-Elmegyek?
-Nézzünk együtt a napfelkeltét.Ezen már nem tudsz változtatni.
-Nem akarom!
-Miért?-néztem rá értetlenül.Felállt és a kezét nyújtotta.Nem akartam felállni,de felöltöztem.
-Hiba volt,amit tettünk,amint elmúlik ennek az egésznek a hatása akkor annyira bánni fogod!Hogy feküdhettél le mindkettőnkkel?
-Honnan veszed hogy Lukeal lefeküdtem?
-Éreztem.Annyira szerelmes lettem beléd az első pillanattól fogva,de tiszteletben tartottam hogy van barátod.
-Hát úgy látszik mégse,akkor nem tetted volna ezt meg.Csinálj úgy mintha meg se történt volna.
-Most mondtam el hogy szerelmes vagyok beléd!Szerinted nekem ez menne?
-Szerintem lefekszek az öcséddel is.-megfogta a karom.
-Nem teszed meg!Az öcsémet nem fogod magadba bolondítani!Ezt verd ki a fejedből.-kirántottam a karomat a szorításából és hangos nevetéssel elindultam haza.Bekapcsoltam a telefonomat,amire kb 50 üzenet érkezett.Nem nyitottam meg csak egyet.Dylan írta.
"Nagyon aggódok érted,Tylert meg is ütöttem miattad,légyszíves legalább írj vissza."
"Mindjárt otthon vagyok,nem akarom látni Tylert.El tudod intézni?"
"El,lent megvárlak!" :)
Amint odaértem tárt karokkal várt és megölelt.
-Merre voltál?
-Erre-arra.Köszönöm,hogy most itt vagy.
-Bármikor,már úgy érzem lassan a húgom vagy,bár ha más szerepet töltenél be az életemben,akkor azt jobban kedvelném.-mosolygott,majd szorosabban megölelt.
-Megütötted Tylert?
-Igen,egy jobb egyenessel illettem őt,ne haragudj.
-Nem haragszom.
-Tudom,hogy összevesztetek és azt is hogy min.Nem ítéllek el.-Daniel megjelent az ajtóban.Szúrós tekintettel nézett rám.Elkezdett csörögni a telefonom,Zayn volt az.
-Szia Zayn!
-Szia Kedvesem!Hiányzol!Mit csinálsz?
-Hajnali 6 van drágám,szerinted?
-Tyler felhívott.
-Mit akart?
-Elmondta hogy összevesztetek,aggódott érted,azt hitte eljöttél hozzám.Ezerszer hívtalak már.Merre voltál.
-Erre-arra,kikapcsoltam a telefonom,nem akartam senkivel se lenni.
-Nem csináltál semmi hülyeséget ugye?
-Nem.-eszembe ötlött hirtelen néhány dolog.-Zayn,szerintem most megyek,majd később beszélünk.
-Diana!Ne csinálj semmi butaságot!Ma este ott leszek melletted,sietek!-Dylanre néztem,aki értetlenül nézett vissza,miközben Daniellel beszélgetett.Daniel nagyon magyarázott,Dylannel megtartottuk a szem kontaktust,elszomorodott az arca.-Szeretlek!
-Akkor majd találkozunk,én is!Szia!-eltettem a telefont.Elindultam Dylan felé,Daniel pedig elment.
-Ne mondj semmit,ez szánalmas dolog volt,ugye tudod?Csalódtam benned!-karjáért nyúltam.-Ne érj hozzám,ezt most szeretném feldolgozni!-elfordult és elindult.Utána nyúltam,de lábam összecsuklott és összeestem.Dylan visszanézett,de nem jött oda.Felálltam,majd a fejembe éles fájdalom szúrt és a testrészeimbe is.Lábam elengedett és hátraestem,fejem a padló lapon csattant és padló lap összetört.Szemem nem csukódott be,és éreztem hogy folyik a vér az orromból,a fülemből és a fejemből.Nem tudtam mozdulni.-Diana!-Dylan suttogva térdelt mellém.-Segítség!-elkezdett sírni,de nem tudtam felé fordulni.Nem tudtam megszólalni.-Diana,miért vérzik az ujjad?Miért nem válaszolsz?Mi történt?Diana!-felhívta a mentőket és utána segítségért szólt.10 perc alatt megérkezett a mentő.Beszéltek hozzám,de hiába mert elvesztettem az eszméletemet.
...A kórházban már nem rémlett semmi.Csend volt.Rosszul éreztem magam.Fájt.Tudtam mi történik.A szívem megállt.Minden üres volt.Egyedül maradtam.Másképp képzeltem el a halált.
-Mi történik?Miért nem mondanak semmit?-hallottam amint Tyler sírva kiabál.
-Nem jön vissza,nem tudjuk megmenteni!-mondta az orvos.Tyler betört és megfogta a kezem.Éreztem.
-Ne hagyj itt!Megígérted!-sírt,nagyon sírt.-Megígérted,hogy soha nem hagysz itt!-a szívem ismét megdobbant.Érte dobbant meg.
-Visszajött!-kiabálta az asszisztens.
-Diana!Itt vagyok,nem hagylak itt ígérem,többé már nem!-pont őt nem akartam itt tudni,de belegondolva,hogy mennyire szeretem és hogy ő az egyetlen rokonom,igaz nem látom most,de érzem hogy aggódik,remeg a keze.Én is pont így viselkednék a helyében,ha nem rosszabbul.Ha érte kellene az életemet adnom,megtenném,érte bármikor!Megszorította a kezem.-Szeretlek!Nagyon szeretlek!Rettentően sajnálok mindent!Feldúlt voltam,tudom ez nem magyarázat,mert mindig mindent megbeszélünk,de elborult az agyam.Te vagy az életem egyetlen kishúgom!Bár én feküdnék most itt helyetted!
