Part 94.Visszaút!.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...-Mikor fogod elmondani nekik?
-Majd egyszer,nem kötelező tudniuk...

Tylerrel napokig otthon voltunk,nem csináltunk semmit,csak feküdtünk.Boltba se mentünk,inkább csak rendeltünk.Már kb. az 5. napja lehettünk otthon,mikor lementem a fotelben alvó bátyámhoz.
-Ty!-simítottam végig arcán,mire nagyot nyelt és felnézett.
-Nem alszok,csak bóbiskoltam.Baj van?
-Nincs,csak meg akartam kérdezni nem-e beszéltél Dylannal.
-Öhm,nem,de ha akarod felhívhatjuk.
-Nem,szeretnék vele személyesen beszélni,szóval összepakolok és visszamegyek.
-Micsoda?Diana te nem örülsz annak,hogy itthon lehetünk?
-De nagyon,de annyira összevesztem Dylannal,hogy lelki ismeret furdalásom van.
-Aha,oké.Öhm,akkor veled menjek?
-Nem kell,maradj csak,majd vigyázok magamra meg bla-bla-bla.-felállt és átölelt.
-Ha Zayn keresne ne csinálj hülyeséget.
-Nem fogok.Ígérem.-megpusziltam,felmentem összepakoltam,elbúcsúztam és felültem a következő gépre.Estére oda is értem.Hívtam egy taxit és a lakásunkra mentem.Lepakoltam,majd Dylanékhez.Kopogtam és Tyler nyitott ajtót.Megpusziltam és megöleltem.
-Szia!Dylan itt van?-rám mosolygott,majd befelé intett.Dylan az ablakon gondolkozva nézett kifelé.-Szia!
-Szia!-nagyot sóhajtott,de csak lassan fordult felém.Nem szólt semmit,csak nézett.
-Dylan én akkora egy segg fej vagyok.Hallgatnom kellett volna rád és megbántam minden szavamat,annyira igazad volt.-nem mondott semmit.-Mondj valamit,üss meg,pofozz fel,köpj le,üvölts velem,csak csenddel ne büntess.-a végére elsírtam magam.Odajött és átölelt,de ez már nem olyan volt,mint régen.Ez olyan "sajnállak,de nem lesz semmi se olyan mint régen" ölelés volt.-Tudom,hogy haragszol,és hogy mindig is nekem akartál jót,csak ez nem nagyon tudtam elfogadni.Mindig is testvéremként kezeltelek,néha jobban bátyám helyett is bátyám voltál.
-Tudom.És én néha jobb tanácsot adtam,mint Tyler,mert nem voltam elfogult.
-Igen és most félek,hogy elvesztettelek.
-Nem,nem is fogsz,mindig itt leszek neked,csak többet ne veszekedjünk.Oké?-jobban megöleltem és bólogattam.Leültünk és az ölében feküdtem,mint Tylerrel szoktam és beszélgettünk.
-Haza megyek,mert későre jár.-mondtam és felálltam.
-Elkísérlek.
-Nem kell,késő van,te is biztos pihenni akarsz.
-Nem.Dehogy.
-Akkor hozz cuccot és ha akarsz,akkor ott is maradhatsz,amíg Tyler vissza nem jön.Mit gondolsz?
-Hát nem tudom,viszek egy pizsit,meg fogkefét és akkor holnap majd megbeszéljük.-rámosolyogtam és megvártam,míg összepakol.Daniel jött ki a szobájából.
-Szia.-próbáltam mosolyogni.
-Ohh Miss Malik.Máris a köreinkben?Nem nászúton kellene lenned?-kérdezte gúnyosan.
-Meghiúsult a dolog,szóval bebuktam mindent.Kicsit közrejátszott a baleset.-mosolyogtam.Félrenyelt és kicsit köhögni kezdett.Maga se tudta mit mondjon.
-Hát ez esetben sajnálom,de nézd a jó oldalát,szabad vagy.-mosolygott.Dylan kijött a szobából egy táskával,majd az ajtó felé intett.-Hova mentek?
-Haza.-mondtam,majd puszit dobva felé kimentünk az ajtón.Gyalog mentünk,bár így többet sétáltunk a kelleténél.Mikor odaértünk a bedobált táskáim fogadtak.-Hoppá,mondtam zavartan.-Dylan elnevette magát és leült a kanapéra.Behordtam gyorsan a táskákat a szobába.Nagyokat ásítva leültem mellé.Voltál már itt szóval tudod hol a vendégszoba.
-Lassan már veletek élem le a fél életem.-mosolygott,és bevitte a táskáját.Táncolva és dúdolva jött ki.Megmosolyogtatott.Ő az és Tyler,aki mindig meg tud nevettetni.Felhúzott,majd táncolni hívott.
-Hé.-magához húzott és körbe táncoltuk a szobát.Nevettünk és egyszer csak elsírtam magam.Megölelt és a fejemet kezdte simogatni.Álltunk így egy darabig,majd felvett az ölébe és bevitt a szobámba.Letett és lehúzta a cipőm és a farmerem.Már nem sírtam annyira.Dylan lekapcsolta a lámpát és be akarta csukni maga után az ajtót.-Dylan!Nem aludnál velem?
-Máris kedvesem?-mosolygott,de könnyeimet látva odafeküdt és a mellkasára húzott.Pillanatok alatt elaludtam.Reggel előbb keltem,mint ő.Gyorsan letusoltam és bevittem magammal egy pólót és a tegnapi farmerem.Amilyen ügyes voltam beleejtettem a ruháimat a vízbe,a törülközöt,meg kint hagytam.Leszedtem a függönyt,ami nem sokat takart,de magamra csavartam és kimentem.Dylannal a folyosó közepén találkoztam.-Diana!
-Dylan?-hirtelen elfordultam.
-Elforduljak Gyönyörűm?-tolattam,és megütöttem a vállát.Megkerültem és a szobába siettem.Felöltöztem és kimentem.Dylan az ajtó félfának volt dőlve.-Ne haragudj az előző miatt.-zavarban volt.
-Semmiség,te ne haragudj,hogy zavarba hoztalak.Köszönöm,hogy este ott maradtál.Sokat jelentett nekem.
-Jobban vagy?-kérdezte,mintha bármelyik pillanatban elsírnám magam.
-Azt hiszem jobban lennék,ha a hátadon vinnél el a bevásárló központba.
-Micsoda?-nevetett fel.-De csak akkor,ha visszafele te hozol engem.-én is felnevettem és a vállába boxoltam,majd megkerestem a pénztárcám.Bezártuk az ajtót,majd elindultunk.Dylan tényleg vitt a hátán.Az emberek akik felismertek fényképeztek minket.Egész úton nevettünk.3 nagyobb szatyorral jöttünk ki.Megcsörrent a telefonom és anélkül,hogy rápillantottam volna felvettem.
-Igen tessék?Diana Posey.-nevettem és ellöktem Dylant,hogy ne nevettessen.
-Öhm szia.Gondolom már elfelejtetted ki vagyok.-mondta valami kis mosollyal a hangjában.
-Hát persze te kis focista.-egyből felismertem David hangját.
-Nemsokára ott vagyok Danielék lakásánál.Lenne kedved találkozni?
-És a tesóddal mi lesz?
-Majd leszek vele is,de előbb inkább veled.-nevetett.
-Hát jó,még reggelizünk Dylannal aztán akkor majd átgurulunk.
