2015. június 4., csütörtök

Part 93.Majd egyszer.


...Én teljesen nyugodt voltam.Féltem,hogy ez lesz,de számítottam rá.Felmentem összepakoltam a bőröndöm és lehoztam.Tyler az ajtóban várt rám.Trisha nagyon kiborult.Kértem,hogy ne sírjon,de nem bírta ki.Pont mikor átöleltem kinyílt az ajtó és Zayn nevetve lépett be az oldalán...

...Perrivel.
Zayn arcáról lehervadt a mosoly.Meg akartam szólalni,de közbe vágott.
-Ez nem az aminek látszik.-a családra néztem,akik szintén furcsán néztek.Trishát még egyszer átöleltem és a fülébe súgtam,hogy hívni fogom.Tyler feszült lett és pillantásommal kifelé tessékeltem.Zayn kérdőn nézett.Ahogyan mentem kifelé mellette elkapta a karomat.-Diana!Most hova mész?-felé fordultam,végig simítottam arcán,közben mélyen a szemébe néztem.Kihúztam a karomat a kezéből.Nem akartam neki semmit mondani.Perrie értetlenül állt ott mellettünk.-Diana?-elmosolyodtam és elindultam a kocsihoz.Kinyitottam a postaládát és belecsúsztattam egy borítékot.Benne volt a jegygyűrűm és egy papír lap a csókos számmal.Mindenki esetlenül állt,Trisha sírt,Zayn folyamatosan kiabált utánam és elindult felém,mikor beültem a vezető ülésre.Lenyomtam a biztonsági zárat.Zany kiabált és kopogott az ablakon.Tylerre néztem.Bólintott.Zayn a kocsi elé sétált.Ráadtam a gyújtást.Zayn a kezét a motorháztetőre tette.Felbőgettem a motort.Zayn még mindig ott állt.Elkezdtem felemelni a lábam a kuplungról,fogtam a sebesség váltót és egyesbe tettem.Elkezdett gurulni a kocsi.Zayn tartotta magát és az autót.
-Tyler kösd be magad!-parancsoltam rá.Tyler engedelmeskedett és felnevetett.Elkezdtem tolatni.Zayn odafutott,én ismét felbőgettem a motort,hogy ne halljam amit kiabál.Oldalra nézem,ahol az egész család kint állt a ház előtt.Kicsordult egy könnycsepp,de le is töröltem,a gumik elkezdtek füstölni,ahogy nyomtam a gázt.Zayn elengedte a kocsit,hogy köhögjön,mire kifaroltam és elindultunk.A tükörben még láttam ahogy Zayn jön utánunk és térdre esik,majd kocsiba ül.Trisha oda szaladt az autójához,de Zayn ellökte és beült.Fogalmam se volt merre menjek.Zayn hamar felvette a tempónkat,drága autónk nem volt se új,se annyira gyors,de nagyon imádtam,mikor a szüleink meghaltak Tyler nem merte vezetni.Mióta nekem is meg van a jogsim én imádom.Egy fekete 69-es Charger.Féltettem az autót,de magunkat is.Tyler át akarta venni a kormányt,de én akartam vezetni.Igyekeztem London felé venni az irányt,ahol tudtam sok rövidítő utat hozzánk.Zayn szorosan követett minket,mintha valami akció filmben lettünk volna.Bekapcsoltam a rádiót.Tyler kezdett ideges lenni.Egy utcába beérve Tyler behúzta a kéziféket,a kocsi azonnal lerobbant.-Mit csinálsz?-kiáltottam rá.Kiszállt a kocsiból.-Tyler!Szállj vissza,vagy itt hagylak!-kiáltottam ahogyan becsapódott az ajtó.Zayn is kiszállt a kocsijából.Elindult felém,de Tyler elé állt.
-Menj!-kiengedtem a kéziféket és gyújtást adtam.Nem indult.Zayn összeszólalkozott Tylerrel.Neztem őket a tükörben,közben igyekeztem gyújtást adni.Negyedjére sikerült,mire Zayn behúzott egyet Tylernek,aki szintén készült,de Zayn jobban felkészült és Tyler a földre került.-Diana menj már!-Tyler hangosan kiáltott,mire Zayn az ablakomba öklözött.Az üveg betört én pedig gázt adtam.Tyler felállt,majd Zayn karja után nyúlt.ekkor kanyarodtam ki az utcából.Lementem a parkba,majd a központba,ahol Zayn nem talál meg.Felhívtam Tylert.
-Hol vagy?-kérdeztem.
-Miért nem akarsz velem beszélni?-Zayn szólt vissza.
-Nem vagyok rád kíváncsi.Hogy merted megütni a bátyámat?-kérdeztem fennhangon.-A kocsi ablakát pedig be fogom vasalni rajtad!-üvöltöttem.
-Csak hallgass meg!
-Nem akarlak!Elegem van belőled,ez nekünk nem megy,te is beláttad,minek erőltessük.Zayn vége van,kérlek hagyj békén!Nem fogok menekülni előled,a fiúkkal se fogom megszakítani a kapcsolatot,de hagyj engem békén!Megértettél?
-Nem,de remélem egyszer majd megértesz.-Zayn átadta Tylernek.
-Diana?
-Tyler!Jól vagy?Hol vagy?Érted megyek!
-Még mindig abban az utcában.Igen,egész jól vagyok.Haza megyek,majd valamikor otthon találkozunk.-tudtam hogy arra gondol,hogy azonnal menjek haza.Hazamentem,beálltam a garázsba és bementem a házba.Az otthon melege fogadott,de nyomasztóbb volt,mint valaha.Tyler nem sokra rám hazaért.Egyedül volt.Átöleltem és végig néztem nincs-e rajta valami sérülés.Azon kívül hogy véres volt a pólója,semmi baja nem volt.
-Mi volt?Mi történt?
-Minden rendben,kicsit eligazítottam és ő is engem.Nem fog keresni egy darabig biztos,de Diana beszélnetek kellett volna.
-Minek?Ennek így kellett lenni és esküszöm hogy jobban érzem magam.Nem fogok menekülni előle,a fiúkkal is beszélni fogok.Ő is tovább lépett rajtam,nekem is megy.Ez egyszerű.
-Diana...
-Ne mondj semmit,csak hogy hamarabb visszamegyünk,mondjuk holnap.
-Mi?Én örülök a szabadságomnak,de ha te akarsz,akkor menj.
-Egyedül?Az kizárt,akkor inkább megyek veled.-megcsörrent a telefonom.Trisha volt.-Szia!
-Szia Diana!Ne haragudj,hogy zavarlak.Jól vagy?
-Igen,minden rendben?
-Én annyira sajnálom ezt,ami ma történt.
-Én is.De ígérem meglátogatlak titeket,ha még szívesen láttok.
-Téged?Ugyan már,hiszen már család tag vagy.
-Igazán köszönöm Trish.
-Szeretném megkérdezni,hogy Zaynről tudsz valamit?
-Szerintem hazafelé tart.Nem beszéltem vele,és kérlek ne haragudj azért ami előttetek történt.Soha nem ütöttem volna el.Csak most nagyon dühös vagyok.
-Igen,gondoltam,azért nem is mentem oda,de ígérem beszélek vele.
-Kérlek ne fáradj!Talán jobb lesz így.Viszont most ne haragudj,de mennem kell!Majd hívlak!Puszi!Szia!
-Rendben van!Szia!-Tyler értetlenül nézett.
-Mikor fogod elmondani nekik?
-Majd egyszer,nem kötelező tudniuk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése