonom és megnéztem az időt,mikor
kikapta a kezemből.
-Szóval a kislány tényleg a tiéd.
-Add vissza!
-Egy csókért cserébe.
-Akkor tartsd meg.-elindultam vissza,majd ismét elkapta a karom.Nem tudtam kitépni,de visszanyújtotta a telefont,amit beletettem a zsebembe.Megfogta a másik karom,és elkezdte puszilgatni a nyakam.-Szállj le rólam!Segítség!-befogta a szám és elráncigált a játszótérre.Mikor odaértünk már besötétedett.Próbáltam kiszabadulni a szorításból,de nem tudtam.A földre nyomott és míg egyik kezével a számat fogta addig másikkal a nadrágja gombját akarta kigombolni,de mivel vergődtem alatta,nem igazán tudta.Lábaival rátérdelt a kezeimre,amit szintén nem tudtam kihúzni.Mikor nagy nehezem kigombolta és lehúzta a sliccét,az enyémet kezdte gombolgatni.Itt már nagyon sírtam és féltem,tudtam mit akar,és nem tudtam leszedni magamról.Mikor az enyém is sikerült elkezdte lehúzni a sajátját,de úgy,hogy ne tudjak majd kiszabadulni.Levette a pulcsiját és összekötötte az ujjával a csuklómat.Szorosan.
-Segítség!Grant szállj le rólam!Segítség!-kiabáltam torkom szakadtából.
-Mondjad csak!Itt úgy se hallják!-lehúzta egy kicsit az én nadrágomat a bugyimmal együtt.Lefogta ismét a kezeimet,hogy ne csapkodjam.-Istenem milyen gyönyörű vagy itt lent.Ujjaival ott lent kezdett simogatni.Rosszul voltam az érintésétől.
-Kérlek engedj el!Grant!Kérlek!-bőgtem neki,de mint aki nem hallja tovább csinálta.
-Ennek meg kell történnie,Zaynnek mindig a legjobb jutott,akkor nekem tudnom kell mi a legjobb.Ne haragudj,ez nem ellened irányul,de pont te voltál az a kis tündér aki Zayn mellett kötött ki.És tudod mi a legszebb?Hogy nem tud megvédeni.Pedig még mindig szeret.Egyszerűen szánalmas.Azt akarom..-benyálazta a szerszámát,majd széjjelebb nyomta a lábaimat és hozzám igazodott.-Azt akarom,hogy Zaynt feleméssze a határtalan fájdalom,hogy te az enyém lettél.-majd belém hatolt.Ennyire rosszul még nem éreztem magamat rosszul.Soha.Nagyon fájt amit csinált,de csak hangosan bömböltem.-Zayn most már tudni fogja,hogy mit is veszített.Hogy mennyire jó veled!-gyorsított a tempóján.-Annyira élvezem,hogy hamar kitágultál.A szülés gondolom ezzel jár.-minden szava egy mély döfés volt belém.Éreztem ahogy elmegy bennem.Felállt és felhúzta a nadrágját,majd szétszedte a pulcsit.-Egy élmény volt kicsim.-ahogy elindult én is felöltöztem és én esküszöm hogy utána akartam menni,de nem tudtam,a lábaim nem vittek,pedig én is meg akartam valahogy bántani,de legjobban talán meg akartam ölni.Egy fekete pulcsis idegen jött az ő irányából.Hát visszajött?Most esküszöm megölöm!Elindultam én is felé.
-Te átkozott fasz!Hogy égne le a pofádról a bőr,hogy száradna el a kezed!-üvöltöttem bömbölve.De ő nem az volt akinek gondoltam.Dylan volt.A telefonja fényében egyre jobban kirajzolódott az arca.
-Diana?Te vagy az?-egyre jobban közeledett és próbált megölelni.
-Ne érj hozzám kérlek!-sírtam.
-Diana?Mi a baj?-kérdezte kétségbe esetten,ahogyan hátráltam a lépései elöl.
-Dylan..-sírtam tovább.-Engem megerőszakoltak..-hátrébb lépett,majd megfordult és elkezdett futni,én pedig lassan utána.Dylan berontott a kocsma ajtón,majd 2 percen belül kirángatta Grantat,aki sokkal erősebbnek tűnt,mint Dylan.Én lassan közeledtem feléjük.
-Te mocskos szemétláda!-üvöltötte Dylan,amire néhányan kijöttek a kocsmából.-Hogy volt merszed akár egy ujjal is hozzá érned,te mocskos féreg!-Dylan ellökte Grantet,amire ő csak hátralépett és nevetett.
