Part 69.Jay.

Mert zene nélkül unalmas olvasni! :D

...-Valami színésznek a hugával.De most már mindegy!-hallgatagon felsétáltam mellettük és leültem a helyemre.David még nem jött,így bedugtam a fülhallgatóm és elfeküdtem a padon.

David nem jött suliba.Egyedül voltam egész nap és hallgattam a Zaynről szóló pletykákat.Eddig nem is vettem észre mennyien szeretik a fiúkat.Órák után nem haza mentem,hanem fodrászhoz.Tetettetem a hajamba kéket és tépettre csináltattam.A végeredményt mosolyogva néztem.Hazafelé,kicsit jobban éreztem magam,de szokás szerint nem figyeltem oda és nekimentem egy srácnak.Ő elesett én meg le a deszkáról.
-Nagyon sajnálom,nem direkt volt.
-Semmi gond,én se figyeltem oda!Jay vagyok!-nyújtotta a kezét és felhúzott.
-Diana!Erre felé laksz?
-A fehértől 2 háznyira.Te?
-A fehérben.-együtt nevettünk.
-Hát akkor úgy tűnik majdnem szomszédok vagyunk!Egyébként tetszik a hajad.-odakaptam és végigsimítottam rajta.
-Köszönöm!-elindultunk.
-Nincs kedved kicsit beszélgetni?Mármint nem akarlak megerőszakolni,meg semmi ilyen tervem nincs,csak gondoltam,de ha nem...
-Nagyon szívesen.1 óra múlva előttetek?-elmosolyodott,majd lassan elindultunk.
-Rendben!Akkor szia!-tovább ment én meg be!
-Megjöttem!-kiabáltam,majd Tyler a konyhából jött ki.
-Azt hittem korábban...mi a &@#$ történt a fejeddel?-mutogatott.
-Egy kicsit megváltoztam.-mosolyogtam.-Ha már új életet kezdünk,legalább stílusosan tegyük.-bementem a szobámba és megcsináltam a házikat.Tylerrel együtt ettünk ebédet,majd felhúztam a cipőm,a sapkám és a kabátom és elmentem.Jay már kint várt.
-Azt hittem nem jössz ki!
-Nem akartalak becsapni!-lassan elindultunk és beszélgettünk.
-És hova jársz suliba?
-Ide az öh....ami itt van a ... közel hozzánk na!-nevetett.-És te?
-Én már nem járok suliba.De én is oda jártam,ahova te.Eddig nem láttalak itt,mikor költöztetek ide?
-December végén.És akkor hány éves vagy?
-29,de nem nézek ki többnek harmincnál ugye?-egy pillanatra leblokkoltam.
-29?
-Ennyire megleptelek?Nyugi,csak 19 vagyok és te?
-Tudod kivel szórakozz!-nevettem és meglöktem.-17.-elsétáltunk a parkig,ami volt vagy egy kilométer,aztán még tovább,majd vissza.Sokat tudtam meg róla és ő is rólam.Kedves,közvetlen és vicces.
-És van barátod?-most jön a kínos rész.A barát szóra összeszorult a szívem,majd keményen kimondtam:
-Nincs!
-Jól gondolom,hogy valami rossz témára tapintottam?
-Nem nagyon szeretnék róla beszélni!És neked barátnőd?
-Nemrég lett vége egy fél éves kapcsolatomnak,de nem bánom!Aki úgy bánik veled,mint a kutyával,az nem érdemel meg,ezt jegyezd meg!-elnevettem magam.
-Szóval akkor ekkora nőcsábász vagy?-közelebb húzott magához és a szája már majdnem az enyémhez ért.
-De még mekkora!-suttogta,majd megcsókolt,ami nem is volt rossz,de Zayn jutott eszembe!Eltoltam magamtól.-Sajnálom!Én nem akartam,mármint de..-és eszembe jutott az is,minél előbb talál valakit,annál előbb továbblép,tehát nekem is ezt kell tennem.Ismét közel húztam és most én csókoltam meg.Lassan váltak el ajkaink.-Ijesztő vagy!Azt hittem pofon vágsz,vagy valami,de bírom a bevállalós csajokat!-ismét megcsókolt,majd a derekára tettem a kezem és elindultunk vissza.Sokat nevettünk,de nem éreztem magam igazán boldognak.
-Egész jó dolog,ez az együtt lógás dolog!
-Csinálhatnánk többször is!-megpuszilta az arcom.-Holnap,vagy hétvégén lenne kedved vacsorázni?
-Persze,általában mindig vacsorázok!
-Mármint velem!
-Persze,de nem túl korai még ez?
-Én megértem,ha gyors és ha nem akarod,semmire nem akarlak kényszeríteni,én tudok rád várni!-és ekkor nyilallt belém a fájdalom,amitől térdre estem.-Jézusom!Jól vagy?Hívjak mentőt?-szívemhez kaptam,mintha belülről ezer és egy tű szurkodta volna.Szaporábban vettem a levegőt,majd eldőltem.
-Mindjárt jól leszek!-lehajolt és az ölébe húzott.Könnyeim csak úgy folytak,és igazán csak most jöttem rá,hogy mit veszítettem.

Ui:Köszönjük Harry,hogy velünk vagy.! ;)

Part 68.Ismét egyedül.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...-Én félnék a helyedben,egy ilyen lánytól,mint én.-lendült a keze,de elhajoltam.-Komolyan megütöttél volna?-felmordult,majd előrelépett,de David elém lépett.
-Mit akarsz tőle?Hagyd már őt!Peter ne merd bántani!

Egy tanár is kijött,majd mindenki szétszilledt.David felém fordult.
-Minden oké?-megvizsgálta az arcom.Ellöktem a kezét.
-Nem kell bébi csősz,el tudtam volna intézni!-felkaptam a deszkát és visszamentem a terembe.David 5 perccel később jött be és távolság tartóan ült le.Felé fordultam.-Sajnálom!Köszönöm,hogy odajöttél!
-Tudom,hogy felindulásból mondtad,én is szoktam.-a nap további része elég lassan telt.Pár nap múlva Daniel átjött hozzánk,így David is.Egész sok időt töltünk együtt és legalább elmondhatom,hogy valaki megpróbálja betölteni az űrt a szívembe.Jó barátok lettünk.Mással nem nagyon barátkoztam.
14.-e van,Tylerrel korai géppel megyünk,hogy mindent el tudjunk intézni.Liammel 2-kor találkozok egy parkban.A délelőtt röviden szólva gyorsan elment,mert már dél volt és Tylertől még mindig nem tudtam megszabadulni.
-Phoval találkozhatok?
-Mikor?Tudod,hogy 4-kor indul a gép,addig még van dolgunk.
-De már voltunk a suliba,meg az önkormányzatnál.1 órát kérek,nem többet.Meg akkor Orlandohoz is beugorhatok.
-Jó,de akkor 3-ra próbálj meg hazaérni.
-Találkozzunk fél 4-kor a reptéren.Kérlek!
-Jó,de ne késs,mert itt hagylak!-átöleltem,majd kimentem és elsétáltam a parkba,amit megbeszéltem.Liam már ott ült,de még 20 perccel korábban voltunk.Megálltam egy pillanatra,de odasétáltam mögé és megfogtam a vállát.Felállt.
-Miért?-csak egy szó,amire annyi mindent tudok mondani.Szemeim könnybe lábadtak és a sírás kopogtatott,de könnyeim már utat is törtek.
-Én...nem tudom!Mert nem tudtam dönteni,és ha az egyiket elengedem,akkor a másik marad és Tylert nem engedhettem.
-És őt igen?Képes voltál elengedni?Hogyan?Diana!Hogyan?-könnyezett.-Minket,akik szerettünk,te csak eldobtál és most megbocsátást vársz?Komolyan?
-Liam!Nekem elég az,hogy soha nem tudok magamnak megbocsátani,ez miatt.És titeket se kérlek rá,de kérlek értsd meg és fogadd el a döntésem!-könnyeim egyre gyorsabban jöttek elő.-Te nem tudod elképzelni,mennyire fáj!Hogy mennyire nehéz minden nélkületek.Hogy nélküle,még lélegeznem is nehéz,de nélkülem hidd el boldogabb lesz!
-És akkor mi értelme van,hogy szenvedsz?-kiabált.
-Ha Tyler nem lenne ennyire makacs,én se tenném!-válaszoltam.-De azt akartam,hogy tudd,hogy a levelek egyetlen szava sem igaz.Csak az,hogy megcsaltam őt.És találkozok a sráccal,de a gyerek nem tőle lett volna.De akkor igazán nem is voltunk együtt,mert ő Kattel volt én meg elkeseredve...
-De nem gondoltál bele,hogy ő mennyire szenved majd?Ő teljesen kiborult!
-De...de,szerinted én nem?
-De most akkor miért is vagyunk itt?-szemeit nagyra nyitotta és kicseppent pár könnycsepp,de letörölte őket.
-Nem tudom!Talán mert valakinek el akartam mondani az igazi okot.
-Azért,hogy rajtam legyen a legnehezebb teher?Hogy ne mondjam el senkinek?Hogy felejtselek el?Csak azért,mert én ezt nem tudom megtenni!Túlságosan szeretlek ahhoz,hogy elengedjelek!-odalépkedtem és átöleltem.
-Én is szeretlek!De kérlek ne mond el,hogy találkoztunk.Had lépjenek tovább!
-Diana...
-Nem Liam!Nem akarom!Ha talál valaki mást,könnyebben tovább lép és elfelejt,tehát kérlek segíts neki mást találni.De most kérlek mesélj róla!
-Nem ígérek semmit,de nem fog tovább lépni!-rengeteget mesélt róla,közben megkértem,hogy vigyen ki a reptérre.Elbúcsúztunk,majd a reptér előtt kitett és tovább ment.Megígérte,hogy nem árulja el,hogy itt jártam.Zayn egy rádió állomásnál volt a délelőtt és bejelentette,hogy hivatalosan is vége van a kapcsolatunknak.Tyler már ott volt,a bőröndökkel.Leültem mellé,majd vártam,hogy megszólal,de látta,hogy nem vagyok valami jól,ezért bedugtam a fül hallgatót.A repülőn aludtam,de mikor Amerikába hazaértünk,elmentem tusolni és már aludtam is.Reggel fáradtan mentem a suliba.Reggel fáradtan mentem suliba.
-Hallottátok a hírt,hogy Zayn Malik szingli?Mondjuk a helyébe én is eldobtam volna azt a kis csitrit,mert itt vár rá a tökéletes lány!
-De te tudod,hogy kivel járt?
-Valami színésznek a húgával.De most már mindegy!-hallgatagon felsétáltam mellettük és leültem a helyemre.David még nem jött,így bedugtam a fül hallgatom és elfeküdtem a padon.

