Part 79.Bocsánat!

...-Ha folyton velünk lesz én kilépek a bandából!És ezt halál komolyan mondom!

-Harry!Te miről beszélsz?-nézett rá Zayn.

-Arról,hogy én nem akarok vele 1 légtérbe lenni!

-Azt hittem örülsz majd,ha majd visszakapod az egyik legjobb barátodat!

-Én már megírtam neki,hogy ha nem jön vissza,én nem veszem ember számba!-nagyot nyeltem.

-Oké,nem kell találkoznunk,majd találkozok máshogy Zaynnel.És Harry!Szeretném,ha tudnád,hogy nekem sokkal nehezebb volt!

-De ön akaratodból mentél el!

-Nem volt könnyű!

-Elköszönhettél volna!-kiabált és mindenki minket nézett.

-Tudtam,hogy nem engednétek el!-kiabáltam vissza és elsírtam magam.-Minden nehéz volt.1 ember állt ki mellettem.Ti itt voltatok egymásnak,én viszont szinte egyedül voltam a bátyámmal,meg Daviddel.-Zayn értetlenül nézett rám.

-Senki nem kényszerített!-odafutottam,kicsit nehézkesen,de odaértem és átöleltem.

-Harry kérlek!Ne bocsáss meg,de ne viselkedj így!Ez jobban fáj,mint bármi!Kérlek!

-Gyerekes vagy!

-Nem érdekel!Harry!-visszaölelt.

-Ha 1 rossz szó is elhagyja velem kapcsolatban a szádat,akkor örihar!-elmosolyodtam és az elfolyt sminkemet törölgettem.-Ott a fürdő,ott lemoshatod!-bementem és most már csak az öröm könnyeim folytak,de azokat is letöröltem és lemostam a sminket.Miután végeztem levettem a magas sarkút és mezítláb mentem ki.Megálltam Zayn mellett,de a többiekre néztem.

-És milyen érzés,hogy leérettségiztél?-Liam.

-Hát olyan felnőttes!

-És mihez fogsz kezdeni?-Louis.

-Szeretnék színészkedni!Vagy még nem tudom.De most nagyon haragudnátok rám,ha ellopnám Zaynt?

-Vidd csak,de az ágy egyben maradjon ám!

-Ígérem nem fog!-kacsintottam,közben Zayn elindult összeszedni a cuccait,aztán taxival mentünk hozzám.

-Ez kisebb,mint a másik házatok ugye?-kérdezte,ahogy beléptünk.

-Igen!Szeretnél körbenézni?-néztem rá,de nemet intett.Letette a cuccát és megfogta a kezem.Odahúzott ,megcsókolt és felemelt,úgy ahogy a friss házasok szokták.

-Melyik a szobád?

-A második!-bevitt a szobába és lefektetett.Levette a cipőm.-Kérhetek valamit?

-Persze,bármit!

-Szeretném,ha nem gyerekként bánnál velem!Nem olyan óvatosan,nem olyan félénken.-nevetett.

-Hát most ezt végig kell gondolnom!Ez teljesíthetetlen!És honnan veszed,hogy nekem most van kedvem hozzá?

-Látom a szemedben!-a lábamat piszkálta,majd egy erőteljes mozdulattal lehúzott magához.

-És te szeretnéd?

-Szerinted elmondtam volna,ha nem akarnám?-belemásztam az ölébe.-Örülök,hogy visszakaptalak!-átöleltem.

-Nagyon szeretlek!-megpuszilta az arcom,aztán a nyakam.Hátradöntöttem a fejem,ő meg lefektetett az ágyra.Egész éjjel szeretkeztünk és minden percét élveztük.Mikor Zayn kidőlt elmentem lezuhanyozni,majd összepakoltam néhány cuccom és visszafeküdtem.9-ig aludtunk,aztán megreggeliztünk és áramtalanítottuk a házat.A reptéren már vártak a srácok.Amint felszálltunk én el is aludtam.Akkor ébredtem fel,mielőtt leszálltunk.Boldog voltam.Taxival mentünk.Én is a fiúknál szálltam ki.Felvittem a cuccaimat a régi szobámba.

