Part 74.Az idő múlása.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...-Szeretnék veletek egy képet,remélem nem bánod és mosolyogj kérlek!-közéjük álltam és mosolyogtam a kérésre.Gondolom,majd Twitterren viszont látom.

-Egyébként kész a vacsi is.-leültünk az asztalhoz és ettünk.

Hosszú idővel később.

Zayn szemszöge

Fájó fejjel keltem.A mellettem fekvő Perrire néztem és néztem ahogyan alszik.Hiába akartam azt hinni,hogy ha megdörzsölöm a szemem Diana lesz ott,mert még mindig hiányzik és Perrie nem érdemli meg,hogy megbántsam,de túl akarok lépni rajta.Kezembe vettem a telefonom és megnéztem a Twitterem,hátha tett ki valamit,vagy akármi.Még mindig csak az a régi képet találtam,amin Tylerrel és úgy emlékszem Dylannal volt.A kék haj nagyon jól áll neki és az is,hogy mosolyog,tehát ő már boldog nélkülem.Felkeltem és lementem.Perriék háza csendes volt.Bár elvileg a lányok is itthon vannak.Kinyitottam a hűtőt és néztem a tartalmát.Borostámat vakargattam és végül kivettem a tejet,meg a szekrényből egy bögrét.

-Nekem is tölts kérlek!-Jade jött le kómás,szinte csukott szemekkel.Kék haja gubancosan volt felkötve.Töltöttem neki is,gyorsan megitta és visszament.Telefonom fél hetet mutatott.Rám sem szokott a korán kelés vallani,de most akkor már haza is megyek.Felmentem felöltöztem,fogtam a cuccom,majd hazafelé indultam,de tettem egy kitérőt a temető felé.Megkérdeztem,hogy hol nyugszanak Diana szülei és odamentem.Még soha nem mesélt nekem róluk,hogy mennyire hiányoznak neki.Lesöpörtem a sírt és elolvastam a két nevet.

-Üdv!-ez lehet,hogy gáz,hogy egy sírhoz beszélek,de megtehetem,mert sztár vagyok.-Sajnálok mindent!Azt,ahogy Dianával bántam,hogy hagytam elmenni.De mit tehetnék?Hiányzik,de ő túllépett rajtam és nem könyöröghetek neki,hogy jöjjön vissza.És igazából az is gáz,hogy itt vagyok,mert nem is ismertem magukat.De a lányuk egy erős kitartó személy,akit nem tudom meddig,valószínüleg életem végéig szeretni fogok!-fogtam magam és elsétáltam.Otthon még senki nem volt ébren.Bementem a szobámba és lefeküdtem.Lementettem Dylan képét és nézegettem.4 hónapja csináltattam egy szivecske tetkót a medence csontomra.Valamivel őt is jelképezni akartam.Kíváncsi vagyok,ő csináltatott-e tetkót.

-Zayn!-jött be Louis.Gyorsan lezártam a telefont és felnéztem.

-Hm?

-Valaki jött hozzád!-felkeltem.

-Ő?

-Igen!-lefutottam a lépcsőn és megláttam az ajtóban Perrit.

-Szia!-odamentem és megcsókoltam.Louis ismét eltűnt.-Nem számítottam rád!

-Pedig lelkesen futottál le,azt hittem miattam van.

-Nem,mármint részben.-közelebb húztam.-Hogy-hogy itt vagy?

-Nem tudom!Csak hozott a lábam,mármint a kocsim,igazából vásárolni indultam.És miért jöttél el reggel?-nézett rám a boci szemeivel.

-Nem tudom,már nem voltam álmos.

-Kezdem azt hinni,menekülsz előlem!

-Dehogy!-megcsókoltam.-De most menj,mert a lányok bosszúsak lesznek,ha nem kapnak enni.

-Jó,10 körül megyünk a stúdióba,ha van kedved nézz be!

-Oké!

-Szeretlek!-megcsókolt és kiment.Visszamentem a szobába és megnéztem a naptárt.2013.December 28.Ma van egy éve,hogy elment,hogy itt hagyott.

Diana szemszöge

Reggel álmosan ébredtem.Telefonom órájára pillantottam.Jay még édesen aludt.Nem is emlékszem mi történ tegnap,de a fejembe fájdalom nyilalt.Felöltöztem,fogtam a cuccaimat és hazamentem.Dylan asszem ma indult útnak.Fél 9 volt a telefonomon.Otthon elmentem tusolni és befeküdtem a saját ágyamba,de aludni már nem tudtam.Felemeltem a telefonom és megnéztem a twitterem.A dátum ismerős volt.2013.December 28.Ma volt,hogy ott hagytam a srácokat.Elővettem a füzetet.Ez már a sokadik füzet az idők óta,de mindegyiket ugyan oda teszem.

Zayn!

Az első év eltelt.Szerinted lehet még ennél nehezebb?Holnap haza kell utaznunk,mert otthon is meg akarom nézni a házat,meg minden.Annyira hiányoztok!Az érzéseim még mindig nem változtak,de már minden más azonkívül.4 tetkóval lettem gazdagabb.Egy a bal csuklómon a vágások fölött van "HELP!!" felirat,a másik a jobb kezem a gyűrűs ujjamon a "SORRY" felirat.Tylerrel közös tetkónk lett a színház jele,csak nekem nem az oldalamon van,hanem a lábfejemen.A negyedik egy szivecske amit a bal oldalra csináltattam a medence csontomon.Tudom neked is lett egy pár tetkód és tudom,hogy neked is van szivecskéd. :) .Remélem még azért találkozunk.Ez a nap emlékeztetni fog arra,amit tettem és hogy mennyire is szeretlek!

Visszatettem a füzetet.Kopogtak az ajtómon.Tyler bejött.

-Mikor jöttél meg?

-Nem rég!Jó estéd volt?

-Ö...fogjuk rá!-elnevette magát.-Nem felejtetted el,hogy akkor holnap megyünk haza ugye?

-Nem dehogy!Már várom,hiányzik az a ház.Az otthon illata.Szerintem el is kezdek pakolni.

-Akkor én is!Elvihetlek ebédelni?

-Majd inkább otthon.Majd csinálok valami gyorsat.-bólintott és kiment.Másfél óra alatt elpakoltam a bőröndöt és kimentem ebédet csinálni.Együtt ebédeltünk,majd délután kint voltam a parkban a többiekkel.Most már egész nagy a mi kis társaságunk.3 lány van még rajtam kívül és tök jól kijövünk.Este izgatottan bújtam ágyba,de mégis egész nap ott motoszkált a gondolat a fejemben,hogy eltelt egy év.Reggel ébresztőm ébresztett.Elmentem a fürdőbe és elvégeztem a dolgaimat és felöltöztem.9-kor kimentünk a reptérre és 10-kor felszálltunk a gépre.Hazáig zenét hallgattam és gondolkoztam.Londonban a reptéren olyan érzésem volt,mintha már ezer éve nem jártam volna itthon.Annyi mindent akartam,hogy hirtelen csak leültem.

-Minden oké?-nézett rám Tyler.

-Igen,csak annyi dolog lett hirtelen a fejembe,hogy csak leültem.

-Hívd fel Jayt,hogy megérkeztünk.Fogtam a telefont és felhívtam.

-Szia!Megérkeztünk!

-Szia!Örülök neki!Milyen érzés otthon lenni?

-Felbecsülhetetlen,de még csak a reptéren vagyunk.

-Hát akkor jó utat,de most le kell tennem,mert jött valaki.

-Oké!Szia!

-Szeretlek!Szia!-beültünk egy taxiba és hazamentünk.