Part 67.Bocs ez foglalt!

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...Lefeküdtem az ágyra és gondolkoztam azon,hogy tehette ezt.Hogy hagyhatott itt minket.Minket akik szeretik,ahová már beilleszkedett.Hangzavarra lettem figyelmes,majd átsétáltam Zaynhez,mert tudtam,hogy tombol.

Diana szemszöge

Egész úton zenét hallgattam és gondolkoztam.A srácok már biztos otthon vannak és elolvasták a leveleket.Valószínüleg nem tudják mit gondoljanak.Telefonom hátlapját megérintettem,de nem fordítottam magam felé,hogy Tyler ne lássa,bár szerintem alszik.Miután leszállt a gép hívtunk egy taxit,majd a házhoz mentünk.Szép,otthonos és jóval kisebb az otthoninál.Behordtuk a bőröndöket,majd feltérképeztük a házat.
-Furcsa!-Tyler leült a kanapéra és sóhajtott.
-Köszönöm!-leültem vele szembe a fotelbe.
-Túl fogod magad rajta tenni!Hidd el!
-Egyszer biztos!-felmentem az emeletre,majd felléptem Twitterre.Négy levél fogadott.Harry,Liam,Zayn és egy reklám cég.Először Harry levelét nyitottam meg.
Mit kell tennünk,hogy visszagyere?Miért mentél el egyáltalán?Nem hiszem el,amiket írtál,ne próbáld leplezni.Saját akaratodból soha!Ha szétváltok Zaynel az oké,de minket miét akarsz elveszíteni?Nem kellenek barátok?Ezt előbb is megoszthattad volna velünk!Ha visszajössz,megbocsátok,ha nem,akkor messzire kerülj el,mert nem foglak ember számba venni!
A szívem szakadt meg a fürtöske levelétől,de nem válaszolhattam.Megnyitottam Liam levelét.
Diana!Mi ez az egész?Elmagyaráznád?Hol akarsz találkozni és mikor?Nem hiszem el,hogy elmentél!Miért hagytál itt?Már most hiányzol!Harry teljesen kikészült és Zayn... Nem hiszem el,hogy képes voltál erre!
Válaszoltam a levélre.
Liam!Mindent elmagyarázok!Január 14.-én vissza kell még mennünk Londonba!Akkor mindent elmagyarázok!Szóval január 14.-én 2-kor találkozzunk valami eldugott helyen.Előre is köszönöm!Remélem nem árultad el senkinek!
Legutoljára hagytam Zayn levelét és előkészítettem egy-két zsebkendőt is.
Utálat!Tudod létezik egy ilyen érzés,amit olyasvalami,vagy olyasvalaki iránt érzünk,akit megvetünk.De könnyű összekeverni a szeretettel!Szerinted elhiszem azt amit írtál?Tudom,hogy szeretsz és én leszek életed szerelme!És te!Te leszel életem értelme,bármi történjék!Elfogadom a szakításunk,csak annyit kérek,hogy adj magadról valami élet jelet!
A könnyek szúrták a szemem,de eltettem a telefont és kimentem.
-Elmegyek bevásárolni!Jössz?
-Aha!Legalább körülnézünk.-itt nem volt hó,de hideg volt.Felöltöztünk,majd elindultunk.Nem messze volt a suli,ahova járni fogok,meg egy kisebb bolt is.Bevásároltunk,majd hazamentünk.Tyler csinált ebédet,majd a nap hátralevő részében pakoltunk.Fárasztó nap után könnyen dőltem ágyba.
Az új év gyorsan jött.Tylerrel felfedeztük a város és vettünk egy autót,meg egy csomó mindent.Terveim szerint megpróbálok barátkozni,de ha nem megy,azt se bánom.Néztem a fiúk értesítéseiket az új évről és legalább ők próbálnak továbblépni,nem úgy mint én.
Január 6.-a van.Ma megyek először iskolába.Fáradtan keltem ki az ágyból,hamar készülődés után  felvettem a dzsekim,a sapkám,cipőm,táskám majd deszkával útnak indultam.Nem tartott 10 percnél tovább az út.Rengeteg diák volt az udvaron és bámultak.Miután begurultam felvettem a deszkát és sétáltam.Bementem az épületbe,ahol még több idegesítő szem pár fogadott.Bementem a titkárságra,ahol kaptam órarendet,meg mindent.Felmentem az első emeletre és megkerestem a termet ahol órám lesz.A fél osztály már bent volt.
-Bocs keresel valakit?-állított meg egy srác az ajtóban.Magas,erős alkata volt,nem fértem be mellette.
-Én vagyok az új osztály társ,szóval beengednél?-megbámult,de félrelépett.Egy üresnek tűnő helyre mentem,de beült elém egy srác.
-Bocs ez foglalt!-mosolygott.Továbbmentem,de akkor odaült.-Ez is!-nem akartam bunkónak tűnni,ezért udvarias próbáltam lenni.
-Akkor melyik hely nem foglalt?
-Semelyik!Az egész osztálynak megvan a helye és te nem tartozol bele!-legszívesebben lelöktem volna az asztalról,de moderáltam magam.-Egyébként te fiú vagy?-nézett rám ferde szemmel és a többiek nevetni kezdtek.
-Ha az lennék már nem élnél!-vártam a választ,de mögüle jött.
-Gyere ide mellém,itt még van hely!-a srác megfordult.
-Minek engeded őt közénk?-lépett az asztalához.
-Azért,mert nem leszek olyan szemét,mint te!Új és nem tett ellenünk semmit,amiért utálni kéne,egyébként is nem látod,hogy lány?-nézett rám.-Nyugodtan ülj ide!-mutatott maga mellé.
-Azt hiszed menő vagy David?-megfogta a pólóját és közelebb húzta magához.-Hát nem vagy az!-odaléptem és megveregettem a vállát.
-Ha nem bánod,szeretnék leülni!-elengedte a pólóját,majd ellépett.
-Nem sokáig fogod itt húzni!-elmosolyodtam és leültem.
-Te csak azt hiszed!-a pad társam felé fordultam,aki szintén leült.-Diana vagyok!
-David!Egyébként Posey vagy ugye?Tyler a bátyád?
-Shh!Nem nagyon akarom,hogy tudják,hogy rokonok vagyunk,mert akkor máshogy viszonyulnának hozzám,vagy valami.
-Oké,ahogy szeretnéd!
-Egyébként honnan tudod?Mármint a nevem?
-Ö...a bátyámtól.Az enyém és a tiéd együtt dolgoznak!
-Ismerem?
-Nem tudom!Daniel...
-Sharman?Tényleg te vagy az öccse?Azta!
-Igen!
-Ez nagyon király!-elmosolyodtam,majd még beszélgettünk és az első órát is szinte végig beszéltük.Szünetben megpróbáltam a lányokhoz csapódni,bár nehezemre esett.-Helló!-köszöntem oda egy lányos csapatnak.
-Figyuka,cicuka,fiús lányok nem tartoznak a hatáskörünkbe,tehát puszika!-majd elfordultak.Én meg elsétáltam.Leültem egy padra és néztem ki a fejemből.David egy fiú csapatban beszélgetett,de mikor felém nézett intett,de nem mentem oda.
-Szóval a mi kis újoncunk barátkozni se próbál?-lépett mellém a szőke srác,aki nem engedett leülni.
-Tehetek érted valamit?-néztem rá.
-Minek jöttél ide?-elmosolyodtam.
-Hát csak úgy,mert gondoltam az ilyen modortalan idiótákat akartam kicseszni,mint te!
-Idióta?Komolyan?Jobbat nem tudsz?Ne próbálj belém kötni!-felálltam.Fél fejjel volt magasabb.
-Mert?Mi lesz?Miért fenyegetőzöl?Csak nem félsz?Tudod,amelyik kutya ugat,az nem harap!
-Tudod,nem félek téged megütni!-már elég sokan néztek minket.
-Tudod,nem félek tőled!
-Provokálsz?
-Talán te engem!-felnevetett.
-Félnem kellene?
-Én félnék a helyedben,egy ilyen lánytól,mint én.-lendült a keze,de elhajoltam.-Komolyan megütöttél volna?-felmordult,majd előrelépett,de David elém lépett.
-Mit akarsz tőle?Hagyd már őt!Peter ne merd bántani!

