Part 70.Vesztettem.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...-Mindjárt jól leszek!-lehajolt és az ölébe húzott.Könnyeim csak úgy folytak,és igazán csak most jöttem rá,hogy mit veszítettem.

Fél órával később.
Jay a karjába vett és vinni akart legalább egy padig, lábra álltam és már nem sírtam
-Diana minden oké?Mi a baj?-hogy mi a baj?Gondoltam magamban.Ezt még elmagyarázni se tudom.
-Megadom a számom,és ha gondolod nyugodtan hívj,csak nekem most...túl kell tennem magam valamin.
-Persze,de a vacsora hétvégén még áll ugye?
-Ha szeretnéd persze!-megadtam a számom,majd elkísért haza.
-Diana hol voltál?
-Most hagyj békén!-elmentem mellette,majd be a szobámba.
-Fejezd már be ezt a lázadást és beszéljünk már!
-Majd valamikor máskor,de nem most!-becsuktam az ajtót.Levettem a kabátom,cipőm és a sapkám,majd felültem az ágyra és fogtam a telefonom.Kikapcsoltam a számom,hogy ne látszodjon,majd felhívtam őt.
-Igen tessék!-megremegett a szám,majd hirtelen odakaptam a kezem.-Hahó!Szóljon már bele,bárki szórakozik!Ha már felhívott vállalja fel magát!Hahó!-nem szóltam bele,ezért letette.Elővettem egy üres füzetet és úgy határoztam leveleket fogok írni,csak nem küldöm el.
Zayn! 2014.01.15.
Nehéz!Minden olyan nehéz!A tudat,hogy elengedtelek,mint tű nyilallt belém!Fáj minden és hiányzol!Van egy srác,Jay,megcsókolt és nem éreztem olyannak,mint veled!Azt mondják könnyebb továbblépni,ha találok valaki mást,de ez nehezebb,mint a tudattal élni,hogy már nem velem vagy,nem engem szeretsz és nem nekem mondod,hogy szeretlek!És a legjobban az fáj,hogy én engedtelek el.Minden nap minden percében és másodpercében szeretni foglak,ha tudod,ha nem!
Eltettem a füzete,a szekrény aljára.Ha leírom,talán könnyebb lesz!Kimentem Tylerhez,hogy beszéljünk,de vendégünk volt!
-Szia Diana!
-Hello Daniel!Jó hogy itt vagy!-leültem a székre.Tyler kiment a konyhába.
-Szeretnél róla beszélni?-kérdezte.
-Nem tudom,miről beszélsz!-válaszoltam.
-A kisírt szemeidről,a hajadról,ami mellesleg nagyon tetszik.Vagy bármiről.
-Köszi,de nem hiszem.-Tyler visszajött és hozott egy bögre teát,amit odanyomott a kezembe.
-Baj van köztetek?Rosszkor jöttem?-Daniel,közelebb húzta magához a kabátját.
-Nincs!-vágtuk rá egyszerre.
-Le se tagadhatnátok egymást!-elmosolyodtam,majd Tylerre néztem.
-David,ma hogy-hogy nem volt suliban?
-Felvételezik,valami foci suliba,nem mondta?
-El akar menni?
-Nem tudom!Szerintem igen.Nem is mondta.
-Nem!-na most még ez hiányzott,hogy még az az egyetlen ember is elmenjen,aki beszélt velem.
-Felhívjam?
-Nem kell,majd ha bejön még,akkor megbeszéljük,ha meg nem,akkor is megértem,mert engem nem könnyű elviselni.
-Hát ezt nem tagadom!-mondta Tyler,amire Daniel vállba bokszolta.
-Ne mondj ilyet!Én el tudlak viselni!
-Egyébként ki volt az a srác,aki elkísért haza?
-Jay!-itt lakik 2 házzal arrébb,miért?
-Csak kérdeztem.-felálltam,majd besétáltam a teámmal és elfeküdtem az ágyon.Fáradt voltam a sírástól és csak aludni akartam,ezért elmentem tusolni.Nem vittem "pizsamát" ezért törcsibe mentem be.Felöltöztem,majd lefeküdtem,de álom bezzeg nem jött a szememre.Már kb 2 óra forgolódhattam,mikor bejött Tyler és leült mellém.Úgy tettem,mintha aludnék.-Miért pont miatta szenvedsz?Ő már tovább lépett,ideje lenne neked is egyetlen kishúgom!
-Hogy érted,hogy továbblépett?-felültem és megfogtam a kezét.
-Most láttam egy képet,amin egy szőke csajjal van.
-Hol,mutasd!-behozta a telefonját és megmutatta.
"Zayn Malikra ismét rátalált a szerelem?"
-Ki ez?Mármint a lány?Nem ismered?
-Nem,de olvasd el a cikket és talán felismered.