-Én...
-Nem tudom megtenni!-elléptem tőle és kijött egy könnycsepp.-Mert nem lenne igaz!-közelebb húzott és megcsókolt.Soha nem éreztem őt így.Ennyire éhesnek,fáradtnak és intenzívnek.Soha!Mintha megállt volna az idő arra az egy percre,míg csókolóztunk.Amint elváltak ajkain kezemmel odakaptam és elfutottam.Nem haza,mert tudtam,hogy követni fog,hanem a temetőbe.Lerogytam a sír mellé és sírtam.Megtettem amitől féltem,hogy ismét szembe kell vele néznem és nem fogok tudni ellenállni.És ez lett a vége,de legalább tudom,hogy még érez irántam valamit.Valaki megfogta a vállam,én meg félreugrottam és megfordultam.Tyler volt az.Felálltam és átöleltem.
-Baj van?
-Szeret még!-mosolyogtam.
-Beszéltél vele?-elléptem.
-Csak egy keveset,mert Liamet vártam,de ő jött.
-És mit mondott.
-Nem tudom,elfelejtettem,de megcsókolt és éreztem,hogy még mindig szeret.
-És mi lesz Jay-el?-és ekkor tört össze minden darabokra.-És a barátnőjével?
-Ami most történt ez csak arra ad biztosítékot,hogy mindig szeret,de ő is kapcsolatban van és én is,mi már úgyse itt lakunk,tehát nem lesz gond.
-Szakíts Jay-el!Ne bolondítsd tovább!
-De szeretem őt is!És nem akarom megbántani.
-Ehhez már késő!Nekem kellett volna előbb rájönnöm,hogy még mindig szereted és nem engedni,hogy hibát hibára halmozz!
-Nem tudom megbántani!Nem akarom megbántani!
-De meg kell,hogy boldog lehess!Meg fogja érteni!Zaynel meg beszélni fogok!
-Tyler neki barátnője van!
-De szeret téged,vagyis ő is csak azért van vele,hogy elfelejtsen!
-Ty hagyjuk az egészet és új év után menjünk haza!Nem akarok tudni arról,hogy szeret!-telefonom képernyőjén Liam képe villant és csörögni kezdett.
-Diana!Sajnálom!Zayn hozta fel a telefonom és meglátta.Nem akartam esküszöm!
-Liam!Legalább megtudtam,hogy mindig szeret,de nem leszek vele együtt!
-De ti egymásnak vagytok teremtve!
-Neki is van barátnője,meg nekem is barátom,ez így van megírva!Liam ne könyörögj!Tudatában vagyok,hogy szeret és ez elég!-nem sokat beszéltünk,aztán letettem és Tylerrel egy kicsit megrendeztük a sírt.Ty hozott ki virágot is.Otthon filmet néztünk.Szinte ez ment minden nap.Meg persze elmentünk sétálni és és ebédelni,meg a városba,de szinte semmit.Csak úgy voltunk.Január 4.-én visszamentünk.Kicsit jobb érzés volt,hogy tudtam az igazat,de így mégis rosszabb volt.Ez az utolsó évem a suliban a szalag avatóra már tanulunk a táncot és hát ki más lenne a párom,mint David.Idén már nem hozzánk jár,de visszajött a szalag avató miatt.Minden olyan gyorsan megy.A szalag avatónkat idén kivételesen nyár elején fogjuk tartani érettségi és év záró után,mert valami meglepetés készül.Engem végül is nem izgat,de a keringő nehezebb,mint gondoltam.És magassarkúban kell táncolnunk.Én még menni se tudok,nem hogy táncolni.Még mondjuk van időm megtanulni.Nem gondoltam,hogy az utolsó évem ilyen gyorsan elmegy.Az érettségire kell tanulnom és aztán megyek Tyler után a színészkedés irányába.Ki tudja,még talán a Teen Wolfban is feltűnhetek.Áhh nem,azt meghagyom a bátyámnak.Phonak is összejöttek a dolgok,hiszen a The Vampire Diaries sorozat szereplője lett.Nagyon büszke vagyok rá,csak kár,hogy ő ezt nem tudja.Tyler jobb bátyj,mint bárki és ezt senki se tántoríthatja meg.És én,itt fekszek az ágyon a könyvek fölött és mindenre gondolok,csak érettségire nem.Ám a csengő még ebben is megzavar.-Megyek!-kiabáltam ki.Jay állt az ajtóban.Most minden nehezebb vele,mert tudom,hogy Zayn szeret és csak ő rá gondolok,ha vele vagyok,tehát nem maradt más,mint a szakítás.
-Szia!-kinyitottam,de semmi csók,vagy hasonló.-Bejöhetek?
-Szia!Persze!-beengedtem és leült a kanapéra.
-Tudom,hogy nem most kellene,de már nem bírom tovább.
-Miről van szó?
-Arról,hogy tudom,hogy nem én vagyok az akire minden percben gondolsz és nem rólam álmodsz esténként,hogy még soha nem mondtad ki a szeretlek szót!
-Jay...én...meg tudom magyarázni!
-Nem kell!-megfogta a kezem.-Mert még mindig őt szereted!Zaynt!Ne magyarázkodj,Tyler mondta!És ne aggódj,nem haragszom rád és boldogan mondom ki,hogy szakítok veled!Szeretném,ha barátok maradnánk és ne gondold azt,hogy nem szerettelek,mert nagyon is,de a viszonzatlan szerelem a legrosszabb.És mivel most már tudod,hogy szeret téged,ezért engedem,hogy egymásé legyetek,ne rajtam múljon már,mert az tök gáz lenne.-mosolygott.-Szóval szabad vagy!-megöleletem.
-Szeretlek!És nagyon köszönöm,amit most tettél,de felesleges,mert nem megyek vissza hozzá,mármint nem hiszem.De azért nagyon hálás vagyok!-elhajoltam.-Tényleg nem haragszol?
-Nem.-mosolygott és eltűrt egy tincset a hajamból és óvatosan megcsókolt.-Ez a búcsú csók,de ha kérsz még én nem bánom!-nevetett és felállt.-Maradj nyugodtan,kitalálok.