Part 66.Tombolás.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

..27.-én délelőtt még Tyler elment kontrolra,én meg előkészítettem mindent.11-kor taxival kimentünk a reptérre,majd meg sem álltunk Amerikáig.

Zayn szemszöge.

Diana kerül engem már napok óta.Karácsonykor még az sms-emre se válaszolt.De holnap már megyek hozzá haza.Este fáradtan,de boldogan aludtam el,majd reggel kipihenten ébredtem.A srácok is elvileg ma jönnek meg,vagy már otthon vannak.Az órám fél 12-t mutatott,ami már azt jelenti,hogy el kellett volna indulnom.Fájdalom érzetet éreztem,de nem tudom miért.Felkeltem,reggeliztem és fájdalmas búcsút vettem a családomtól és egyenesen haza vezettem.Az út,mintha ezerszer hosszabb lett volna.Bár a tél is megtette a hatását,mert hevesen havazott.Már Harry itthon volt,mert a kocsija már bent állt.Bementem,majd rideg csend fogadott.
-Harry?-kiabáltam,de nem jött válasz.-Tudom,hogy itthon vagy!Harry?
-Levél,asztal!-jött fentről mogorva válasz fogadott.Elmosolyodtam,majd megnéztem az asztalt,amin ott hevert egy boríték a nevemmel.Felvettem,majd felvittem a bőröndömmel együtt.Leültem,majd kibontottam.Édes betűk,de ismerős lap.
Zayn!
Csak azt tudom mondani,hogy sajnálom!Tudom,most értelmetlen fejet vágsz és elolvasod,hogy biztos neked szól-e,de neked szól!Már nem szeretlek!És talán soha nem is szerettelek igazán!Hülyén fog hangzani,de meguntalak!Viszont,nem voltam képes elmondani a szemedbe!Bocs!Mivel már nem vagyunk együtt,elmegyek!Ne keress!Én se foglak!Nem akarom,hogy zaklass,se te,se a fiúk!Megváltoztak az érzéseim és már nem tudok mit tenni ellene!Nem sokat gondolkoztam,hogy mit írjak,de ha már így mindent leírok,akkor arról is kell tudnod,hogy megcsaltalak!Igen tényleg!Amikor Nápolyban voltunk.És nem bántam meg,sőt saját akaratomból tettem és mai napig tartom a kapcsolatot a sráccal.Sokszor találkozunk.És van egy olyan sejtésem,hogy a gyerek is tőle lett volna.De ezt nem tudtam,hogy mondjam el eddig,bocs!Szóval igazából csak ennyit akartam,kérlek értsd meg és tartsd tiszteletben a kérésemet!Megígérem soha többé nem fogsz látni!

Utóirat:Bocs,hogy pazaroltam a lapot!

Diana

4-szer olvastam végig,mire eljutott az agyamig a szöveg.

-Harry!-kiabáltam,majd magam se tudtam,hogy sírok-e,vagy kínomban nevetek.Harry besétált.Megráztam a levelet.-Ez mi?Mond,hogy ti szórakoztatok velem!Harry válaszolj!
-Ő írta!Írt nekünk is!Zayn nyugodj meg!-felálltam,majd elé tartottam a levelet,majd nekinyomtam.Megfogtam a fejem és elordítottam magam.Mindent lesöpörtem az asztalomról,majd fellöktem és átviharoztam Diana szobájába.Teljesen üres volt.Csak az ajándékok voltak ott,kivéve az album,az eltűnt.Elővettem a telefonom,majd felhívtam.Kicsengett,de nem vette fel!Rengetegszer próbáltam,de semmi!Tehát komolyan gondolta.Vettem a kabátom,meg a kulcsom és leviharoztam.Beültem a kocsiba,majd Dianáék házához mentem.Dörömböltem,de semmi.Leültem a padkára,majd küldtem egy sms-t.Két mondat lobogott a gondolataimban:
Talán soha nem is szerettelek igazán!
Megígérem soha többé nem fogsz látni!
Elengedett!De ezt nem hiszem el!Harry hívott.
-Mi van?-szóltam bele ingerülten.-Mindjárt megyek!
-Légy óvatos Zayn!
-Ha felkenődök a falra,az nem az én hibám!
-Zayn,csak épségben gyere vissza!-letettem,majd zsebre vágtam,de egyből elő is húztam.Előkerestem a képeket,majd végignéztem őket.Arra lettem figyelmes,hogy sírok,de letöröltem a könnyeimet és hazamentem.Becsaptam az ajtót,majd felmentem az emeletre.A szobámban Liam várt.A levelet olvasta és könnyezett.Megszorítottam a vállát.
-Mit gondolsz?-kérdezte.
-Ha egy héten belül nem jön vissza,feladom!Szeretnék rá haragudni,de nem tudok!Érted?
-Teljesen!-felállt,letette a levelet,majd kiment.

Liam szemszöge

Nem hiszem el,hogy megtette!Ő nem ilyen,de úgy is visszajön.Bementem a szobámba és elkezdtem pakolni,mert az legalább elvonja a figyelmem.Már csak az asztalom volt vissza.Miután elhúztam a felsőmet találtam egy nekem szóló levelet.
Liam!
Ezt a levelet nem mutathatod meg nekik!Ők nem tudhatják,hogy én ezt megírtam.És téged is kérlek,hogy ne mutasd meg nekik!Nem tudom,hogy megbízhatok-e  benned annyira,hogy nem mutatod meg a többieknek,de veled majd szeretnék találkozni!Erről se szólj senkinek,mert ha megtudom,hogy eljön más is,nem jelenek meg!Liam kérlek,valakivel beszélnem kell.Gondolj rólam,amit akarsz,de amint találkozunk,mindent elmagyarázok!Előre is köszönöm!