-Te vagy az új megmentője?Szánalmasak vagytok.Főleg te.-Dylan még egyszer ellökte.Grant megrázta magán a felsőt,majd megropogtatta a nyakát.-Szerintem most majd a csinibaba lejjebb vesz az arcából és jobb fiúkkal áll majd szóba.-Dylan nekilökte a falnak,mire Grant a földre lökte.Dylan felállt és egy jobb egyenessel nyugtázta a lökést.Akik kijöttek egyre hangosabban szurkoltak.Közelebb lépkedtem és láttam,ahogy Grant is visszaüt.Elég nagy párharc alakult ki köztük,mire közelebb értem Dylan arca is vérzett és Granté is.Dylan földre került és Grant ütötte.-Majd a kis Diana megtanul vigyázni magára ezek után!-mondta és tovább ütötte,amire a kisebb tömegből egy srác hátra nyomta Grantat.Egyenesen Dylanhez léptem.Amint Grant meglátott elmosolyodott.-Gyere ide édes!-nyitotta tágra a karjait,amire az előtte álló srác ellépett.Felálltam odamentem és az ölelési távolságon kívül leköptem.-Tetszik a vadságod!Hmm.-Dylan felállt,de elálltam az útját.
-Gyűlöllek!-mondtam,majd egy nagyobbat köptem,amire megindult felém,elkapta a csuklóm,ami már alapból sebes lett és megszorította,de az előző srác egy nagy fejeléssel a földre juttatta.
-Hazaviszlek titeket!-ahogy felém fordult egyből felismertem Danyt.Megvárta,hogy elinduljunk,majd még kettőt bevert Grantnek.-Csak hogy tudd,ennek még lessz folytatása!-mondta,majd megrúgta Grantet,amire elkaptam a kezét.Leköpte Grantat,majd megrázta magát.Dylan az egyik oldalamon,Dany a másikon sétált.Csendben voltak mind a ketten.Mikor hazaértünk Dany megsimította a kezem,ami úgy remegett,mint a kocsonya.
-Ugye most hazamész?-kérdeztem tőle kétségbe esetten,mert nem akartam,hogy miattam legyen baja.
-Nem ígérek semmit,de holnap átjövök,ha nem gond egy kicsit beszélgetni.-bólintottam egy aprót,majd elengedte a kezem és elindult visszafelé.Dylan kinyitotta az ajtót és amint megvilágította a benti fény akkor láttam milyen komolyak is a sebei.Egyenesen az emeletre ment.
-Dylan?Diana?-szólt Trisha a konyhából.
-Mi vagyunk!-mondtam elcsukló hangon,majd a konyhába sétáltam.Trisha volt ott egyedül.-Van itthon kötszeretek,meg valami fertőtlenítő?
-Kicsim!Mi történt?Tiszta fű vagy,és koszos,hol voltál?Máris adom!-kivett a fiókból mindent,majd megfogta a kezem,amitől elfogott a szorongás.
-Majd elmondom,de ha nem haragszol szeretnék letusolni.Annie hol van?
-Fent játszik vele Yaser.Kicsim,minden rendben?
-Nincs,de most kérlek hagyj felmenni.-bólintott,majd egyenesen a vendégszoba felé tartottam.Dylan a földön ült.Leültem mellé,majd a kezembe vettem egy pamacsot és fertőtlenítőszert nyomtam rá.Dylan arcához akartam nyúlni,de elkapta a karom és kivette a pamacsot.Elkezdte törölgetni a kisebesedett csuklóm.A másik kezembe én is vettem egy pamacsot és közben másik kezemmel a felszakadt szemöldökét kezdtem törölgetni,amire hangos szisszenések voltak a válaszok.Láttam ahogy a kezén a bütykök is véreznek,ezért azokat is megtöröltem.Próbáltam kihúzni a kezem,amit hamar el is engedett.Láttam,ahogy a mellkasa mozog és láttam,hogy sír.-Dylan.
-Nem Diana!Ez kibaszottul az én hibám!Kibaszottul!-elcsúszott mellőlem és végignézett rajtam.
-Nem!Jól tetted,hogy Annievel maradtál,én is ezt tettem volna.
-Diana,te felfogtad,hogy mi történt?
-Hogy?Most komolyan ezt kérdezted?Te nem tudod mennyire rossz,hogy még most is érzem az érintését,és azt a bűzt.Te ezt mind nem érted.-mondtam egyre szakadtabb hangon és én is sírtam.-Dylan te nem tudod hogy fáj!-közelebb csúszott,de nem ért hozzám.Egymással szemben sírtunk,de én voltam,aki felkelt és elmentem letusolni.Mire visszajöttem Dylan nem volt a szobában.Megfogadtam,hogy Grant még megbánja ezt,amit most velem tett.Waliyha jött be Annievel.
-Szia!-köszönt halkan.
-Szia.Hát hazatértél?
-Igen,és apa küldött,hogy most már tegyük le Anniet mert biztos etetned kell és lefekteted.
-Igen,már nagyon hiányzott.-átvettem a kezéből.-Minden rendben van?
-Velem igen,de Diana,tudod hogy ez amit csinálsz az..
-Tudom.Kérlek most ne beszéljünk erről,majd holnap.Most én is fáradt vagyok és tudom,hogy veszekednénk és azt a legkevésbé szeretnék most.De nem láttad Dylant?
-De,mikor jöttem akkor viharzott ki az ajtón,nagyon sietősnek tűnt.