-Rendben van.Várlak.Szia.
-Szia.-letettem,majd Dylan után eredtem.Hazafelé is hülyéskedtünk.Alig vártam,hogy újra lássam Davidet.Dylan mellett nem lehet unatkozni.-Na akkor tegyünk le néhány szabályt,amíg itt laksz,ha maradsz,ha visszamész,ha Ty visszajön.
-Hallgatom parancsnok!-tisztelgett.
-Na:
Le kell hajtani az ülőkét. 
A rezsibe be kell szállnod.
A hűtőben minden közös,szóval ha valami sajátot akarsz,akkor zárd el,mert megeszem.
Szóval ha kérdésed van,akkor hallgatlak.Komolyra vettem és tovább ettem a müzlit.
-Azt hiszem minden világos!-bólintott és evett tovább.
-Tudsz gördeszkázni?
-Hát...nem.-szóval menj nyugodtan,majd valamikor talizunk,szerintem én is átmegyek,akkor összepakolok néhány cuccot.
-Rendben van.-megpusziltam az arcát és elindultam.Mikor odaértem David karjaiba estem.Egészen estig kint voltunk,majd este kissé fáradtan estem haza.Dylan úgy láttam nem volt otthon,felkapcsoltam a villanyt és benéztem a szobájába,de lehet nem kellett volna.Ketten voltak bent egy lánnyal,de még semmi olyan nem történt.-Jajj bocsánat.-gyorsan becsuktam az ajtót és becsapódtam a szobámba.Kínosan és kicsit sértve éreztem magam.1 óra múlva kimentem elmosogatni.Hirtelen akkora fájdalom nyilallt belém,hogy összeestem a padlón.-Dylan!-kiáltottam,majd Dylan 2 perccel később egy alsó nadrágban rohant ki.
-Diana?Hol vagy?-nem bírtam megszólalni,csak csaptam egyet a földön.Odasietett.-Mi a baj?Hívjak mentőt?
-Be tudsz vinni a kórházba?
-Diana mi a baj?-a lány kijött a szobából.
-Dylan?
-Most menj el kérlek!Öltözz és ott az ajtó,van jobb dolgom is!Szia.-Dylan berohant a szobába és felöltözött,majd levitt a kocsiba.Hamar bent voltunk.Hordágyon vittek be,majd mikor Dylan elengedett megkérdezték mi a baj?
-Terhes vagyok,most vagyok az első hónapban.Kérem segítsenek,mert már egyszerre elvetéltem és nem szeretnék még egyszer!-sírtam el magam.Azonnal bevittek ultra hangra ahol megállapították,hogy a babának semmi baja.Viszont nekem egy belső vérzésem volt.Elpattant egy ér.De hamar rendbe hoztak.Éjfélre már ki is engedtek.Dylan kint beszélt egy orvossal,mikor meglátott az ajtóban.Egyből odasietett.Nem kérdezett semmit,csak hozta a kocsit és hazamentünk.-Dylan?
-Igen?Fáj valamid?Visszamenjünk?
-Nem dehogy.Csak tudnod kell valamit.
-Mond.
-Én terhes vagyok.-Dylan lefékezett.
-Hogy micsoda?-nagyot nyeltem és ránéztem.
-Jól hallottad.Gyereket várok.
-Mégis kiét?-dadogta.
-Zayn.-megfogta fejét,majd megütötte a kormányt.Megfogtam a kezét.
-Nem hiszem el,hogy ennyire beléd mélyesztette a horgát.Biztos hogy az övé?
-Igen.A baleset után estem teherbe.-újra beindította a kocsit és hazáig nem beszéltünk.Otthon besegített a szobámba.Lefeküdt mellém és sokáig beszélgettünk.A napokban sok fele jártunk együtt,vidámparkba,állatkertbe kajálni vagy csak úgy autóztunk.Nagyon sok időt töltöttünk együtt.Egyik reggel Dylan édesen feküdt mellettem.Hirtelen teljesség érzése fogodt el.
-Jó reggelt!-rá néztem és fáradtan pislogott.
-Neked is.-mosolyogtam.Felkelt és csipőjére lecsúszott a farmer,nem volt rajta felső ezért látszódott,hogy valójában mennyit is dolgozott a testén.Izmos teste volt,amit eddig nem is vettem észre.Férdiként néztem rá és nem mint egy "testvérre".Én is levetkőztem alsóneműre,majd a fürdő felé vettem az irányt.Bekapcsoltam a zene lejátszót és benyitottam a résnyire nyitott ajtón.Dylan épp fogat mosott.Alsóneműben áltam meg az ajtóban és bámultam.Egyszercsak felnézett.-Ne haragudj...izé kimegyek.
-Nem kell,mindjárt végzek.-köpött egyet,megmosta az arcát és enyhén kinyitottam az ajtón,hogy kiférjen.A testünk egymáshoz simult.Elkaptam a kezét,mire megállt mögöttem.
-Tudom hogy érzed ez a vibrálást köztünk.
-Sokkal régebb óta érzem,mint te.-átkarolta a derekam.Elindultam ajkai felé.-Köztünk nem lehet semmi.-ellépett tőlem.
-Mi?Miért?Mármint persze oké.-zavartan éreztem magam és becsuktam az ajtót.Elkezdtem dúdolni,hogy kiverjem azt ami az előbb történt.Letusoltam,megmostam a hajam,majd magam köré tekertem a törcsit és Elkezdtem fogat mosni,közben táncoltam kicsit.Mikor végeztem bementem a szobámba.Kicsapódott az ajtó és Dylan állt a küszöbön.Egymás szemébe néztünk.
-Fenébe Tylerrel.-elindult felém és gyengéden megcsókolt.Átöleltem,majd mikor a törölköző széléhez ért rám nézett.-Biztos hogy akarod?Nem aka...-újra megcsókoltam és kezeivel levettem a törölközőt.Berúgtam az ajtót és megtörtént,amire egy héttel ezelőtt gondolni se tudtam.Délig csak feküdtünk az ágyban és cirógattam a haját.-Miért nem történt meg ez előbb köztünk?
-Régóta vártál erre?
-Nem is tudod mióta.-óvatosan megcsókolt.Kicsit elhúzódtam.
-Ez hogy érted?
-Hát úgy,hogy már amikor elmentünk esküvői ruhát választani,azóta.
-Mi?Te azóta le akartál velem feküdni?
-Öhm igen.És tudom most jön az a rész,hogy te megbántad és hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt.-felkelt és felvette a boxerét.-Én meg nagy hülye vagyok,hogy bedőltem neked.
-Most hova mész?Dylan én nem így gondoltam.
-Pontosan tudom hogy gondoltad.-kiment az ajtón,gyorsan magamra tekertem a takarót és utána mentem.
-Dylan!-rákiabáltam.-Meghallgatnál?-megállt.-Én tényleg szeretnék tőled valamit,de más gyerekét várom.
-Igen tudom,és mondtam,hogy zavar?Vagy te vissza akarsz menni Zaynhez ezek után?
-Nem,dehogy akarok,de még nem állok készen erre az egészre,egy új kapcsolatra.Hagyjuk,hogy kiforrjon köztünk valami és ha úgy látjuk akkor összejövünk,de ezt meg kell beszélnünk.Mit szólsz hozzá?-kinyitotta a kezeit.Odamentem és megöleltem.

