-Majd egyszer,nem kötelező tudniuk...
Tylerrel napokig otthon voltunk,nem csináltunk semmit,csak feküdtünk.Boltba se mentünk,inkább csak rendeltünk.Már kb. az 5. napja lehettünk otthon,mikor lementem a fotelben alvó bátyámhoz.
-Ty!-simítottam végig arcán,mire nagyot nyelt és felnézett.
-Nem alszok,csak bóbiskoltam.Baj van?
-Nincs,csak meg akartam kérdezni nem-e beszéltél Dylannal.
-Öhm,nem,de ha akarod felhívhatjuk.
-Nem,szeretnék vele személyesen beszélni,szóval összepakolok és visszamegyek.
-Micsoda?Diana te nem örülsz annak,hogy itthon lehetünk?
-De nagyon,de annyira összevesztem Dylannal,hogy lelki ismeret furdalásom van.
-Aha,oké.Öhm,akkor veled menjek?
-Nem kell,maradj csak,majd vigyázok magamra meg bla-bla-bla.-felállt és átölelt.
-Ha Zayn keresne ne csinálj hülyeséget.
-Nem fogok.Ígérem.-megpusziltam,felmentem összepakoltam,elbúcsúztam és felültem a következő gépre.Estére oda is értem.Hívtam egy taxit és a lakásunkra mentem.Lepakoltam,majd Dylanékhez.Kopogtam és Tyler nyitott ajtót.Megpusziltam és megöleltem.
-Szia!Dylan itt van?-rám mosolygott,majd befelé intett.Dylan az ablakon gondolkozva nézett kifelé.-Szia!
-Szia!-nagyot sóhajtott,de csak lassan fordult felém.Nem szólt semmit,csak nézett.
-Dylan én akkora egy segg fej vagyok.Hallgatnom kellett volna rád és megbántam minden szavamat,annyira igazad volt.-nem mondott semmit.-Mondj valamit,üss meg,pofozz fel,köpj le,üvölts velem,csak csenddel ne büntess.-a végére elsírtam magam.Odajött és átölelt,de ez már nem olyan volt,mint régen.Ez olyan "sajnállak,de nem lesz semmi se olyan mint régen" ölelés volt.-Tudom,hogy haragszol,és hogy mindig is nekem akartál jót,csak ez nem nagyon tudtam elfogadni.Mindig is testvéremként kezeltelek,néha jobban bátyám helyett is bátyám voltál.
-Tudom.És én néha jobb tanácsot adtam,mint Tyler,mert nem voltam elfogult.
-Igen és most félek,hogy elvesztettelek.
-Nem,nem is fogsz,mindig itt leszek neked,csak többet ne veszekedjünk.Oké?-jobban megöleltem és bólogattam.Leültünk és az ölében feküdtem,mint Tylerrel szoktam és beszélgettünk.
-Haza megyek,mert későre jár.-mondtam és felálltam.
-Elkísérlek.
-Nem kell,késő van,te is biztos pihenni akarsz.
-Nem.Dehogy.
-Akkor hozz cuccot és ha akarsz,akkor ott is maradhatsz,amíg Tyler vissza nem jön.Mit gondolsz?
-Hát nem tudom,viszek egy pizsit,meg fogkefét és akkor holnap majd megbeszéljük.-rámosolyogtam és megvártam,míg összepakol.Daniel jött ki a szobájából.
-Szia.-próbáltam mosolyogni.
-Ohh Miss Malik.Máris a köreinkben?Nem nászúton kellene lenned?-kérdezte gúnyosan.
-Meghiúsult a dolog,szóval bebuktam mindent.Kicsit közrejátszott a baleset.-mosolyogtam.Félrenyelt és kicsit köhögni kezdett.Maga se tudta mit mondjon.
-Hát ez esetben sajnálom,de nézd a jó oldalát,szabad vagy.-mosolygott.Dylan kijött a szobából egy táskával,majd az ajtó felé intett.-Hova mentek?
-Haza.-mondtam,majd puszit dobva felé kimentünk az ajtón.Gyalog mentünk,bár így többet sétáltunk a kelleténél.Mikor odaértünk a bedobált táskáim fogadtak.-Hoppá,mondtam zavartan.-Dylan elnevette magát és leült a kanapéra.Behordtam gyorsan a táskákat a szobába.Nagyokat ásítva leültem mellé.Voltál már itt szóval tudod hol a vendégszoba.
-Lassan már veletek élem le a fél életem.-mosolygott,és bevitte a táskáját.Táncolva és dúdolva jött ki.Megmosolyogtatott.Ő az és Tyler,aki mindig meg tud nevettetni.Felhúzott,majd táncolni hívott.
-Hé.-magához húzott és körbe táncoltuk a szobát.Nevettünk és egyszer csak elsírtam magam.Megölelt és a fejemet kezdte simogatni.Álltunk így egy darabig,majd felvett az ölébe és bevitt a szobámba.Letett és lehúzta a cipőm és a farmerem.Már nem sírtam annyira.Dylan lekapcsolta a lámpát és be akarta csukni maga után az ajtót.-Dylan!Nem aludnál velem?
