Part 75.Emlékek.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

...-Oké!Szia!
-Szeretlek!Szia!-beültünk egy taxiba és hazamentünk.

Emlékek.
-De Tyler én már haza akarok menni!Mond meg a mamának!
-Nem!Ki kell bírnod még a holnapi napot!Diana kérlek!
-De én nem szeretek itt lenni,otthon akarok lenni a lányokkal és tornászni.-levágtam egy tökéletes spárgát.-Kérlek beszélj a mamával és anyáékkal,hogy holnap jöjjenek értünk!
-De nem akarok elmenni!-duzzogva felálltam és elmentem az istállóhoz.Ki hoztam a kis pónimat és felnyergeltem.Mivel sokszor jártunk itt megtanultam a nyergelést.Felültem a hátára és kimentem a mezőre.Nem akartam visszamenni.Haragudtam Tylerre,mert nem beszél a nagyival.Sokáig voltam kint,mert mikor visszaindultam már kezdett sötétedni.Még világosban visszaértem.A nagyi kint állt a kapuban és várt Tyler meg összeszedte a cuccainkat és anyáékkal az oldalán várt engem.
-Drága kincsem,elmondhattad volna,hogy nem akarsz itt lenni,én nem akarlak kényszeríteni semmire.Csak szerettem volna,hogyha eljöttök egy kicsit az otthoni környezetből.-apa segített leszállni a lóról és átölt.Tyler bevitte a lovat.
-Tyler szólt a maminak,hogy haza akarsz menni,a mami meg szólt nekünk,de kaphatunk magyarázatot,hogy miért?És hol voltál eddig?Már egy órája itt vagyunk.-a mamira néztem,majd a Tylerre,ahogyan jött vissza és anyuékra.
-Én sajnálom nagyi!Nagyon önző tudok lenni tudom és most is csak magamra gondoltam.Duzzogtam,mert Tyler nem akart szólni neked és ezért kimentem a mezőre.És azért akartam hazamenni,hogy a lányokkal lehessek,de ahogy kint voltam rájöttem,hogy én igazából boldog vagyok,hogy itt lehetek és nem is a lányok miatt akartam haza menni,csak hiányzik az otthoni ház.Hiányzik az ágyam és a szobám,de talán a rózsaszín plüss macim a legjobban.-anya átölelt.Miután elengedett odasétáltam a nagyihoz.-Nagyon haragudnál rám,ha most hazamennék?
-Nem,egyáltalán nem,de ígérd meg,hogy visszajössz még!
-Megígérem!-átöleltem és elköszöntem.Tyler már beült a kocsiba.Neki a kocsiban mondtam,hogy nagyon sajnálom és csak annyi volt a válasza,hogy mindig elérem amit akarok,de mosolygott és átölelt.Mikor hazaértünk csak úgy berontottam a házba és forogni kezdem és körbefutottam az egész házat és a végén az ágyamra vetettem magam és átöleltem a rózsaszín plüss macimat.A szüleim és Tyler végig röhögtek,de egyszerűen jó volt érezni ezt a házat.Hogy újra itthon vagyok,hogy hazatértem.
Végigfutottam most is a házon és a szobámba érkeztem.Tyler nevetve dőlt le mellém.
-Ezt 7 évesen csináltad,mikor a nagyitól hazajöttünk nem?
-De!Ez jutott először eszembe,ahogyan beléptem az ajtón.Neked?
-Nem tudom,talán a boldogság és a gyerek korunk.-odabújtam és átöleltem.
-Remélem tudod,hogy akármi történik,én mindig a te kis húgod leszek és ezt senki nem tudja megváltoztatni.-beszívta a levegőt,kifújta és felült.
-Én dolgot tettem,amit nem akartam és teljesen véletlen volt.
-Mit?
-Tudom,hogy még mindig szereted Zaynt,mert beleolvastam a füzetekbe.
-Miért?És mikor?És hogyan?Azok szerinted viccből voltak a szekrényem alján?
-Mert kerestem a kék pulcsim,mert láttam egy hasonlót,de nem tudtam,hogy az enyém milyen volt és ahogyan kihúztam kiestek.Aztán fogtam leültem és kinyitottam.1 füzetet végig olvastam,azt hiszem az elsőt.És én mindent annyira megbántam.Tönkretettem a boldogságod!És most rettentően érzem magam,már napok óta.El akartam mondani,de csak akkor mikor visszamentünk.
-Tudod igazából nem is számít,mert életem végéig szeretni fogom,csak ő már nem szeret és ez az ami fáj,hiszen továbblépett.És megértem,hogy talált egy lányt,mert én léptem le.És egy dolgot nem bánok!Azt,hogy nem engedtelek el,mert félek,akkor tényleg nem bocsátottál volna meg.És azt a füzetet tovább fogom írni és ennyi.-elfordultam,hogy letöröljem a könnyemet.-Nem bánod,ha most elmegyek sétálni.
-Anyáékhoz mész?
-Nem tudom,szerintem igen,majd visz valamerre a lábam.-amint kiléptem az ajtón felhívtam Liamet,hogy tudunk-e találkozni.Megbeszéltünk egy parkot.Leültem és vártam míg megérkezik.Szemeim könnyesek voltak.Ugyan az a park volt,ahol régebben Zaynnel sétáltunk.Vártam,de semmi.Leült mellém egy idegen,de nem akartam ránézni se,helyette átültem egy másik padra.A hosszú fekete kabátos alak akkor is odaült.
-Nem látod,hogy egyed...-amit felnézett a szemeim egyre jobban könnyeztek és a lábaim legyökereztek.
-Üdv újra itthon!-arca merev volt.Semmi mosoly,semmi.El akartam indulni,de visszahúzott maga mellé.-Nem kell elmenned!Liam nemsokára ideér.
-Én nem akarok veled beszélni!-megtöröltem az arcom és kifújtan az orrom.
-Én viszont igen.Sok kérdésem van,amit nem tudtam feltenni.-elcsúsztam a pad másik végére,mert tudtam ezt a beszélgetést előbb utóbb úgy is meg kell tenni.-Szeretsz még?
-Nem!-próbáltam határozottan mondani.-És te?
-Szerinted?Továbbléptem.-szóval ő tényleg végzett velem.-Egyébként jól áll a kék haj!És akkor miért mentél el?
-Azért,amit írtam a levélben!Már nem szeretlek és akkor sem szerettelek!Zayn már nem éreztem irántad semmit!És Luke,élveztem vele,minden percet!
-Hazudsz!
-Tégy próbára!
-Tudom,hogy hazudsz,nem kell hozzá semmi próba!Na mindegy!Legalább akkor a szemembe kellett volna mondanod,hogy elmész!
-Sajnálom!-hangom kemény lett.
-Honnan tudtad,hogy itt leszek?
-Onnan,hogy én vittem neki a telefont és megláttam a neved,tudtam,hogy itt leszel.
-Szánalmas vagy!
-Te is!Eldobtad a barátaidat és elmenekültél az igazság elöl.-felálltam.
-Hagyj békén,nem hallgatom ezt tovább!-elkapta a karom és magához rántott.Szinte összeért az ajkunk.
-Mond a szemembe,hogy nem szeretsz és esküszöm,hogy soha többé nem kereslek!-a szám megremegett.
-Én...