        Diana

Kétszer is végig olvastam,de a szavak nem változtak.Elrejtettem a levelet,majd elővettem a telefonom és küldtem Twitteren egy üzenetet Dianának.Lefeküdtem az ágyra és gondolkoztam azon,hogy tehette ezt.Hogy hagyhatott itt minket.Minket akik szeretik,ahová már beilleszkedett.Hangzavarra lettem figyelmes,majd átsétáltam Zaynhez,mert tudtam,hogy tombol.

Második Díjam.

Nagyon szeretném megköszönni a második díjamat A sad story, sad ending .. or is it? írójának!

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

1.   Mi a kereszt neved, hogyan becéznek?
2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?Little Things , More Than This,Moments,Szabadság Vándorai,Kell még egy szó!
3. Félsz a sötétben? Igen.. :/
4. Szerelmes vagy valakibe? Nagyon. <3
5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?Szerintem az,mikor a barátnőmet akartam kigáncsolni,az iskolában és helyette én estem seggre,mert megcsúsztam és a fél suli látta.
6. Gondolatban öltél már meg valakit? Elég sokszor.
7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent? Engem nem nagyon érdekel,csak egy átlagos nap.
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el? Igen...de nem vagyok rá büszke,bár még mindig nem tudnak róla.
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?Igen... :D
10. Kis korodban sírtál, ha szurit kaptál? Nem.
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél? Húúú...elérném,hogy találkozhassak a srácokkal.
12. Szoktál álmodozni?Nagyon sokat!
13. Járnál Chace Crawforddal? Simán!
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik? 2 gyereket szeretnék,egy fiút:Dávid vagy Bence.És egy lányt:Barbara vagy Alíz
15. Adni vagy kapni jobb? Én mindig a kapni párti voltam. :)
16. Titkom:Sajnos nem oszthatom meg.
17. Bakancslista: Eljutni Londonba.

Akiknek küldöm:
London 1D&Me
Zayn is my Cousin
Life with my new family
What doesn't kill you makes you stronger
Lock me in your heart and trow away the keys

Part 65.Nehéz búcsú.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...Zayn levelét tettem felülre,alá a másikat,de Liam levelét a szobájába tettem az asztalára letakarva.Zayn szekrényéből kivettem az egyik pólóját és leírtam a parfümje nevét is.Eltettem a pólót,majd utoljára megnéztem a házat és közben hívtam egy taxit,ami hamar ideért.Betettem a csomagokat,majd hazamentem.


Most követtem el életem legnagyobb hülyeségét,ebben biztos vagyok.Elmentem zuhanyozni,majd lefeküdtem aludni.Mivel nem volt valami meleg magamra tettem még egy takarót és sírva aludtam el.Az éjszaka folyamán több rém álmom is volt,mikor reggel felébredtem fáradt és kisírt szemeim voltak.Felöltöztem,majd begyújtottam és megreggeliztem,aztán bementem Tylerhez.
-Fáradtnak tűnsz!-mondta,mikor leültem a székre.
-Na ne mond!Mit intéztél?
-Január 4.-én költözhetünk.
-Mi?-szemeim elkerekedtek.-Nem!Már 27.-én indulnunk kell!Nem akarok Zaynnel találkozni!
-Biztos?
-Igen!
-Jó reggelt!-jött be egy nővér.
-Önnek is!-mondtuk egyszerre.
-Mikor jöhet haza a bátyám?-kérdeztem,miközben ellenőrzött valamit.
-Ha szeretné,akkor otthon töltheti a karácsonyt,de majd 27.-én vissza kell jönnie egy vizsgálatra.
-Szóval akkor már ma hazajöhet?
-Igen,de inkább délután,hogy tudjon beszélni,még a doktor úrral.
-Jó rendben köszönöm!-bólintott,majd kiment.-Akkor már ma nekiállhatunk pakolni.
-És mikor akarsz attól a senkiházitól elköszönni?-kérdezte fintorogva.
-Ne nevezd így!Már megtettem!
-És?
-Semmi közöd hozzá!Most megyek,délután otthon várlak!-fogtam magam,majd elmentem haza.Otthon levettem a kabátom,tettem a tűzre,majd felmentem az emeletre és az ablakhoz ültem és csak néztem kifelé.A hó szépsége elfeledtetett mindent.1 óra múlva felvettem a kabátom és elmentem a temetőbe.
-Sziasztok!Hiányoztok!Ha itt lennétek a fejemre vetnétek,hogy mekkora hülységet csinálok,de tudom.Feladom a boldogságot és elmenekülök.De ott be fogok illeszkedni,megváltozok és egy jobb világba kerülök.Vagy nem.Gondoltam már a másik lehetőségre is,hogy hagyom Tylert,mert egyszer úgyis megbékél és elfogadja,de őt nem tudom elengedni és ez örökké kínozna.Mondjuk ez is kínoz,de ez máshogy.És tudom mindenki szívébe tüskét szúrok azzal,hogy elmegyek,de nincs nagyon választásom.Inkább utáljanak,minthogy keressenek és emlékeztessenek a múltra.Szóval 27.-én indulunk.-lesöpörtem a havat a sírkőről.-És elfelejtek mindent rajtatok kívül.Sziasztok!-egyenesen nem haza,hanem Orlandohoz mentem.Kopogtam és ő nyitott ajtót.
-Szia Diana!-átölelt.
-Szia!-beljebb hívott,majd szólt az anyukájának,hogy itt vagyok.Leültünk a nappaliba.A tesója nem volt otthon.
-Régen láttalak,hogy-hogy eljöttél?Azt hittem már el is felejtettél.
-Téged soha!Hiányoztál is,meg el kell valamit mondanom.
-Mit?
-Azt,hogy elmegyek.Nem tudom milyen hosszú időre,de elmegyek.
-Miért mész el?
-Mert történt pár dolog,ami szerettem volna,hogy ne történjen meg és így könnyebben tudom talán elfelejteni.
-Baj történt a barátoddal?
-Mondhatjuk így is,de nem csak miatta,hanem magam miatt is elmegyek.De szeretném,hogyha tudnád,hogy nem foglak elfelejteni.
-De azért néha meglátogatsz majd?-szomorodott el.
-Persze!-átöleltem.És ha bármikor szeretnél velem beszélni,leírom a telefon számom,csörgess meg és visszahívlak.-leírtam a számot.-De nekem most mennem kell!-még egyszer átölelt és könnyes szemeit megtörölte.
-Hiányozni fogsz!
-Te is!-beköszöntem még az anyukájának,majd hazamentem.Otthon meleg és Tyler fogadott.-Mikor jöttél meg?
-10 perce.Csináltál valami kaját?
-Úgy nézek ki?-levettem a kabátom.-Bocs,a modorom miatt,csak el akarok innen tűnni.-átöleltem.-Szeretlek!És köszönöm,hogy elmegyünk!-megsimogatta a hátam,majd felment.Kimentem a konyhába,hátha tudok valami gyors kaját összedobni.Volt is itthon tojás,ami azt jelenti,hogy rántotta lesz ebédre.Ebéd után mindketten pakoltunk,majd este filmet néztünk.Másnap Zayn mindenáron Skypolni akart,de leráztam,ahogyan másnap is.27.-én délelőtt még Tyler elment kontrolla,én meg előkészítettem mindent.11-kor taxival kimentünk a reptérre,majd meg sem álltunk amerikáig.

Part 64.Levelek.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...-Írok,egy levelet!Elmondok mindent benne,hogy lefeküdtünk-ránéztem.-amit nem felejtek el.-elmosolyodott.-Hogy már nem szeretem és új életet akarok,hogy ne keressenek,meg minden.-mire a mondat végére értem ismét zokogtam.Talán 2 óra pakolgatás után eltettem a fontosabb dolgaimat,mert félévente csak haza jövünk,meg ott is tudok vásárolni.Már csak az maradt,hogy a fiúk lakásából kipakoljak.