-Máris kedvesem?-mosolygott,de könnyeimet látva odafeküdt és a mellkasára húzott.Pillanatok alatt elaludtam.Reggel előbb keltem,mint ő.Gyorsan letusoltam és bevittem magammal egy pólót és a tegnapi farmerem.Amilyen ügyes voltam beleejtettem a ruháimat a vízbe,a törülközöt,meg kint hagytam.Leszedtem a függönyt,ami nem sokat takart,de magamra csavartam és kimentem.Dylannal a folyosó közepén találkoztam.-Diana!
-Dylan?-hirtelen elfordultam.
-Elforduljak Gyönyörűm?-tolattam,és megütöttem a vállát.Megkerültem és a szobába siettem.Felöltöztem és kimentem.Dylan az ajtó félfának volt dőlve.-Ne haragudj az előző miatt.-zavarban volt.
-Semmiség,te ne haragudj,hogy zavarba hoztalak.Köszönöm,hogy este ott maradtál.Sokat jelentett nekem.
-Jobban vagy?-kérdezte,mintha bármelyik pillanatban elsírnám magam.
-Azt hiszem jobban lennék,ha a hátadon vinnél el a bevásárló központba.
-Micsoda?-nevetett fel.-De csak akkor,ha visszafele te hozol engem.-én is felnevettem és a vállába boxoltam,majd megkerestem a pénztárcám.Bezártuk az ajtót,majd elindultunk.Dylan tényleg vitt a hátán.Az emberek akik felismertek fényképeztek minket.Egész úton nevettünk.3 nagyobb szatyorral jöttünk ki.Megcsörrent a telefonom és anélkül,hogy rápillantottam volna felvettem.
-Igen tessék?Diana Posey.-nevettem és ellöktem Dylant,hogy ne nevettessen.
-Öhm szia.Gondolom már elfelejtetted ki vagyok.-mondta valami kis mosollyal a hangjában.
-Hát persze te kis focista.-egyből felismertem David hangját.
-Nemsokára ott vagyok Danielék lakásánál.Lenne kedved találkozni?
-És a tesóddal mi lesz?
-Majd leszek vele is,de előbb inkább veled.-nevetett.
-Hát jó,még reggelizünk Dylannal aztán akkor majd átgurulunk.
-Rendben van.Várlak.Szia.
-Szia.-letettem,majd Dylan után eredtem.Hazafelé is hülyéskedtünk.Alig vártam,hogy újra lássam Davidet.Dylan mellett nem lehet unatkozni.-Na akkor tegyünk le néhány szabályt,amíg itt laksz,ha maradsz,ha visszamész,ha Ty visszajön.
-Hallgatom parancsnok!-tisztelgett.
-Na:
Le kell hajtani az ülőkét.
A rezsibe be kell szállnod.
A hűtőben minden közös,szóval ha valami sajátot akarsz,akkor zárd el,mert megeszem.
Szóval ha kérdésed van,akkor hallgatlak.Komolyra vettem és tovább ettem a müzlit.
-Azt hiszem minden világos!-bólintott és evett tovább.
-Tudsz gördeszkázni?
-Hát...nem.-szóval menj nyugodtan,majd valamikor talizunk,szerintem én is átmegyek,akkor összepakolok néhány cuccot.
-Rendben van.-megpusziltam az arcát és elindultam.Mikor odaértem David karjaiba estem.Egészen estig kint voltunk,majd este kissé fáradtan estem haza.Dylan úgy láttam nem volt otthon,felkapcsoltam a villanyt és benéztem a szobájába,de lehet nem kellett volna.Ketten voltak bent egy lánnyal,de még semmi olyan nem történt.-Jajj bocsánat.-gyorsan becsuktam az ajtót és becsapódtam a szobámba.Kínosan és kicsit sértve éreztem magam.1 óra múlva kimentem elmosogatni.Hirtelen akkora fájdalom nyilallt belém,hogy összeestem a padlón.-Dylan!-kiáltottam,majd Dylan 2 perccel később egy alsó nadrágban rohant ki.
-Diana?Hol vagy?-nem bírtam megszólalni,csak csaptam egyet a földön.Odasietett.-Mi a baj?Hívjak mentőt?
-Be tudsz vinni a kórházba?
-Diana mi a baj?-a lány kijött a szobából.
-Dylan?
-Most menj el kérlek!Öltözz és ott az ajtó,van jobb dolgom is!Szia.-Dylan berohant a szobába és felöltözött,majd levitt a kocsiba.Hamar bent voltunk.Hordágyon vittek be,majd mikor Dylan elengedett megkérdezték mi a baj?
