...-Én...-annyira bepánikoltam,hogy nem tudtam válaszolni.-Ö...-Csak néztem őt,ahogyan ott térdel előttem egy gyönyörű gyűrűvel és azzal a hanyag eleganciájával.-Hát...-Készen állok erre?Hogy elkötelezzem magam.Bevallom,nem tudom!
-Zayn!Én...azt hiszem igen!-felugrott átölelt és forgatott.-Tegyél le!-suttogtam neki.-letett és végigmért,szorosan magához vont és megcsókolt.Ismét éreztem őt!Éreztem,hogy van nekem és tényleg csak engem szeret.
-Tényleg igent mondtál?
-Én...én...azt hiszem!-ismét átölelt.Kivette a gyűrűt és megfogta a kezem.
-Szabad?-mélyen a szemembe nézett.Aprót bólintottam és a gyönyörűség már az ujjamon is volt.Megcsodáltam,majd átöleltem.Telefonom csörgése zavart meg minket.Hallottam,de nem találtuk.
-Hallo?-szóltam bele,de letette.Tyler hívott,azonnal vissza is hívtam.-Szia!Bocsi,csak nem találtam meg a telefont.
-Hol vagy?Itt aggódok érted,hogy merre vagy,vagy ezerszer hívtalak!Holland veled van?
-Bradfordban vagyok!Ne kiabálj már!Nem veled van?Akkor Lukkal.Kb 1 óra és indul egy vonat,majd megyek!
-Hívd fel!Vissza kellene mennünk!Igyekezz,este már szeretnék menni!
-Hova sietsz ennyire?Akkor menj,mi majd megyünk reggel!-lecsaptam a telefont.Zayn az ágyon ült és mosolygott.
-Mrs.Malik ugye tudja,hogy a vőlegénye épp most szeretne Londonba menni?
-Uram maga nem tudja,hogy mire vállalkozott velem!-beleültem az ölébe és szenvedélyesen megcsókoltam. 20 perc múlva,már menetre készen álltunk lent.-Wali!Anya!
-A többiek?
-Apa dolgozik,Safaa majd csak este jön haza a barátnőjétől.Doniya pedig fogalmam sincs.-Trisha és Whalia jöttek ki a konyhából.-Anya elviszem a menyasszonyomat Londonba.-eltátott szájjal fordultak felém.
-Jujj!-Whalia szorosan megölelt.-Mindig is vártam,hogy ez a hülye találjon egy normális csajt!Üdv a családban,mármint már így is benne vagy,de így már hivatalos lesz!-rólam Zaynhez ment.Trish csak nézett és elkezdett könnyezni.Átöleltem.
-Most nem azért sírok,mert elvesz,hanem azért,mert az egyetlen fiam megnősül!El sem hiszem!-szorosabban ölelt,közben Whalia a gyűrűt nézegette.Trish is elengedett és a kezemhez fordult,majd Zaynhez.-Büszke vagyok rád!-átölelte és zokogni kezdett.
-Köszönöm anya!-egyik kezével Trisha hátát simogatta,másikkal megfogta a kezem.-Estére itthon leszek!Nagyon szeretlek!-elengedte,majd kocsiba ültünk.Zenét hallgattunk,de nem beszélgettünk út közben.Megállt a házunk előtt és rám nézett.-Bemenjek veled?
-Nem fog megenni!-ahogyan kimondtam,Ty viharzott ki az ajtón.-Vagy mégis?-kinyitottam az ajtót és kiszálltam.
-Mi az,hogy lecsapod a telefont?Normális vagy?Holland hol van?
-Még nem hívtam fel!-előkaptam a telefonom és előkerestem a számát.Hívtam,majd 2 csörgés után fel is vette.
-Végre,hogy vagy szíves visszahívni!Olvastad az üzit amit küldtem?-szipogott.
-Bocsi,hol vagy?Mi a baj?
-Tehát nem olvastad!-zokogni kezdett.-Apukámat kórházba szállították tegnap délután és hazajöttem anyához!
-És hogy van?
-Intenzíven.Autó balesete volt!Diana,ha meghal én összeroppanok!-egyre hangosabban sírt.Én is könnyezni kezdtem,de visszafojtottam.
-Ne aggódj!Fel fog épülni!-mondtam,de nem tudtam biztosra.
-Nem megyek vissza most,kérlek mondjátok meg Jeffnek!
-Ez természetes!Nagyon sajnálom,amint lehet odamegyek!Vigyázz magadra!
-Ti is!Szia!
-Szia!-letettem.-Az apukájának autó balesete volt...intenzíven van!
-Mióta?
-Tegnap délután!-odamentem és átöleltem.-Sajnálom!
-Én is!-levette a kezem és megfogta.Felemelte és meglátta a gyűrűt.-Ez mi?-elmosolyodtam.
-Ez egy újdonság számomra is!-megvizsgálta,majd Zaynre nézett.Leengedte a kezem,odasétált elé és behúzott neki.Odaugrottam és eltoltam.-Mi a fészkes fenét csinálsz?-Zayn arcához értem,amin semmi nyoma nem volt az ütésnek.
-Ezt muszáj volt megtennem.Most már elveheted a húgomat.-elmosolyodott és kezet nyújtott.Zayn megfogta és visszamosolygott.