Part 93.Majd egyszer.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...Én teljesen nyugodt voltam.Féltem,hogy ez lesz,de számítottam rá.Felmentem összepakoltam a bőröndöm és lehoztam.Tyler az ajtóban várt rám.Trisha nagyon kiborult.Kértem,hogy ne sírjon,de nem bírta ki.Pont mikor átöleltem kinyílt az ajtó és Zayn nevetve lépett be az oldalán...

...Perrivel.
Zayn arcáról lehervadt a mosoly.Meg akartam szólalni,de közbe vágott.
-Ez nem az aminek látszik.-a családra néztem,akik szintén furcsán néztek.Trishát még egyszer átöleltem és a fülébe súgtam,hogy hívni fogom.Tyler feszült lett és pillantásommal kifelé tessékeltem.Zayn kérdőn nézett.Ahogyan mentem kifelé mellette elkapta a karomat.-Diana!Most hova mész?-felé fordultam,végig simítottam arcán,közben mélyen a szemébe néztem.Kihúztam a karomat a kezéből.Nem akartam neki semmit mondani.Perrie értetlenül állt ott mellettünk.-Diana?-elmosolyodtam és elindultam a kocsihoz.Kinyitottam a postaládát és belecsúsztattam egy borítékot.Benne volt a jegygyűrűm és egy papír lap a csókos számmal.Mindenki esetlenül állt,Trisha sírt,Zayn folyamatosan kiabált utánam és elindult felém,mikor beültem a vezető ülésre.Lenyomtam a biztonsági zárat.Zany kiabált és kopogott az ablakon.Tylerre néztem.Bólintott.Zayn a kocsi elé sétált.Ráadtam a gyújtást.Zayn a kezét a motorháztetőre tette.Felbőgettem a motort.Zayn még mindig ott állt.Elkezdtem felemelni a lábam a kuplungról,fogtam a sebesség váltót és egyesbe tettem.Elkezdett gurulni a kocsi.Zayn tartotta magát és az autót.
-Tyler kösd be magad!-parancsoltam rá.Tyler engedelmeskedett és felnevetett.Elkezdtem tolatni.Zayn odafutott,én ismét felbőgettem a motort,hogy ne halljam amit kiabál.Oldalra nézem,ahol az egész család kint állt a ház előtt.Kicsordult egy könnycsepp,de le is töröltem,a gumik elkezdtek füstölni,ahogy nyomtam a gázt.Zayn elengedte a kocsit,hogy köhögjön,mire kifaroltam és elindultunk.A tükörben még láttam ahogy Zayn jön utánunk és térdre esik,majd kocsiba ül.Trisha oda szaladt az autójához,de Zayn ellökte és beült.Fogalmam se volt merre menjek.Zayn hamar felvette a tempónkat,drága autónk nem volt se új,se annyira gyors,de nagyon imádtam,mikor a szüleink meghaltak Tyler nem merte vezetni.Mióta nekem is meg van a jogsim én imádom.Egy fekete 69-es Charger.Féltettem az autót,de magunkat is.Tyler át akarta venni a kormányt,de én akartam vezetni.Igyekeztem London felé venni az irányt,ahol tudtam sok rövidítő utat hozzánk.Zayn szorosan követett minket,mintha valami akció filmben lettünk volna.Bekapcsoltam a rádiót.Tyler kezdett ideges lenni.Egy utcába beérve Tyler behúzta a kéziféket,a kocsi azonnal lerobbant.-Mit csinálsz?-kiáltottam rá.Kiszállt a kocsiból.-Tyler!Szállj vissza,vagy itt hagylak!-kiáltottam ahogyan becsapódott az ajtó.Zayn is kiszállt a kocsijából.Elindult felém,de Tyler elé állt.
-Menj!-kiengedtem a kéziféket és gyújtást adtam.Nem indult.Zayn összeszólalkozott Tylerrel.Neztem őket a tükörben,közben igyekeztem gyújtást adni.Negyedjére sikerült,mire Zayn behúzott egyet Tylernek,aki szintén készült,de Zayn jobban felkészült és Tyler a földre került.-Diana menj már!-Tyler hangosan kiáltott,mire Zayn az ablakomba öklözött.Az üveg betört én pedig gázt adtam.Tyler felállt,majd Zayn karja után nyúlt.ekkor kanyarodtam ki az utcából.Lementem a parkba,majd a központba,ahol Zayn nem talál meg.Felhívtam Tylert.
-Hol vagy?-kérdeztem.
-Miért nem akarsz velem beszélni?-Zayn szólt vissza.
-Nem vagyok rád kíváncsi.Hogy merted megütni a bátyámat?-kérdeztem fennhangon.-A kocsi ablakát pedig be fogom vasalni rajtad!-üvöltöttem.
-Csak hallgass meg!
-Nem akarlak!Elegem van belőled,ez nekünk nem megy,te is beláttad,minek erőltessük.Zayn vége van,kérlek hagyj békén!Nem fogok menekülni előled,a fiúkkal se fogom megszakítani a kapcsolatot,de hagyj engem békén!Megértettél?
-Nem,de remélem egyszer majd megértesz.-Zayn átadta Tylernek.
-Diana?
-Tyler!Jól vagy?Hol vagy?Érted megyek!
-Még mindig abban az utcában.Igen,egész jól vagyok.Haza megyek,majd valamikor otthon találkozunk.-tudtam hogy arra gondol,hogy azonnal menjek haza.Hazamentem,beálltam a garázsba és bementem a házba.Az otthon melege fogadott,de nyomasztóbb volt,mint valaha.Tyler nem sokra rám hazaért.Egyedül volt.Átöleltem és végig néztem nincs-e rajta valami sérülés.Azon kívül hogy véres volt a pólója,semmi baja nem volt.
-Mi volt?Mi történt?
-Minden rendben,kicsit eligazítottam és ő is engem.Nem fog keresni egy darabig biztos,de Diana beszélnetek kellett volna.
-Minek?Ennek így kellett lenni és esküszöm hogy jobban érzem magam.Nem fogok menekülni előle,a fiúkkal is beszélni fogok.Ő is tovább lépett rajtam,nekem is megy.Ez egyszerű.
-Diana...
-Ne mondj semmit,csak hogy hamarabb visszamegyünk,mondjuk holnap.
-Mi?Én örülök a szabadságomnak,de ha te akarsz,akkor menj.
-Egyedül?Az kizárt,akkor inkább megyek veled.-megcsörrent a telefonom.Trisha volt.-Szia!
-Szia Diana!Ne haragudj,hogy zavarlak.Jól vagy?
-Igen,minden rendben?
-Én annyira sajnálom ezt,ami ma történt.
-Én is.De ígérem meglátogatlak titeket,ha még szívesen láttok.
-Téged?Ugyan már,hiszen már család tag vagy.
-Igazán köszönöm Trish.
-Szeretném megkérdezni,hogy Zaynről tudsz valamit?
-Szerintem hazafelé tart.Nem beszéltem vele,és kérlek ne haragudj azért ami előttetek történt.Soha nem ütöttem volna el.Csak most nagyon dühös vagyok.
-Igen,gondoltam,azért nem is mentem oda,de ígérem beszélek vele.
-Kérlek ne fáradj!Talán jobb lesz így.Viszont most ne haragudj,de mennem kell!Majd hívlak!Puszi!Szia!
-Rendben van!Szia!-Tyler értetlenül nézett.
-Mikor fogod elmondani nekik?
-Majd egyszer,nem kötelező tudniuk...