Leültem az ágy szélére,majd előkerestem a telefonom.Megfordítottam és megnéztem a képet.
-Párizs?A szerelmesek városa?-kérdezte.
-Aha!-fél hat volt.-Segítesz?
-Hát igazából mennem kellene,de nem hagylak itt!Mibe segítsek?-Basszus,de bunkó vagyok!Menj nyugodtan a dolgodra!Megoldom egyedül is!
-De te most fontosabb vagy,mint a munkám!
-Na nem!Nem kockáztatom az állásodat!Menj,majd máskor is eljössz,de előtte add meg a számod!-odanyújtottam a telómat,majd beírta és visszaadta.
-Biztos ne maradjak?
-Tuti!-próbáltam meggyőző lenni és átöleltem.-Köszönöm,hogy eddig is itt voltál.-kiengedtem a lakásból,majd hívtam egy taxit,ami negyed órán belül ide is ért.2 üres bőröndöt vittem magammal.A fiúk házánál szálltam ki.Mély levegőt vettem,de könnyeim folyamatosan törtek elő.A ház üres volt.Felkapcsoltam a villanyt,majd felmentem az emeleti szobámba.Leültem az ágyra és a kezembe vettem a fénykép albumaimat.Végiglapoztam az egyiket és a másik felénél voltam,mikor megcsörrent a telóm.Rá se kellett néznem,hogy tudjam ki az.Megtöröltem a szemem és az orrom,majd felvettem.
-Szia!-szóltam bele bizonytalanul.
-Szia!Csak tudni akartam,hogy biztonságban hazaértél-e,de hallom igen!Minden rendben otthon?
-Aha.-próbáltam minél rövidebben válaszolni,nehogy elsírjam magam.
-Nagyon szeretlek!Majd Karácsony után találkozunk!Már most hiányzol!-a szívem szakadt meg,ahogy kimondta.
-Jó.Te is hiányzol!Szia!
-Szia!-letettem,majd ismét sírtam.Negyed óra szenvedés után szenvedve kezdtem pakolni.Minden szekrényt,mindent elpakoltam.Az ágyra tettem az ajándékokat,amiket a fiúktól és Daniellétől kaptam.Üresnek tűnt a szoba a cuccaim nélkül.Levittem a bőröndöket,majd visszamentem a gördeszkáért és rátettem a bőröndökre és visszamentem Zayn szobájába.Elővettem egy tollat és pár lapot,majd írni kezdtem.Igyekeztem nem összekönnyezni a lapot.
Zayn!
Csak azt tudom mondani,hogy sajnálom!Tudom,most értelmetlen fejet vágsz és elolvasod,hogy biztos neked szól-e,de neked szól!Már nem szeretlek!És talán soha nem is szerettelek igazán!Hülyén fog hangzani,de meguntalak!Viszont,nem voltam képes elmondani a szemedbe!Bocs!Mivel már nem vagyunk együtt,elmegyek!Ne keress!Én se foglak!Nem akarom,hogy zaklass,se te,se a fiúk!Megváltoztak az érzéseim és már nem tudok mit tenni ellene!Nem sokat gondolkoztam,hogy mit írjak,de ha már így mindent leírok,akkor arról is kell tudnod,hogy megcsaltalak!Igen tényleg!Amikor Nápolyban voltunk.És nem bántam meg,sőt saját akaratomból tettem és mai napig tartom a kapcsolatot a sráccal.Sokszor találkozunk.És van egy olyan sejtésem,hogy a gyerek is tőle lett volna.De ezt nem tudtam,hogy mondjam el eddig,bocs!Szóval igazából csak ennyit akartam,kérlek értsd meg és tartsd tiszteletben a kérésemet!Megígérem soha többé nem fogsz látni!

Utóirat:Bocs,hogy pazaroltam a lapot!

Diana

Könnyeimet nem tudtam visszatartani így vigyáznom kellett,nehogy rácsöppenjen a lapra.Vettem a következő lapot.
Srácok,Eleanor,Danielle és Pho! (Lécci mutassátok meg Phoebenak is)
Elmegyek!Nem szeretem már Zaynt és elegem van Londonból és mivel nem igazán sikerült beilleszkednem így elmegyek.Hogy velem,vagy veletek van-e a baj,azt nem tudom,de belefáradtam a jó kislány létbe.Sajnálok mindent!Csak arra kérlek titeket,hogy ne keressetek és ígérem én se foglak titeket.
Phoebe!Nagyon sajnálom,hogy csak így lelépek!De ez van!Könnyen teszem,sőt ha jobban belegondolok,már rég le kellett volna,de én itt szenvedtem.Azért köszi,hogy mellettem voltál.Kérlek te se keress és én se foglak,ne aggódj!
Nem szüntetek meg semmilyen közösségi oldalt,de nem fog érdekelni,ha ott próbáltok keresni!Gyűlöljetek,hordjatok el mindennek,sőt még a médiának is kipakolhattok,hogy mekkora egy lotyó vagyok,nem bánom,de ne keressetek!

Utóirat:Nem fogtok hiányozni!

Diana

Liamnek külön írtam egy levelet,mert tudtam,hogy ő az egyetlen,aki bármit meg fog tenni,hogy megtaláljon.
Liam!
Ezt a levelet nem mutathatod meg nekik!Ők nem tudhatják,hogy én ezt megírtam.És téged is kérlek,hogy ne mutasd meg nekik!Nem tudom,hogy megbízhatok-e  benned annyira,hogy nem mutatod meg a többieknek,de veled majd szeretnék találkozni!Erről se szólj senkinek,mert ha megtudom,hogy eljön más is,nem jelenek meg!Liam kérlek,valakivel beszélnem kell.Gondolj rólam,amit akarsz,de amint találkozunk,mindent elmagyarázok!Előre is köszönöm!

Diana

Zayn levelét tettem felülre,alá a másikat,de Liam levelét a szobájába tettem az asztalára letakarva.Zayn szekrényéből kivettem az egyik pólóját és leírtam a parfümje nevét is.Eltettem a pólót,majd utoljára megnéztem a házat és közben hívtam egy taxit,ami hamar ideért.Betettem a csomagokat,majd hazamentem.

Part 63.Nem akarom itt hagyni!

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

-És köszönöm az ajándékot.-elmosolyodtam,majd egy végső hosszú csókot nyomtam ajkaira.Miután bemondták a vonatom elengedtem Zayn kezét és felszálltam.-Szeretlek!-tátogta.
-Én is!-és a vonat elindult.Soha nem hittem volna,hogy ekkor  látom őt személyesen utoljára.

Elindult a vonat és én zenét hallgattam.Londonnál leszálltam,majd egy taxival egyenesen haza mentem.Kinyitottam az ajtót,majd becsuktam.
-Tyler hazajöttem!-kiabáltam az ajtóból.Nem jött válasz,így gondoltam nincs itthon.Felvittem a cuccaimmat a szobámba.Átnéztem Tyler szobájába,aki ott feküdt az ágyon 2 vodkás üveggel a kezében.A földön üres üvegek,chipses zacskók és pizzás dobozok.-Tyler!-szóltam,miközben szlalomoztam felé.-Tyler!-megráztam a vállát,de meg se mozdult.-Tyler!-még mindig semmi.A telefonjáért nyúltam és a mentőket hívtam.Megnéztem a pulzusát,de nem éreztem.-Tyler!Nem hagyhatsz itt!Ty!-bőgtem.-Ty fel kell ébredned!Ne szórakozz!Mindent amit mondtam visszaszívok,csak ébredj fel!Szakítok Zaynnel,csak kelj fel!Kérlek!-de semmi.A mentők hamar megérkeztek és én is mentem velük.Egész végig fogtam Tyler kezét és bőgtem.Az ápolók beadtak egy nyugtatót.
-Mióta van ilyen állapotban?-kérdezte az ápoló.
-Nem tudom!Most értem haza!De mielőtt elmentem nagyon csúnya veszekedésünk volt!És nem halhat meg,mert nagyon csúnya dolgokat mondtam neki.Csak ő van nekem!Kérem mentsék meg!-szipogtam.
-Nem fog meghalni,de alkohol mérgezése van!Gyomor mosást kell végeznünk!Nem tudjuk milyen állapotban van a veséje és a mája.Hány napig volt távol?
-Talán 5 vagy nem tudom!-megérkeztünk a kórházhoz.Betolták,én meg mentem,de a műtő ajtajánál megállítottak,amitől hiszti rohamot kaptam.Erre belém nyomtak még egy nyugtatót,vagy kettőt.Teljesen ki voltam és befektettek egy szobába,hogy lenyugodjak,de nem nagyon sikerült.
-Felhívjak valakit esetleg?-kérdezte a portás.9 név futott át az agyamon.
-Lukeot.Luke Pasqualino.Ő egy színész,az ő számát kérje köszönöm!-leültem a székre és vártam.
-A fiatalember 10 percen belül itt lesz,azt mondta.-az idő lassan telt.A műtőből senki nem jött ki.Luke bejött az ajtón,kabátja havas volt.Odaszaladtam és a nyakába estem.
-Semmi baj!Itt vagyok!-hátam simogatásába kezdett.Elmeséltem neki mindent,vagyis inkább a zokogás és bőgés között voltam.A végén csak annyit mondott:-Itt vagyok és bármi történjen itt maradok,de ettél már ma valamit?-eltoltam és megtöröltem az arcom.
-Nem,de nem is vagyok éhes,de nem érted?Miattam került ide!
-Ez azt jelenti,hogy enned kell!
-Luke figyelsz te rám?
-Igen figyelek!Enned kéne!-eltoltam,majd visszasétáltam a műtő elé.Tyler telefonja bejövő hívást mutatott.Ismeretlen szám.
-Hallo?-szóltam bele remegő hangon.
-Hello!Tylert keresem,tudnád adni?Michael vagyok,a rendező.
-Majd visszahív,de most kórházba van,én a húga vagyok,de le kell tennem,mert tolják ki a műtőből.-ki is nyomtam a telefont,majd a nővérek mellé értem.Megszorítottam a kezét,de nem reagált.-Jobban van?
-Persze!1 vagy 2 óra és felébred!-Luke odaért mellém,egy hosszú szendviccsel.Átöleltem.
-Felébred!-mosolyogtam,majd megkönnyebbültem fújtam ki a levegőt és elvettem a szendvicset.-Ezt gondolom nekem hoztad.
-Hát igazából magamnak.-azonnal visszanyújtottam,de elmosolyodott és visszatolta.-Neked hoztam butus!-leültünk kint,én megettem a szendviszem Luke meg csak ült.Egy óra után kijöttek a nővérek és beengedtek.Luke kint várt.Leültem az ágy mellé.Megszorítottam testvérem kezét és megpusziltam.Szemei lassan nyíltak ki.
-Szia!-köszöntöttem halkan.
-Mit keresel itt és hol vagyok?-húzta ki a kezét az enyém közül és a fejéhez nyúlt.
-Mit csináltál?
-Miért érdekel?
-Mert a testvérem vagy!-ismét megfogtam a kezét.
-Én nem akarok a testvéred lenni,amíg azzal a szerencsétlennel vagy!-kihúzta a kezét és elfordította a fejét.Felálltam és kimentem.Kifújtam a levegőt,majd ismét elsírtam magam.Luke nem győzött vigasztalni.
-Mesélj!-miután picit megnyugodtam elmeséltem neki a történetet,hogy Tyler mennyire haragszik Zaynre és hogy nem tekint testvérének,míg nem szakítok Zaynnel.-És most mi lesz?
-Nem tudom,de valakit el kell engednem!-ahogy ezt kimondtam megéreztem,hogy a szavaknak mekkora súlya van.Felálltam és visszasétáltam hozzá.Rám se nézett,csak feküdt!
-Ha szakítok vele,hozzám fogsz végre szólni és nem csinálsz többé ilyen hülyeséget?-töröltem meg a szemem.Felém fordította a fejét és picit feljebb csúszott.
-Nem én kértelek rá,mielőtt ez lenne az ok!
-Nem,te ultimátumot adtál!Az tényleg jobb nem?De ha ez kell,legyen!Nem foglak elveszíteni,de akkor nekem is van egy feltételem.
-Mi?
-Elmegyünk Amerikába!Oda költözünk!Nem adjuk el a házat,de odaköltözünk!Vagy Európába!
-Legyen!De akkor hagyd őt!
-El fogom,de még új év előtt kellene elmennünk!
-Miért?
-Mert!Itt a telefonod,intézkedj!Én elkezdek pakolni és amint kiengednek indulni akarok!-odaadtam a telefont,majd megvártam míg bólint és könnyeimet már nem bírtam visszatartani,így kifutottam és Luke nyakába vetettem magam.Ismét!Fél óra múlva kb már otthon is voltunk!Mármint Luke és én.Elmondtam neki mindent.
-És akkor mindet szó nélkül itt akarsz hagyni?
-Ez benne a legnehezebb,hogy nem akarom itt hagyni,főleg őt nem és soha nem is leszek rá kész,de itt kell!Nem hagyhatom el a bátyám,előbb halnék meg,minthogy őt elengedjem!-felmentünk a szobámba és a bőröndömbe kezdtem pakolni.
-És akkor hogy lesz?
-Írok,egy levelet!Elmondok mindent benne,hogy lefeküdtünk-ránéztem.-amit nem felejtek el.-elmosolyodott.-Hogy már nem szeretem és új életet akarok,hogy ne keressenek,meg minden.-mire a mondat végére értem ismét zokogtam.Talán 2 óra pakolgatás után eltettem a fontosabb dolgaimat,mert félévente csak haza jövünk,meg ott is tudok vásárolni.Már csak az maradt,hogy a fiúk lakásából kipakoljak.

Part 62.Ekkor látom őt személyesen utoljára.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

-Hozzátok!-válaszolta Trisha.-De Zayn otthon van,a lányok asszem elmentek erre-arra.
-Jó rendben,akkor boldogítjuk majd.-intettünk,majd tovább mentünk.A házig még vagy 10-szer eljátszottuk a jelenetet.Bementünk,majd halkan levettük a kabátjainkat és felmentünk a lépcsőn.A szobából halk zene szólt.Kinyitottam az ajtót és meglepetés fogadott.