-Miért gondolom,hogy ez a szoba nem volt mindig ennyire rendben?

-Mert feltúrtam és látod a horpadást?-odamentem és megnéztem.-3 ujjam repedt meg!

-Miért csináltad?-odamentem és megfogtam a kezét.

-Mert baszottul fájt,hogy elmentél!-megpusziltam az ujjait.

-Annyira sajnálom!

-Tudom!-megpuszilta a homlokom és elővette a régi ajándékaimat.-Csak az albumot vitted magaddal?

-Aha!-vettem a kezembe a széttört deszkám.

-Naponta egyszer bejöttem ide és csak ültem.Annyira hiányoztál,aztán jött Perrie.Szerelmes lett belém,én meg megszoktam,hogy mindig a közelembe van és beleszerettem.De a szívemben csak is neked volt igazán hely.-valaki már 3-szor csöngetett közben.-Mindjárt jövök,megnézem ki az.

Zayn szemszöge

-Valaki igazán kinyithatta volna!-kiabáltam.

-Elmentek!-jött Harrytől a válasz.Kinyitottam az ajtót.

-Szia!Bejöhetek?

-Perrie!Szia,persze!-bejött és leült a kanapéra.

-Gondoltam megbeszélhetnénk a dolgokat,mert szerdán csak úgy elküldtelek.Zayn!Biztosan tudunk valamit tenni,én érzem!Ennek nem lehet így vége!Kérlek!Legalább próbáljuk meg!Ő meg kicsoda?-mutatott a lépcső felé.

-Szia!Diana vagyok!-kedvesen mosolyogott és megállt a lépcsőnél.

-Kérlek,most hagyj magunkra minket,mert fontos dolgokról beszélünk.

-Perrie!Ő a barátnőm!-néztem rá.

-Zayn ő egy senki!

Diana szemszöge

-Tudod mindenki magából indul ki!-felállt a kanapéról.

-Ha nem jöttél volna vissza,most boldog lehetnék!

-Miután megtudtam,hogy Zayn még mindig szeret,tudtam,hogy a sors is egymásnak teremtett bennünket!Köszönöm,hogy mellette voltál,de most már itt vagyok!-Harry közben lejött és megállt mögöttem a lépcsőn.

-Egy kis ribanc vagy!-közelebb jött.-Egy undorító kis féreg!

-Akkor is engem szeret!Rám gondolt akkor is mikor veled volt!-Perrie felém nyúlt,de Zayn elhúzta.Harry meg felfelé húzott engem.

-Ezt most muszáj volt?-kérdezte.

-Ő kezdte!Én nem akartam volna.

-Zayn szerette és törődött vele,ezért még kapni fogsz!-átmentem Zayn szobájába és megálltam a szekrény előtt.Kinyitottam és beszippantottam azt a bizonyos illat.Zayn mérgesen jött be!

-Ez most mire is volt jó?

-Nem akartam!

-Haragszom rád!Tényleg szerettem!Nem akartam,hogy így tudja meg!

-Ha tényleg szeretted miért én vagyok itt és nem ő?-becsukta előttem a szekrényt.

-Ha nem szeretnélek nála jobban,szerinted itt lennél?De amit most csináltál az nem te voltál!Te csak akkor féltékenykedtél,ha okod volt rá!

-Ez nem volt elég ok?Bocsánat,hogy felnőttem!Bocsánat,mert ilyen lettem!Bocsánat,hogy itt vagyok!Bocs...-megcsókolt.

-Nem akarom,hogy bocsánatot kérj!Hiszen örülök,hogy itt vagy,csak legközelebb hagyd,hogy én intézzem a dolgaimat!-megpusziltam és átöleltem.

-Haza kellene mennem kipakolni!

-Minek?Hiszen itthon vagy!