-Terhes vagyok,most vagyok az első hónapban.Kérem segítsenek,mert már egyszerre elvetéltem és nem szeretnék még egyszer!-sírtam el magam.Azonnal bevittek ultra hangra ahol megállapították,hogy a babának semmi baja.Viszont nekem egy belső vérzésem volt.Elpattant egy ér.De hamar rendbe hoztak.Éjfélre már ki is engedtek.Dylan kint beszélt egy orvossal,mikor meglátott az ajtóban.Egyből odasietett.Nem kérdezett semmit,csak hozta a kocsit és hazamentünk.-Dylan?
-Igen?Fáj valamid?Visszamenjünk?
-Nem dehogy.Csak tudnod kell valamit.
-Mond.
-Én terhes vagyok.-Dylan lefékezett.
-Hogy micsoda?-nagyot nyeltem és ránéztem.
-Jól hallottad.Gyereket várok.
-Mégis kiét?-dadogta.
-Zayn.-megfogta fejét,majd megütötte a kormányt.Megfogtam a kezét.
-Nem hiszem el,hogy ennyire beléd mélyesztette a horgát.Biztos hogy az övé?
-Igen.A baleset után estem teherbe.-újra beindította a kocsit és hazáig nem beszéltünk.Otthon besegített a szobámba.Lefeküdt mellém és sokáig beszélgettünk.A napokban sok fele jártunk együtt,vidámparkba,állatkertbe kajálni vagy csak úgy autóztunk.Nagyon sok időt töltöttünk együtt.Egyik reggel Dylan édesen feküdt mellettem.Hirtelen teljesség érzése fogodt el.
-Jó reggelt!-rá néztem és fáradtan pislogott.
-Neked is.-mosolyogtam.Felkelt és csipőjére lecsúszott a farmer,nem volt rajta felső ezért látszódott,hogy valójában mennyit is dolgozott a testén.Izmos teste volt,amit eddig nem is vettem észre.Férdiként néztem rá és nem mint egy "testvérre".Én is levetkőztem alsóneműre,majd a fürdő felé vettem az irányt.Bekapcsoltam a zene lejátszót és benyitottam a résnyire nyitott ajtón.Dylan épp fogat mosott.Alsóneműben áltam meg az ajtóban és bámultam.Egyszercsak felnézett.-Ne haragudj...izé kimegyek.
-Nem kell,mindjárt végzek.-köpött egyet,megmosta az arcát és enyhén kinyitottam az ajtón,hogy kiférjen.A testünk egymáshoz simult.Elkaptam a kezét,mire megállt mögöttem.
-Tudom hogy érzed ez a vibrálást köztünk.
-Sokkal régebb óta érzem,mint te.-átkarolta a derekam.Elindultam ajkai felé.-Köztünk nem lehet semmi.-ellépett tőlem.
-Mi?Miért?Mármint persze oké.-zavartan éreztem magam és becsuktam az ajtót.Elkezdtem dúdolni,hogy kiverjem azt ami az előbb történt.Letusoltam,megmostam a hajam,majd magam köré tekertem a törcsit és Elkezdtem fogat mosni,közben táncoltam kicsit.Mikor végeztem bementem a szobámba.Kicsapódott az ajtó és Dylan állt a küszöbön.Egymás szemébe néztünk.
-Fenébe Tylerrel.-elindult felém és gyengéden megcsókolt.Átöleltem,majd mikor a törölköző széléhez ért rám nézett.-Biztos hogy akarod?Nem aka...-újra megcsókoltam és kezeivel levettem a törölközőt.Berúgtam az ajtót és megtörtént,amire egy héttel ezelőtt gondolni se tudtam.Délig csak feküdtünk az ágyban és cirógattam a haját.-Miért nem történt meg ez előbb köztünk?
-Régóta vártál erre?
-Nem is tudod mióta.-óvatosan megcsókolt.Kicsit elhúzódtam.
-Ez hogy érted?
-Hát úgy,hogy már amikor elmentünk esküvői ruhát választani,azóta.
-Mi?Te azóta le akartál velem feküdni?
-Öhm igen.És tudom most jön az a rész,hogy te megbántad és hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt.-felkelt és felvette a boxerét.-Én meg nagy hülye vagyok,hogy bedőltem neked.
-Most hova mész?Dylan én nem így gondoltam.
-Pontosan tudom hogy gondoltad.-kiment az ajtón,gyorsan magamra tekertem a takarót és utána mentem.
-Dylan!-rákiabáltam.-Meghallgatnál?-megállt.-Én tényleg szeretnék tőled valamit,de más gyerekét várom.
-Igen tudom,és mondtam,hogy zavar?Vagy te vissza akarsz menni Zaynhez ezek után?
-Nem,dehogy akarok,de még nem állok készen erre az egészre,egy új kapcsolatra.Hagyjuk,hogy kiforrjon köztünk valami és ha úgy látjuk akkor összejövünk,de ezt meg kell beszélnünk.Mit szólsz hozzá?-kinyitotta a kezeit.Odamentem és megöleltem.