-Mi a franc folyik itt?-leesett az állam.Zayn az ágyon feküdt és nézte a melltartóban álló lányt a tükre előtt.Egyből felállt és elém lépett.-Várom a választ!
-Leöntöttem a pólómat és Zayn kölcsönadott nekem egyet.Ott van a széken,nézd meg,ha nem hiszed el!
-Szerintem én nem a te válaszodat vártam!-néztem Alexisra.
-Szerintem meg nem kellene flegmulnod!-lépett elém.-Ki vagy te,hogy így beszélj?A szüleid nem tanítottak jó modort?-előre léptem,de Dany átkarolt és vissza rántott.
-És te kinek képzeled magad?Elkényeztetett ribanc!-ő is előrelépett,de őt Zayn fogta le.Elküzdöttem magam az ajtóig,majd becsaptam és lementem.Dany jött velem.
-Nyugodj meg!
-Miért?Mert egy elkényeztetett...
-Nem!Azért,mert én kérlek!-10 percig ültünk lent,majd amíg Dany elment vécére,gondoltam lerázom az a plázapicsát.Felmentem a lépcsőn és benyitottam.Egymásba gabalyodva találtam őket.Egymás szájában kerestek valamit.Odaléptem a csaj mögé és a falnak löktem.Zayn meglepetten nézett,de a karjaim után nyúlt.Elléptem,nehogy hozzám érjen.
-Ne merj hozzám érni!És te!-néztem Alexisra.-Te nagyon vigyázz magadra,mert nem állok jót magamért!-odaléptem a bőröndömhöz,majd beleraktam az elöl lévő cuccaim.
-Mit csinálsz?-kérdezte.-Ez nem az volt,aminek látszik!Meg tudom magyarázni!-lépett mellém Zayn.
-Nincs rá szükség,ez mindent megmagyarázott.-végigsimított a hátamon.-Ne érj hozzám!Nem hittem volna,hogy ilyenre képes vagy!-elém lépett,majd megcsókolt.
-Ő nem jelent nekem semmit!Esküszöm,hogy én nem is akartam!-rövid csókunk után nem engedte az arcom.-Tudom,hogy hiszel nekem,és tudod,hogy szeretlek!-lenézően néztem Alexisra.
-Mire visszajövök ne legyen itt!-Dany éppen az ajtóba ért.-Dany,most jöhet a hó csata!-lementünk és nekiálltunk szó szerint csatázni,minden erőmet beleadtam.10 percen belül teljes ruházatban táskával mindenestől jött ki.Nem mentünk be,de nem sokra rá mi is befejeztük.Elfáradtan tértünk vissza a házba.
-Én esküszöm nem akartam!-amint beléptünk Zayn már előttem is állt.
-Elhiszem,de Zayn én holnap hazamegyek.
-Miért?Ne hagyj itt!Azt hittem velem töltöd a szeretet ünnepét.
-Van egy bátyám,akivel már nem tudom mióta nem beszéltem és tudod ez egy kicsit megviselt.Egyáltalán ki ő?És mikor jött?-mutattam az ajtó felé.
-Sajnálom!-Dany leült a fotelbe melegedni.-Hát ő egy gyerek kori jó barát.Vagyis CSAK barát.-kihangsúlyozta a "csak" szót.-De téged szeretlek!
-Én is,de azt kívánom bár ne szeretnélek!-átölelt,majd én is valami ölelésfélét csináltam.Lent beszélgettünk,míg mindenki meg nem jött,majd vacsiztunk és elpakoltam a cuccaim.Lefekvéshez készülődtünk mindketten.
-Itthon töltöm a karácsonyt.-mondta Zayn ahogy készültünk lefeküdni.-Ezért most odaadom az ajándékot.-odalépett a szekrényéhez,majd előkeresett egy dobozt.-Boldog Karácsonyt!-elvettem,majd megráztam.Nem hallottam semmit.Kinyitottam a csomagolást és na lám mit kaptam.Egy telefont.
-Köszönöm!-odamentem és apró puszit nyomtam az ajkaira.
-Nézd meg a hátlapját!-megfordítottam.Ott virított az a kép,ami Párizsban csináltunk az Eiffel torony előtt.Milyen boldogok voltunk.
-Én nem hoztam ajándékot bocsi!-léptem tőle el.-De...-kigomboltam a nadrágját-Akkor én ilyesmi ajándékot adok neked!-ledöntöttem az ágyra,majd ment minden a maga menetében.Nehezen keltem ki reggel a kényelmes ágyból,ami mintha magába szippantott volna.Az órára néztem ami azt jelezte,hogy ideje kelnem,mert 2 óra múlva indul a vonatom.Lementünk reggelizni,összeszedtem a cuccomat és hívtam egy taxit.
-Nagyon fogtok hiányozni!-átöleltem Safaat,Waliyhat és Doniat,majd Trishát és Yasert.
-Te is nekünk.-mondták és megérkezett a taxi,majd kipakoltunk és Zaynel beszálltunk.Az úton nem beszélgettünk.Mikor megérkeztünk Zayn fizetett és kiszálltunk.A jegyemet is megvette.
-A srácok,Danielle,Eleanor,a bátyád és az én számomat már beleírtam a telefonba.Hiányozni fogsz!-átölelt.-És köszönöm az ajándékot.-elmosolyodtam,majd egy végső hosszú csókot nyomtam ajkaira.Miután bemondták a vonatom elengedtem Zayn kezét és felszálltam.-Szeretlek!-tátogta.
-Én is!-és a vonat elindult.Soha nem hittem volna,hogy ekkor látom őt személyesen utoljára.

Part 61.Alexis

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

-Szóval elolvadsz a látványtól?-húzta fel a szemöldökét.
-Csak szeretnéd!-toltam el,majd eldőltem az ágyon.Ő is mellém dőlt.Összefontam az ujjainkat.Feküdtünk egy darabig,majd lementünk enni.Együtt vacsoráztunk,majd segítettem mosogatni.

Mosogatás után még beszélgettünk,majd elmentem tusolni és lefeküdtünk aludni.Így telt el pár nap.Szombaton reggel egyedül ébredtem.Felálltam és az ablakhoz sétáltam.Elhúztam a függönyt és meglepetés fogadott.Esett a hó.Mondjuk már vagy 10-15 centi is,de még mindig esett.Zayn egy szép szőke lánnyal,Waliyhaval,Safaaval és Danyvel hó csatázott lent.Felszabadult és boldog volt.Elterveztem,hogy holnap hazautazok.Nem Zayn miatt,hanem magam miatt és Tyler miatt,mert azóta se beszéltünk.Felvettem Luke pulcsiját,ami comb középig ért.Lesétáltam a lépcsőn.Trishát és Yasert nem láttam.Kinyitottam az ajtót,majd kiálltam.A hideg megcsapott.Azóta nem esett hó,mióta anyáék meghaltak.Remélem Londonban is esik.Lenyúltam egy adag hóért,majd hógolyót csináltam belőle és Zaynnek dobtam.Felkapta a fejét.
-Jó reggelt!-kiabálta,majd a csaj ráugrott a hátára.-Menj ba,mert megfázol,amint megszabadulok tőlük-lelökte a lányt,de most Safaa támadta meg.-megyek!-beléptem a házba,szorosabbra húztam a pulcsit,majd beültem a nappaliba melegedni.10 perc után hangzavarral jöttek be.Levették a cuccaikat,majd Zayn megrázta a haját fölöttem.Lefogtam a fejét és megcsókoltam.
-Neked is jó reggelt!-apró puszit nyomott a számra,majd ellépett.
-Diana!Ő itt Alexis.-hátrafordultam majd a szőke lány kicsit értetlenül,de kedvesen mosolygott.
-Hello!Te meg gondolom Zayn barátnője vagy!Hogy-hogy nem meséltél róla róla?-elmosolyodtam és Zaynre néztem.
-Soha nem került szóba.Danyék is mindjárt jönnek.Kértek teát?-majd a választ meg se várva kiment a konyhába.Alexis leült a fotelbe és a kezeit tördelte.
-Zayn se mesélt rólad,te ki vagy?-kérdeztem,majd felhúztam a lábaimat.
-A barátnője,mármint az exe,vagyis csak kavartunk vagy már nem tudom.-mosolygott.-De látom túllépett Katen.-az az önelégült vigyor az arcán.Pff.-Te nem fázol?Bár te idebent voltál.-fogtam magam felálltam és felmentem a szobába.Ez a lány el van szállva magától.Tuti,hogy szerelmes még Zaynbe.Ledobtam magamat az ágyra.Fél óránál többet nem feküdhettem,mert felkeltem és felöltöztem.Épp a felsőt vettem le,mikor Zayn bejött.
-Miért hagytad lent Lexyt?
-Lexy?Ja...a lány: "A barátnője,mármint az exe,vagyis csak kavartunk vagy már nem is tudom!"-lelkesen utánoztam majd lefagyott az arcomról a vigyor.-Ugye nem gondoltad komolyan,hogy majd jópofizok!
-Nem mondtam,hogy jópofizz és csak kavartunk,pár csóknál nem volt több.-felhúztam a melltartóm,majd a pólóm.
-Hányszor feküdtetek le?-kérdeztem.Zayn tátott szájjal nézett rám.-Mi nem...
-Jó,akkor megkérdezem őt!-kiléptem mellette,de elkapta a karom.
-Miért féltékenykedsz?
-Mert félek,hogy van rá okom!-kirántottam a karom,majd lementem.Dany pont jött be.Meglátott és elmosolyodott.
-Hát te ismét itt?-levette a kabátját,majd átölelt.
-Igen,de holnap már utazok haza.
-Hogy-hogy?
-Meg kell beszélnem néhány dolgot a tesómmal.
-Értem,de akkor ma délután még lenyomsz velem egy hó csatát,vagy elmehetnénk sétálni,mármint ha Zayn nem bánja és neked is van kedved.
-Persze!-a szülők is hamar megjöttek,majd ebéd után én és Dany elmentünk sétálni.Megbeszéltünk egy csomó dolgot.-Nem iszunk egy teát?-böktem a kocsmára mellettünk.
-Ihatunk.-bementünk,majd leültünk egy asztalhoz.Kértünk 2 teát,majd mikor már majdnem megittuk egy alak lépett az asztalunkhoz.
-Jó ismét látni!-szólalt meg,a legundorítóbb hang a világon.
-Téged viszont nem Grant!Dany inkább menjünk,mert kezd rossz lenni itt a levegő.
-Dany mi vagy te?Kiskutya?-elmentem fizetni,majd az ajtó felé böktem.Grant követte Danyt.
-És te?Hogy-hogy itt vagy?Csak nem hiányoztam!-megálltam és odasétáltam elé.
-Nem miattad vagyok,csak tisztázzuk!És ne merd sértegetni a barátaimat,mert megbánod!
-Ohh,csak nem...megütsz?-elmosolyodtam.
-Ha kell!-elfordultam,majd Dany mellé léptem.Grant elkapta a csuklóm és visszahúzott.
-Ne keménykedj!Nem áll jól!-ökölbe szorult a kezem,majd lendült.Egy szép jobb egyenessel végződött.Grant orrából ömleni kezdett a vér,az ujjaim meg roppantak,de nem mutattam a fájdalmat.Dany hangos nevetésben tört ki,majd megfogta a csuklóm és elvezetett.Mikor már 2 utcával arrébb jártunk megráztam az öklömet.Trisha és Yaser kézen fogva sétáltak a hóesésben.
-Sziasztok!-köszöntek.
-Sziasztok!Merre mentek?-Dany kedvesen,mosolyogva köszönt.
-Hozzátok!-válaszolta Trisha.-De Zayn otthon van,a lányok asszem elmentek erre-arra.
-Jó rendben,akkor boldogítjuk majd.-intettünk,majd tovább mentünk.A házig még vagy 10-szer eljátszottuk a jelenetet.Bementünk,majd halkan levettük a kabátjainkat és felmentünk a lépcsőn.A szobából halk zene szólt.Kinyitottam az ajtót és meglepetés fogadott.

Part 60.Mi történt,hogy ennyire egymásra találtatok?

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...-Szeretnéd?
-Aha.-felállt,majd lehozta a gépét.Bekapcsolta,majd a twitcamot.Bemutatott,mintha még nem ismerne a fél világ.Egy csomóan voltak fent hajnali kettőkor.Oh,hogy már ennyi az idő.Na mindegy.Egy csomó dolgot kérdeztek,amire volt hol Harry és volt hogy én válaszoltunk.

Harry nem tudom mikor,vagy hogy vitt fel a szobámba,de ott ébredtem fel...Harryvel.Ott aludt félig az ágyon,félig a földön.Lefényképeztem,majd egyenesen twiterre tettem ezzel a címmel:
"Sokáig voltunk fent,de legalább jól éreztük magunkat.;)"
Megcsapott a bűntudat hulláma,de nem engedtem neki átadni magam.-még egy picit feküdtem,majd felkeltem.Lementem reggelizni.Liam elment Daniellehez,mert hazajött pár napra.Felkeltettem Harryt is.Ő holnap indul haza.
-Elmész Zayn után?-fél kómásan tette fel a kérdést.
-Szeretnék!Ma,vagy holnap,már szeretnék vele lenni.Csak az a kérdés,hogy-hogy jutok el hozzá.
-Elvigyelek?-nyújtózkodott.
-Nem kell,de elkérhetem a telód?
-Minek?
-Mert nekem nincs és fel kellene hívnom Zaynt.-odanyomta a kezembe.Átfordultam,így a lábam Harry felé volt.Kikerestem Zayn számát,majd hívtam.
-Mit akarsz hajnalok hajnalán?-szólt bele álmosan.
-Megkérdezni,hogy együtt ünnepelnéd-e velem a szeretet ünnepét.
-Hát nem is tudom.-ásított bele.
-Hát jó!-rövid csönd,már készültem letenni,de beleszólt.
-1 óra múlva indulok,ha neked az megfelel.
-Nem kell haza jönnöd!Arra gondoltam,én mennék.
-Persze,anya tuti örülni fog.Ma jössz?
-Ha szeretnéd!-Harry nekiállt játszani a lábammal.Folyton elhúztam,de megfogta és csikizni kezdte.-Most már elég lesz Hazza!-nevettem.-5 körül szerintem beérek,ha vonattal megyek,vagy busszal.Szeretlek!
-Kimegyek majd eléd-ásított.-csak hívj mielőtt indulsz.Szeretlek!-kinyomta a telefont.Én is kinyomtam,majd kiszabadítottam a lábam Harry kezei közül.
-Jajj de hülye vagy!
-De hát olyan cuki lábad van.-mosolygott.-Elvigyelek akkor?Nem gond,utána akkor én is indulok haza szerintem.
-Nem azt mondtad holnap mész?
-Akkor megyek ma!Csak akkor mindjárt összepakolok.-hamar felkelt,majd 3 óra múlva már úton is voltunk.Bekapcsolta a rádiót.-Hallod meg kell majd állnunk tankolni.
-Oké.-a következő benzinkútnál megálltunk.Harry tankolt én meg bent ültem.Néhány rajongó kedvesen odament hozzá autogramot kérni.Aranyosak voltak.Harry az ablakomhoz jött."Húzd le" tátogta,majd lehúztam.-Mit hagytál itt?
-A tárcám!-behajolt,majd lassan hajolt ki.Távolról úgy tűnhetett,mintha megcsókolt volna,de ez mellékes.Fizetett,majd indultunk tovább.1 óra múlva már ott is voltunk.Mielőtt kiszálltam 2 puszit adtam Harry arcára.Az ajtó felé sétáltam a bőröndömmel.Kopogtam.Safaa nyitott ajtót.Behívott,majd szorosan megölelt.
-Szia Safaa!-átöleltem.Mindenki a bejáróba özönlött.Hagyták,hogy levegyem a kabátom,majd mindenki sorban megölelt.Zayn maradt utoljára,de ő lent se volt.-Sziasztok még egyszer!Zayn merre van?
-Fent van,gépezik.-Trisha eligazított,majd felmentem.Bekopogtam,majd miután megkaptam a "Gyere!" szót be is mentem.Zayn felkapta a fejét,felállt és átölelt.
-Szia!-beszívtam édes illatát.
-Szia!-gyenge csókot leheltem ajkaira,amit viszonzott,majd ismét megölelt.
-Mivel jöttél?
-Harryvel.-mosolyogtam.-Ő is most megy haza és felajánlotta,hogy elhoz.
-Mi történt,hogy ennyire egymásra találtatok?-kérdezte flegmán,majd leült az ágyra.Még jobban mosolyogtam.
-Csak nem féltékeny vagy?
-Rá?Nem,csak eleinte szinte megöltétek egymást!
-Semmi nincs köztünk!És egyébként miért?Harry tök helyes!
-Akkor miért nem vele ünnepled a szeretet ünnepét?-odaültem mellé és megfogtam a kezét.
-Azért,mert téged szeretlek!És téged is foglak!-felém fordítottam a fejét.-Érted,vagy lebontsam még primitívebb nyelvre?
-Értem!-megcsókolt.Átöleltem.
-Bejöhetek?-Waliyha kopogott be.
-Persze!-szóltunk egyszerre.Waliyha bejött,majd becsukta az ajtót.Velünk szembe húzta a széket,majd leült.
-Igen Waliyha?-nézett rá Zayn,de még mindig nem szólt,csak nézett.
-Zayn!Nézz Dianára!-Zayn rám nézett.-Látod?
-Mit?
-Te idióta!Nem látod azokat a szemeket,azt az arcot,ami úgy néz ki rád,mint aki mindjárt elolvad.Zayn,te még azt se veszed észre ami a szemed előtt van!Megérteném Dianát,ha dobna.-megsimította a kezemet.-De inkább ne!Fontos vagy a családunknak!És te-Zaynre nézett.-te idióta,te meg becsüld meg őt!Ha nem!Én esküszöm nem állok veled szóba!-eltolta a széket,majd felállt.Visszanézett az ajtóból.-Esküszöm!-majd kiment.Zayn még mindig engem nézett.
-Szóval elolvadsz a látványtól?-húzta fel a szemöldökét.
-Csak szeretnéd!-toltam el,majd eldőltem az ágyon.Ő is mellém dőlt.Összefontam az ujjainkat.Feküdtünk egy darabig,majd lementünk enni.Együtt vacsoráztunk,majd segítettem mosogatni.