Part 92.Az esküvő

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...Zaynnel nap,mint nap beszéltünk,azt mondta válasszak esküvői ruhát és majd ő kifizeti,ne költsek rá.Tylernek mostanában kevesebb ideje volt,mivel neki is több munkája lett,miattam.Nem tudtuk összeegyeztetni,hogy mikor menjünk vásárolni,ezért Dylan és én mentünk el,csak ketten!

Dylan és én a szombatot együtt töltöttük,hogy megtaláljuk a számomra megfelelő ruhát.Az egyik üzletben már vagy a 7. ruhát választottam,de Dylan mindegyikre azzal a válasszal felelt,hogy: "Tökéletesen áll!" Ám mikor megtaláltam az igazit akkor Dylan felállt és mögém állt.
-Lenne szíves egy kicsit magunkra hagyni minket?-nézett az eladóra,aki bólintott és kiment.-Ne menj hozzá!-megfordultam és átöleltem.
-Dylan!-belenevettem a vállába.-Tudom,hogy mindig akarni fogsz,de azért na.-mikor felnéztem komoly volt a tekintete.
-Nem azért mondom,mert akarlak,természetesen örülnék ha a barátnőm lennél és jobban megbecsülnélek,mint ő,de most nem erről van szó.Diana...ez ha belegondolsz,akkor nem bonyolult.Ti már annyiszor elszakadtatok egymástól,most meg hozzá akarod magad láncolni?Akarva vagy akaratlanul is megbántjátok egymást.
-Dylan!-förmedtem rá.-Megérdemli hogy megkapjon,ő nagyon szeret engem,és én már annyiszor megbántottam,hogy két kezemen meg se tudom számolni.Ő tökéletes és az enyém.
-Most elmondtad az ő érzéseit,de mi van a tieiddel?Te nem akarod ezt.-megfordított.-Nézz magadra!-végigtekintettem a csodás ruhán.-Nem akarom,hogy olyan mellett tedd le az esküt,akit nem szeretsz igazán.
-Dylan most menj el!Nem akarom,hogy itt legyél,nem akarom,hogy ott legyél az esküvőmön,nem akarom!Tűnj el!Takarodj!-felvette a telefonját a fotelból és a függőny mellől még visszanézett.
-Gondold néha végig,hogy ki mit tett érted!-majd elment.

Két hét múlva kikaptuk a forgatási szünetet és hazarepültem Londonba.Négy nap múlva meglesz az esküvőm.Bradfordban tartjuk és már alig várom.Dylannal azóta nem beszéltem.Tyler velem lesz mindvégig,ő kísér az oltárhoz is.Ma utazunk át,hogy minden rendben legyen és Trisha meg a lányok tudjanak nekem segíteni.Zaynnel együtt elmentünk vacsorázni.
-Már csak négy nap.Mit szólsz?-mosolygott.
-Nagyon várom,jobban,mint a Karácsonyt.-mosolyogtam,majd végigsimítottam a kezén.
-Holnap délután lenne egy kis dolgom Londonban este.
-Tudom,tudom a legény búcsú.
-Igen persze.-nevetett.-Az is,de azon kívül is még néhány.
-Ez mit jelentsen?
-Semmi különöset,az esküvőre visszaérek.-mosolygott,majd ezután csendben folytattuk a vacsorát.
Zayn másnap este lelépett.Csodálkoztam,hogy nem leszünk együtt előtte egyáltalán.Nem bírtam elaludni az este,ezért rajzoltam.Terveztem egy saját esküvői ruhát.Mindenféle csipke és virág meg gyöngy volt rajta.Reggel ez asztalnál ébresztettek fel.
-Diana!-Niall úgy kiabált,mintha ezer éve nem látott volna.Pislogva néztem fel és a 4 fiú ott állt előttem.
-Sziasztok!Hát ti?Nem együtt vagytok?-mondtam egy ásítással összekötve.
-Micsoda?Hogy érted?
-Zayn tegnap ment Londonba.Azt mondta csak az esküvőre jön vissza.Azt hittem valami bandás ügy.-Liam egyből elővette a telefonját.
-Zayn nem veszi fel.Mit mondott hova megy?
-Csak annyit,hogy legény búcsú,meg hogy csak esküvőre értek vissza.
-Az vicces,mert mi úgy tudtuk,hogy nem akar legény búcsút.-nagyot ásítottam és értetlenül néztem.
Nagyon hamar eltelt az a pár nap.Zaynt nem lehetett elérni,hiába próbálta bárki is.Mindent szépen feldíszítettek,a ház egy palota volt.Minden gyönyörű volt a nagy napra.Trisha és a lányok már alig várták,hogy kezdhessenek velem valamit.Délután egyre volt meghirdetve a parkban az szertartás.Délre már nagyon sokan ott voltak,főleg barátok és család tagok,de Zayn sehol.Háromnegyed egykor felöltöztem és egy hintóval mentünk egy 3 utcával arrébb.3 órakor Zayn még sehol nem volt.A pap elment,mert másik helyre is kellett mennie.A vendégeket áthívtuk enni,hogy az se menjen kárba.Felmentem a szobába és levettem a ruhát,az ágyra tettem.Felvettem egy szakadt farmert és egy fekete pólót.Lemostam a sminket és belebújtam a tornacipőmbe.Lesétáltam és sorban elköszöntem a vendégektől.6-kor elkezdtük leszedni a díszeket.Mindenki ideges volt és feszült.Én teljesen nyugodt voltam.Féltem,hogy ez lesz,de számítottam rá.Felmentem összepakoltam a bőröndöm és lehoztam.Tyler az ajtóban várt rám.Trisha nagyon kiborult.Kértem,hogy ne sírjon,de nem bírta ki.Pont mikor átöleltem kinyílt az ajtó és Zayn nevetve lépett be az oldalán...

Part 91. Újra a forgatáson.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...-Hogy mindig jó ötlet-e ez a házasság?-megakadt a torkomon a szó.-Most komolyan meglepődtél?
-De-de ezt nem értem.
-Nem tudom,hogy feleségül akarok-e venni egy füves hazug ribancot!


-Mi van?Zayn!-Zayn hátat fordított.
-Most komolyan Diana!Mit vársz tőlem?Tudok róla mi történt.Elég idő eltelt már azóta. 1 hónap és az esküvőnk lenne.Valld be.-odasétált közvetlenül elém.-Mond ki,hogy nem is akarsz engem,hogy meguntál vagy mit tudom én.
-Zayn ez nem így van..Ami történt az számomra nagy hiba volt.Dühös voltam,feldúlt,utálatot éreztem,szabadnak akartam magam érezni.
-Akkor miért nem hívtál,hogy utazzak ide vagy valami,hogy segítsek?
-Mert be akartam állni.Olyan szabadnak érezni magam,mint akkor.Gátlások nélkül.
-Most nem tudom hogy függő lettél-e,vagy csak szimplán hibbant vagy-e?
-Nem vagyok függő,akkor se voltam az!
-Nem tudom,hogy van-e jövőnk,ha te így akarod lereagálni az összes problémát.Mi lesz,ha egyszer összeveszünk?Mi lesz a következő amit megteszel?Drog?Vagy csak szimplán ágyba bújsz Lukkal?-akarattal lendült a kezem.Zayn megfogta a levegőben.
-Fáj az igazság Édesem?Nem hiszem el,hogy ismét lefeküdtetek.Daniel azt nem mondta el,csak egy tipp volt.-elengedte a kezem és ellépett.-Most kérlek adj nekem időt,hogy gondolkozni tudjak!
-Szeretsz még?
-Bevallom nem tudom.Valamilyen szinten nagyon szeretlek és képtelen lennék nélküled leélni az életem,másrészt kiábrándultam belőled.Nagyon!
-És melyik a dominánsabb részed?-odaléptem és megfogtam a kezét.-Amelyik elenged vagy amelyik magához láncol?-magamhoz rántottam a pólójánál fogva.-Ha már tudod,akkor mond el és élhetjük tovább az életünket.-hátat fordítottam,de visszafordított.
 -Ne csináld ezt!Tudod hogy kínoz a fájdalom!Megcsaltál!
-Zayn,ha erre gondolsz akkor nincs értelme folytatnunk együtt.Megbántam!Sajnálom!
-Azt hiszed ezzel minden el van intézve?
-Nem hiszem!Tudom!-odaléptem és megcsókoltam.Ismét az övé voltam és ezt éreztette velem.Együtt töltöttük az egész napot.Reggel boldogan ébredtem de egyedül.Cetli volt mellettem.

"Kedvesem!Megbizonyosodtam,hogy jobban vagy,hogy MEGGYÓGYULTÁL!Bátorkodtam visszajönni Londonba,szervezni a leendő esküvőnket!Szeretlek!

Zayn"

Felkeltem.Előkerestem a telefonom és mivel egyedül voltam felhívtam Lukeot.
-Hallo tessék?-szólt bele a telefonba.
-Szia Luke!Diana vagyok!
-Diana!Annyira örülök,hogy felhívtál,hogy vagy mizújs?
-Jobban vagyok,holnaptól már dolgozok,két hete jöttem ki a kórházból.
-Kórház?Miért voltál kórházban?
-Hát az "esetünk" miatt,mármint az én esetem miatt.
-Mi történt?
-Gyomor mosás,meg ilyenek,kicsit halál közeli élmény meg ilyesmi!-nevettem a telefonba.
-Te nem vagy normális!Miért nem hívtál fel?Diana!
-Zayn tud mindent,valószínűleg nem fog rád jó szemmel nézni.Nagyon haragudott rám is!
-Azért elvesz nem?-kérdezte gúnyosan.
-Most mi a bajod?
-Semmi,most ne haragudj,de mennem kell,majd beszélünk!Szia.-meg se várta hogy mondjak valamit lerakta.Úgy érzem féltékeny és hogy ez lehet rámegy a barátságunkra.Nagyon haragszom magamra.Felöltöztem,megreggeliztem és bementem Tylerhez.Nagy puszival üdvözölt,azóta nem beszéltük meg a dolgokat,amióta minden történt,talán jobb is.Amint megláttam Dylant odaszaladtam és megöleltem.
-Drágám!Hát te?
-Ohh udvarias mint mindig,de nem vagyok a drágád!-átölelt és felemelt.-Jöttem meglátogatni titeket,csak holnaptól dolgozok,de délután már bemegyek megbeszélésre.
-Ebédelünk együtt?Szeretnél beszélgetni?
-Persze,szóljak Tynak vagy kettesben?-elmosolyodott.
-Hát ha jobban meggondolom...-vállba bokszoltam és elnevette magát.-Nyugodtan szólj! 
-Mikor végeztek?
-Nem tudom,szerintem fél óra,még egy jelentet veszünk fel.-Tyler lépett hozzánk.
-Mi folyik itt?Miben mesterkedtek?-kérdezett és átfogta mindkettőnk vállát.
-Azt beszéltük mi lenne ha együtt kajálnánk.Megvárlak titeket,aztán bemegyek a stábhoz.
-Miért nem pihensz otthon?Még van egy napod.
-Azért mert pihentem eleget.Zayn visszament Londonba.
-Tudom,felhívott.
-Lassan többet beszél veled,mint velem.-kibújtam az ölelése alól és leültem.Megvártam míg végeznek,majd lementünk egy közeli étterembe.Mivel túl estem ezen a gyomor mosáson,meg a kórházon így leadtam 6 kg-ot.Igyekszek minden félem módon visszaszedni,de nehezen jön össze.Kettőkor eljöttem tőlük és bementem a stábhoz.Míg kórházban voltam meglátogattak,illetve Toby eljött hozzánk a szövegkönyvvel és segített szöveget tanulni.Nagyon jó kis csapat lettünk.Nagyon örültek mikor megláttak és én is nekik.Szokás szerint a fiúkkal voltam jobban el.
-Diana!-Toby távolról kiabált és integetett.Mosolyogva visszaintettem és elindultam felé.Két puszival üdvözölt,majd elkísért a rendezőhöz.Nagyon megértő volt és boldog,hogy jobban vagyok.Átbeszéltük a forgató könyvet,hogy holnap ne menjen ezzel az idő.Furcsa dolog színészkedni,de ennek a szereplőnek tetszik a kiállása és a sajátossága.Még nem szoktam meg ennyi idő után se,hogy egy másik ember bőrébe bújok és nem Zaynnel csókolózok,hanem mással.Zayn eddig még egy részt se látott,a forgatásra pedig nem volt kíváncsi.Nem nagyon meséltem neki róla.Engem viszont annál jobban érdekelt a zenekar.A fiúk eljöttek egy napra,mikor kórházban voltam,de vissza is mentek,mert nem voltam ébren,de hagytak kis ajándékokat.Főleg gumi cukrot.Kimentem a többiekhez,és beszélgettünk.Toby hazakísért,majd megígérte,hogy holnap eljön elém és mehetünk együtt.Remek kis csapat,azt hiszem megvan a második családom.Pár nap múlva ismét visszarázódtam a forgatásba és otthon éreztem magam.Zaynnel nap,mint nap beszéltünk,azt mondta válasszak esküvői ruhát és majd ő kifizeti,ne költsek rá.Tylernek mostanában kevesebb ideje volt,mivel neki is több munkája lett,miattam.Nem tudtuk összeegyeztetni,hogy mikor menjünk vásárolni,ezért Dylan és én mentünk el,csak ketten!

Part 90. Hazug füves ribi.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

....-Szeretlek!Nagyon szeretlek!Rettentően sajnálok mindent!Feldúlt voltam,tudom ez nem magyarázat,mert mindig mindent megbeszélünk,de elborult az agyam.Te vagy az életem egyetlen kishúgom!Bár én feküdnék most itt helyetted!


Nemsokára ki is toltak a műtőből egy intenzív szobába.Csendes volt,gondoltam nincs ott senki.Trappolás és kiabálás jött a folyosóról.
-Mi történt vele?Diana!Életem!-Zayn hideg kezeit éreztem enyémeken.-Mit csináltál vele?Tyler nyögj már ki valamit!-kiabált.
-Kérem nyugodjon le!Legyenek csendben!Ez egy kórház és nem egy kocsma!-rontott be a nővér.-A betegnek is jobb lenne ha mindketten kijönnének!
-Elnézést!Csendben leszünk,csak had maradjunk!-a nővér fej rázva kiment.
-Mi történt vele?
-Túl sok füvet szívott!Megállt a szíve,azt hitték nem tudják visszahozni!
-Ho..hogyan?Mikor?Vele voltál nem?
-Mikor összevesztünk elrohant...Ezt te is tudod nem akarta fel venni a telefont.-Dylan hangja hallatszott a folyosón.-Te tudod mi történt vele!Mond el!-Dylan épen hogy bejött Ty már letámadta.
-Daniel nem sokat mondott csak hogy ott volt valami gyerek.Diana jól ismerhette és azt mondta hogy...
-Mit mondott?
-Ezt jobb lenne ha ő mondaná el.-Tyler azonnal hívhatta mert kiabálva szólalt meg.
-Daniel!Azonnal mond el!-kis szünet volt.-És mit csináltak?Mi az hogy ültek?Csak szívták a cigit?Tényleg?De te mit kerestél ott?Ki volt az a gyereke?Igen tudom ki ő!Köszönöm!Szia!
-Mit mondott?-kérdezte Zayn.
-Azt hogy ültek egy padon és nagyon betéptek és hogy elment megkeresni mert aggódott érte és hogy akkor ment el Luke mikor ő odaért.
-Lukkal volt?
-Daniel elmondása szerint igen!-Zayn megfordult és belecsapott a falba.
-Zayn!-felkiáltottam és felültem.A szemeim fent akadtak és elkezdtem remegni.
-Diana!-Dylan lépett közelebb és lefogott.-Segítség!Orvost!-és csend lett.Az érzelmeim elnyugodtak és csak voltam a csendben,mintha vártam volna valamire.Megláttam egy tükröt és belenéztem.Kislányként láttam magamat,mikor anyával akrobatikára mentünk.Megfordultam és ott állt előttem anya.
-Szia anya!-ránéztem és elmosolyodott,szorosan magához vont.
-Kicsim!Annyira szeretlek!Miért csináltad mind ezt?Apáddal nagyon rosszul érezzünk magunkat.Mi nem így neveltünk.
-Nem voltál velem mikor szerettem volna,nem tudtam hogy mi a helyes.Anya nem tudok megváltozni.Szeretem őt és el szeretném magam kötelezni.
-Szó sem lehet róla!Diana én nem akarom,hogy tönkre tedd az életed!Nem mehetsz hozzá.
-De hozzá fogok,már nem szólhatsz bele!Már nem vagy velem,mert meghaltál!-sírtam.
-Te akkor hogy láthatsz engem?Itt állsz a halál kapujában,nincs sok időd,gyere velem kincsem és minden rendben lesz!
-De ha veled megyek,akkor meghalok,és akkor Ty egyedül marad.Nem mehetek veled,bármennyire is szeretnék!Szeretlek Anya és mond meg apának hogy őt is!
Nem tudok felkelni.Nem tudok mozogni,mintha valami baj lenne velem.Nehezen lélegzem.Valami baj van!Mi történik?Sötét van és nem látok semmit.Akármennyire is meg akarok szólalni nem tudok.Segítséget akarok,hogy fel tudjak kelni,de nem tudok.Órák telnek el így.Így,hogy semmit se tudok magamról.Talán meghaltam?De csak sötét van.Izmaim elernyedtek és fájnak.Deszkázni akarok.

4 nap múlva felébredtem.Kinyíltak a szemeim és fel próbáltam ülni.Drága testvérem ott ült a fotelben és aludt.Fogtam egy kis almát,ami a szekrényen volt és nekidobtam.
-Nem alszok Nővérke!
-A húgod vagyok!-suttogtam. 
-Diana!- egyből felpattant és átölelt.Nem volt erőm nekem is őt.-Hogy vagy?Hozok egy orvos,addig ne menj sehova!Szeretlek!-még be se fejezte már eltűnt az ajtó mögött,és pillanatokon belül visszatért egy kedves doktor nővel.-Látja mondtam hogy felébredt! Nem képzelődtem!
-Rendben elhiszem!-rámosolygott Tylerre majd odajött megvizsgálni. Betoltak valami szobába,ahol egy nagy gép volt.-Szeretnélek megkérni,hogy feküdj fel és ne izgulj,illetve ne mozogj.Ez egy rutin vizsgálat,egy sípoló hangot fogsz hallani,de nem fog sokáig tartani,kérlek ne szállj ki!
-Oké!-felfeküdtem a gépre és igyekeztem nyugodt maradni.Féltem.A sípoló hang kínzó volt és legszívesebben kimásztam volna.Kb 5 percig kellett hallgatnom,de egy örökké valóságnak tűnt.Mikor kihúztak elfáradtam.A doktornő magyarázott,de csak annyit hallottam meg,hogy minden rendben és nem kell félnem.Mikor ismét visszafeküdtem Tyler nem jött be csak Dylan.
-Szia Édesem!-megsimogatta a kezem és megfogta.-Nagyon aggódtam érted.
-Szia Dylan!-még abban is elfáradtam míg ezt kimondtam.-Még mindig az édesed vagyok?Azt hittem utálsz és szóba sem állsz velem azok után amit tettem.
-Figyelj,ezt majd megbeszéljük,most az a legfontosabb hogy minél előbb kikerülj innen!Valamilyen szinten haragszom rád,de megbocsátok.Nem fogok senkinek semmit se mondani,ne általam derüljön ki minden,de bármi van rám mindig számíthatsz.
-Dylan...én nem tudom.Láttam anyukámat.Azt mondta ne menjek hozzá Zaynhez.A halálba akart hívni,azt akarta hogy vele menjek.Dylan ismét láttam őt.-a könnyeimmel küszködtem.-Ott álltam a tükörnél..
-Shh.-csitított és odabújt.-Minden rendben!-elkezdtem sírni,majd belefáradtam és elaludtam.Nem akartam felébredni,nagyon fájt mindenem.

2 nap múlva

Már nem tudtam többet aludni,az orvos megvizsgált és hazaengedett.Zayn ott volt mindvégig és külön magával vitt míg Tyler forgatott.Ty szörnyen érezte magát,amiért nem mindig tudott velem lenni.Zaynnel nem igazán beszélgettünk.Hagyott engem pihenni én pedig pihentem.Nem meséltem el neki,hogy láttam anyukámat,nem mertem,vagy nem tudom.Mindenki ellátott csokival és egy csomó édességgel!Sokat beszélgettem másokkal,de Zayn elkerült.Nagyon furcsa volt velem.Egyszer viszont elkaptam.
-Zayn!Mi a baj?
-Hogy érted Drágám?
-Folyamatosan kerülsz,már itt vagy egy hete,de alig beszéltünk.
-Csak gondolkozok.
-Ennyit?Min?
-Hogy mindig jó ötlet-e ez a házasság?-megakadt a torkomon a szó.-Most komolyan meglepődtél?
-De-de ezt nem értem.
-Nem tudom,hogy feleségül akarok-e venni egy füves hazug ribancot!

Part 89.Bárcsak én feküdnék.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...-Mit csinálsz?
-Elmegyek?
-Nézzünk együtt a napfelkeltét.Ezen már nem tudsz változtatni.

-Nem akarom!
-Miért?-néztem rá értetlenül.Felállt és a kezét nyújtotta.Nem akartam felállni,de felöltöztem.
-Hiba volt,amit tettünk,amint elmúlik ennek az egésznek a hatása akkor annyira bánni fogod!Hogy feküdhettél le mindkettőnkkel?
-Honnan veszed hogy Lukeal lefeküdtem?
-Éreztem.Annyira szerelmes lettem beléd az első pillanattól fogva,de tiszteletben tartottam hogy van barátod.
-Hát úgy látszik mégse,akkor nem tetted volna ezt meg.Csinálj úgy mintha meg se történt volna.
-Most mondtam el hogy szerelmes vagyok beléd!Szerinted nekem ez menne?
-Szerintem lefekszek az öcséddel is.-megfogta a karom.
-Nem teszed meg!Az öcsémet nem fogod magadba bolondítani!Ezt verd ki a fejedből.-kirántottam a karomat a szorításából és hangos nevetéssel elindultam haza.Bekapcsoltam a telefonomat,amire kb 50 üzenet érkezett.Nem nyitottam meg csak egyet.Dylan írta.
"Nagyon aggódok érted,Tylert meg is ütöttem miattad,légyszíves legalább írj vissza."
"Mindjárt otthon vagyok,nem akarom látni Tylert.El tudod intézni?"
"El,lent megvárlak!" :)
Amint odaértem tárt karokkal várt és megölelt.
-Merre voltál?
-Erre-arra.Köszönöm,hogy most itt vagy.
-Bármikor,már úgy érzem lassan a húgom vagy,bár ha más szerepet töltenél be az életemben,akkor azt jobban kedvelném.-mosolygott,majd szorosabban megölelt.
-Megütötted Tylert?
-Igen,egy jobb egyenessel illettem őt,ne haragudj.
-Nem haragszom.
-Tudom,hogy összevesztetek és azt is hogy min.Nem ítéllek el.-Daniel megjelent az ajtóban.Szúrós tekintettel nézett rám.Elkezdett csörögni a telefonom,Zayn volt az.
-Szia Zayn!
-Szia Kedvesem!Hiányzol!Mit csinálsz?
-Hajnali 6 van drágám,szerinted?
-Tyler felhívott.
-Mit akart?
-Elmondta hogy összevesztetek,aggódott érted,azt hitte eljöttél hozzám.Ezerszer hívtalak már.Merre voltál.
-Erre-arra,kikapcsoltam a telefonom,nem akartam senkivel se lenni.
-Nem csináltál semmi hülyeséget ugye?
-Nem.-eszembe ötlött hirtelen néhány dolog.-Zayn,szerintem most megyek,majd később beszélünk.
-Diana!Ne csinálj semmi butaságot!Ma este ott leszek melletted,sietek!-Dylanre néztem,aki értetlenül nézett vissza,miközben Daniellel beszélgetett.Daniel nagyon magyarázott,Dylannel megtartottuk a szem kontaktust,elszomorodott az arca.-Szeretlek!
-Akkor majd találkozunk,én is!Szia!-eltettem a telefont.Elindultam Dylan felé,Daniel pedig elment.
-Ne mondj semmit,ez szánalmas dolog volt,ugye tudod?Csalódtam benned!-karjáért nyúltam.-Ne érj hozzám,ezt most szeretném feldolgozni!-elfordult és elindult.Utána nyúltam,de lábam összecsuklott és összeestem.Dylan visszanézett,de nem jött oda.Felálltam,majd a fejembe éles fájdalom szúrt és a testrészeimbe is.Lábam elengedett és hátraestem,fejem a padló lapon csattant és padló lap összetört.Szemem nem csukódott be,és éreztem hogy folyik a vér az orromból,a fülemből és a fejemből.Nem tudtam mozdulni.-Diana!-Dylan suttogva térdelt mellém.-Segítség!-elkezdett sírni,de nem tudtam felé fordulni.Nem tudtam megszólalni.-Diana,miért vérzik az ujjad?Miért nem válaszolsz?Mi történt?Diana!-felhívta a mentőket és utána segítségért szólt.10 perc alatt megérkezett a mentő.Beszéltek hozzám,de hiába mert elvesztettem az eszméletemet.

...A kórházban már nem rémlett semmi.Csend volt.Rosszul éreztem magam.Fájt.Tudtam mi történik.A szívem megállt.Minden üres volt.Egyedül maradtam.Másképp képzeltem el a halált.
-Mi történik?Miért nem mondanak semmit?-hallottam amint Tyler sírva kiabál.
-Nem jön vissza,nem tudjuk megmenteni!-mondta az orvos.Tyler betört és megfogta a kezem.Éreztem.
-Ne hagyj itt!Megígérted!-sírt,nagyon sírt.-Megígérted,hogy soha nem hagysz itt!-a szívem ismét megdobbant.Érte dobbant meg.
-Visszajött!-kiabálta az asszisztens.
-Diana!Itt vagyok,nem hagylak itt ígérem,többé már nem!-pont őt nem akartam itt tudni,de belegondolva,hogy mennyire szeretem és hogy ő az egyetlen rokonom,igaz nem látom most,de érzem hogy aggódik,remeg a keze.Én is pont így viselkednék a helyében,ha nem rosszabbul.Ha érte kellene az életemet adnom,megtenném,érte bármikor!Megszorította a kezem.-Szeretlek!Nagyon szeretlek!Rettentően sajnálok mindent!Feldúlt voltam,tudom ez nem magyarázat,mert mindig mindent megbeszélünk,de elborult az agyam.Te vagy az életem egyetlen kishúgom!Bár én feküdnék most itt helyetted!

Part 88.Még fiatal vagyok.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...-Mire hazaérsz én mindent megszervezek,a srácok,Eleanor meg anyáék mindenben segítenek és minden tökéletes lesz.Mindenről tájékoztatlak,mindent megmutatok oké?
-Jól van!-mosolyogtam,bár legbelül rettegtem az egésztől.


Nem tudom meddig beszélgettünk,de elaludtam.
-Ébresztő!-suttogta valaki.Elfordultam és leestem a kanapéról.Felültem,és lassan nyitottam ki pilláim.Daniel ült előttem egy pohár teával.
-Jó reggelt!Elaludtam?-kérdeztem egy ásítás közben.
-Nem!Időben vagy!Itt a teád,2 cukor van benne és erdei gyümölcsös.
-Köszönöm!-láttam hogy a hegeket nézte a lábamon,ezért gyorsan lejjebb húztam a pólót.
-Nem fájtak?
-Nem bántam meg,hogy megtettem.Nem tudok mit csinálni,már ott maradnak,csak emlékek.
-Sokan kérdezik?
-Igen,de nem bánom hogy el kell mesélnem.-lenéztem,majd kezével felhúzta a pólót.Nézte a hegeket és végigsimított rajtuk.Belenéztem a szemébe.Közelebb csúszott.Végig tartotta a szem kontaktust.Keze felfele csúszott és arca közeledett.
-Mi a Szent szar?Ti mi a francot csináltok?-Daniel hátravágódott,én pedig felálltam.-Ez mi volt?
-Ty!Ez nem az volt,mint aminek látszik!
-Daniel kifelé!-ahogy kimondta,már ott sem volt.-Te normális vagy?
-Nem az ő hibája volt,csak megnézte a hegeket.
-Majdnem a bugyidban volt a keze,te meg fa pofával nézted és hagytad.Ennyit számít Zayn?
-Nem történt volna semmi!Ne mondj neki semmit!Nem akarom,hogy bárkinek bármi baja legyen ebből,főleg nem Danielnek.
-Mióta vagytok ti ennyire jóban?
-Tyler!Kezdünk,ne kiabálj a hugóddal!-Crystal lépett be.
-Ne parancsolgass,megyek már!-mondta gúnnyal,majd rám nézet.-Még számolunk.-kilépett Crystal mellett.
-Jól vagy?-Crystal bejött.
-Persze,csak nem tudom mi történt!Mindjárt felöltözök és megyek,ígérem sietek.
-Neked még nem kell,nyugodtan reggelizz,utána öltözz fel,majd menj be a sminkeshez.Ott kezdesz.
-Oké,köszönöm,hogy szóltál.
-Nincs mit!-kisétált,majd rájöttem,hogy egyedül vagyok.Kikapcsolt gépemet bevittem a szobába.Kiléptem a szobából.Daniel ott állt előttem.Mélyen nézett a szemembe.Gyorsan megindult felém,én meg visszaléptem az ajtóhoz.Daniel vadul nekem esett,én pedig hagytam.Nem tudom miért.Az agyam leblokkolt.Felkapott a derekára,majd bevitt a szobába.Letett az ágyra és levette a felsőm.Meztelen melleimre nézett,majd visszatért a számhoz.Levette a saját felsőjét és a nadrágját kigombolta.Keze megtalálta a bugyimat,majd elkezdte lehúzni,de megállítottam.
-Mi az?-kérdezte zihálva.-Valamit rosszul csináltam?
-Menyasszony vagyok!Nem tehetem ezt meg vele,én szeretem őt.
-Ez egy kicsit most meglepett,nem ezt vártam.-kifújta a levegőt.-Ez kínos.-pólómért nyúltam,majd felvettem.-Sajnálom.Gondolhattam volna erre.-felvette a felsőjét,bekapcsolta a gombját.-Mennem kell!Szia!
-Daniel!Beszéljük meg!-kiáltottam utána.Visszanézett.
-Mit?Ezt te se gondolod komolyan.-visszalépett.-Egy gyerek vagy,nem több!Feleslegesen kötelezed el magad!
-Hogy mondhatsz ilyet?
-Milyet?Fiatal vagy,kíváncsi,a hormonjaid dolgoznak.Gyönyörű vagy,és nem azt akarom mondani,hogy legyél ribanc,de próbáld meg nélküle.Próbáld ki magad több ember mellett.
-Te nem értesz engem!
-Mert te sem érted magadat!-mondta és elsétált.Visszafordultam és méregből becsaptam az ajtót.Az a baj,hogy igaza van.Annyi mindent szeretnék kipróbálni,de szeretem Zaynt és nem akarom,hogy csalódjon bennem.Felöltöztem,de nem reggeliztem és beültem a sminkeshez.A nap gyorsan eltelt.Kerültem Ty-t,Daniel pedig engem. Este viszont Ty elkapott.
-Kerültél egész nap.-szólt a nappaliból.
-Nem akartam mindenki előtt veszekedni,mert ebből úgyis az lesz.
-Hát ha nem helyeselsz akkor valószínű.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Meg akartad csalni Zaynt?
-Nem!-erőteljesebben jött ki mint gondoltam.Odaléptem elé.-Te nem tudsz semmit!
-Semmit?Szóval történt valami?Nem engedem,hogy szajha légy!-mondta és felállt.
-Miért akkor mi lesz?-kérdeztem vissza fennhangon,mire egy tenyér érződött az arcomon,és viszketett a helye.Odakaptam és Tylerre néztem.-Nem te döntöd el,hogy megengedem-e,hogy minden jött-ment a farkára húzzon vagy sem!Megütöttél!Mostantól nem vagy a bátyám!-erre jött a másik pofon.-Utállak!Többé nem akarlak látni,nem akarom,hogy a bátyám legyél!
-Megérdemelted!Soha nem ütöttelek meg,de lehet meg kellett volna.-kirontottam a lakásból,fellökve útközben Danielt.Szembembe nyúltam,amibe pénzt találtam.Telefonomért nyúltam és Luke számát tárcsáztam.
-Tessék?
-Diana vagyok,Amerikában vagy?
-Hol vagy?-lediktáltam a címet.
-Fél órás út,fogok egy Taxit.Baj van?
-Meggondolatlanul akarok cselekedni.Veszek füvet és a nagy parkban találkozunk.Hozz nekem valami pulcsit kérlek!-belenevetett a telefonba.Kerestem egy sikátort,egy ismert füves helyet.
-Hello srácok!-mosolyogtam.
-Mit adhatunk?Szándékkal jöttél.
-Van nálam 50 dollár.Mennyit adtok érte?
-50 gramm.
-Papírt is adtok?
-Azt nem.
-Akkor legyen 40 gramm és 20 papír.
-10!
-Akkor keresek máshol.-eltettem a pénzt és megfordultam.Elindultam,de utánam szóltak.
-Legyen!-cseréltünk,majd elsétáltam a parkba.Ty közben vagy 100-szor hívott.Kikapcsoltam a telefonom.Leültem a parkban egy padra.A sötétben nem sokat láttam,de reménykedtem,hogy megtalál.
-Már hiányoztál!-rám terítette a pulcsit,de fel is álltam és átöleltem.
-Te is nekem!Itt az anyag.40 gramm és 20 hüvely.
-Te mire készülsz ennyire?
-Ahogy mondtam,meggondoltalanul akarok cselekedni,és azt csak veled tudok.-odaadtam neki,hogy tekerje be.
-Mind elakarod szívni?
-Igen,miért?
-Ez tiszta fű,2 kiüt majd.
-Na és?Itt az egész éjszaka,remélem itt maradsz!
-Itt!-mivel a nyári esték nem számítottak hidegnek,ezért nem volt szükségem a pulcsira.Elszívtunk 2-2 szálat,és egyre jobb kedvünk lett,egyre jobban éreztünk magunkat és egymást.Túl sokat beszéltünk.Luke csak mondta és mondta.
-Fogd már be!-szájára tettem a kezem és nevettem.Közelebb húzott,magára és összegabalyodtunk.Megtörtént egyszer kétszer és még többször,vigyáztunk,nem akartam másra figyelni,csak rá.Hajnali 2-kor egymás mellett ültünk és néztünk ki a fejünkből.Egy srác jelent meg előttünk.Kezemben a cigit egyre többször szívtam meg mire hozzánk ért.-Daniel?
-Diana?Mit keresel itt?A bátyád aggódik.-felé nyújtottam a cigit.Elvette,megszagolta és visszaadta.-Mióta füvezel és ki ez a gyerek?-annyira elkezdtünk nevetni,hogy nem bírtuk abbahagyni.
-Szerintem én megyek Diana.Egy józan pillanatomban,majd felhívlak.-beleszívott a cigijébe,eldobta a csikket és az arcomba fújta a füstöt.Átöleltem,majd elsétált.
-Ez ki volt?És tedd már le azt a szart.-nyúlt a kezemért,de felugrottam.
-Ha kell vedd el!-nevettem.Felállt,majd annyira közel jött,hogy hozzámért.Eldobtam a már nem égő csikket.-Kívánlak!-végig simítottam mellkasán.-Most,itt!
-Ezt a fű mondatja,nem lesz itt...-szájára tapasztottam ajkaimat,amiket nem tolt el.Meztelenkedésig jutottunk.
-Nincs nálam gumi.-néztem rá.
-Lehet nálam sincs.-elnyúlt a nadrágjáért,majd kihúzott egyet.Elnevettem magam.Szeretkeztünk.Igen vele is.4-kor mindketten a fűben feküdtünk.Az utolsó szál cigit szívtam el.-Hiba volt tudod.
-Nem tudom miről beszélsz.-mondtam és kifújtam a füstöt.
-Ez az egész,hogy tehettem ezt.-felkelt és elkezdett öltözködni.
-Mit csinálsz?
-Elmegyek?
-Nézzünk együtt a napfelkeltét.Ezen már nem tudsz változtatni.