2013. május 10., péntek

Part 64.Levelek.


...-Írok,egy levelet!Elmondok mindent benne,hogy lefeküdtünk-ránéztem.-amit nem felejtek el.-elmosolyodott.-Hogy már nem szeretem és új életet akarok,hogy ne keressenek,meg minden.-mire a mondat végére értem ismét zokogtam.Talán 2 óra pakolgatás után eltettem a fontosabb dolgaimat,mert félévente csak haza jövünk,meg ott is tudok vásárolni.Már csak az maradt,hogy a fiúk lakásából kipakoljak.

Leültem az ágy szélére,majd előkerestem a telefonom.Megfordítottam és megnéztem a képet.
-Párizs?A szerelmesek városa?-kérdezte.
-Aha!-fél hat volt.-Segítesz?
-Hát igazából mennem kellene,de nem hagylak itt!Mibe segítsek?-Basszus,de bunkó vagyok!Menj nyugodtan a dolgodra!Megoldom egyedül is!
-De te most fontosabb vagy,mint a munkám!
-Na nem!Nem kockáztatom az állásodat!Menj,majd máskor is eljössz,de előtte add meg a számod!-odanyújtottam a telómat,majd beírta és visszaadta.
-Biztos ne maradjak?
-Tuti!-próbáltam meggyőző lenni és átöleltem.-Köszönöm,hogy eddig is itt voltál.-kiengedtem a lakásból,majd hívtam egy taxit,ami negyed órán belül ide is ért.2 üres bőröndöt vittem magammal.A fiúk házánál szálltam ki.Mély levegőt vettem,de könnyeim folyamatosan törtek elő.A ház üres volt.Felkapcsoltam a villanyt,majd felmentem az emeleti szobámba.Leültem az ágyra és a kezembe vettem a fénykép albumaimat.Végiglapoztam az egyiket és a másik felénél voltam,mikor megcsörrent a telóm.Rá se kellett néznem,hogy tudjam ki az.Megtöröltem a szemem és az orrom,majd felvettem.
-Szia!-szóltam bele bizonytalanul.
-Szia!Csak tudni akartam,hogy biztonságban hazaértél-e,de hallom igen!Minden rendben otthon?
-Aha.-próbáltam minél rövidebben válaszolni,nehogy elsírjam magam.
-Nagyon szeretlek!Majd Karácsony után találkozunk!Már most hiányzol!-a szívem szakadt meg,ahogy kimondta.
-Jó.Te is hiányzol!Szia!
-Szia!-letettem,majd ismét sírtam.Negyed óra szenvedés után szenvedve kezdtem pakolni.Minden szekrényt,mindent elpakoltam.Az ágyra tettem az ajándékokat,amiket a fiúktól és Daniellétől kaptam.Üresnek tűnt a szoba a cuccaim nélkül.Levittem a bőröndöket,majd visszamentem a gördeszkáért és rátettem a bőröndökre és visszamentem Zayn szobájába.Elővettem egy tollat és pár lapot,majd írni kezdtem.Igyekeztem nem összekönnyezni a lapot.
Zayn!
Csak azt tudom mondani,hogy sajnálom!Tudom,most értelmetlen fejet vágsz és elolvasod,hogy biztos neked szól-e,de neked szól!Már nem szeretlek!És talán soha nem is szerettelek igazán!Hülyén fog hangzani,de meguntalak!Viszont,nem voltam képes elmondani a szemedbe!Bocs!Mivel már nem vagyunk együtt,elmegyek!Ne keress!Én se foglak!Nem akarom,hogy zaklass,se te,se a fiúk!Megváltoztak az érzéseim és már nem tudok mit tenni ellene!Nem sokat gondolkoztam,hogy mit írjak,de ha már így mindent leírok,akkor arról is kell tudnod,hogy megcsaltalak!Igen tényleg!Amikor Nápolyban voltunk.És nem bántam meg,sőt saját akaratomból tettem és mai napig tartom a kapcsolatot a sráccal.Sokszor találkozunk.És van egy olyan sejtésem,hogy a gyerek is tőle lett volna.De ezt nem tudtam,hogy mondjam el eddig,bocs!Szóval igazából csak ennyit akartam,kérlek értsd meg és tartsd tiszteletben a kérésemet!Megígérem soha többé nem fogsz látni!
Utóirat:Bocs,hogy pazaroltam a lapot!
Diana
Könnyeimet nem tudtam visszatartani így vigyáznom kellett,nehogy rácsöppenjen a lapra.Vettem a következő lapot.
Srácok,Eleanor,Danielle és Pho! (Lécci mutassátok meg Phoebenak is)
Elmegyek!Nem szeretem már Zaynt és elegem van Londonból és mivel nem igazán sikerült beilleszkednem így elmegyek.Hogy velem,vagy veletek van-e a baj,azt nem tudom,de belefáradtam a jó kislány létbe.Sajnálok mindent!Csak arra kérlek titeket,hogy ne keressetek és ígérem én se foglak titeket.
Phoebe!Nagyon sajnálom,hogy csak így lelépek!De ez van!Könnyen teszem,sőt ha jobban belegondolok,már rég le kellett volna,de én itt szenvedtem.Azért köszi,hogy mellettem voltál.Kérlek te se keress és én se foglak,ne aggódj!
Nem szüntetek meg semmilyen közösségi oldalt,de nem fog érdekelni,ha ott próbáltok keresni!Gyűlöljetek,hordjatok el mindennek,sőt még a médiának is kipakolhattok,hogy mekkora egy lotyó vagyok,nem bánom,de ne keressetek!
Utóirat:Nem fogtok hiányozni!
Diana
Liamnek külön írtam egy levelet,mert tudtam,hogy ő az egyetlen,aki bármit meg fog tenni,hogy megtaláljon.
Liam!
Ezt a levelet nem mutathatod meg nekik!Ők nem tudhatják,hogy én ezt megírtam.És téged is kérlek,hogy ne mutasd meg nekik!Nem tudom,hogy megbízhatok-e  benned annyira,hogy nem mutatod meg a többieknek,de veled majd szeretnék találkozni!Erről se szólj senkinek,mert ha megtudom,hogy eljön más is,nem jelenek meg!Liam kérlek,valakivel beszélnem kell.Gondolj rólam,amit akarsz,de amint találkozunk,mindent elmagyarázok!Előre is köszönöm!
Diana
Zayn levelét tettem felülre,alá a másikat,de Liam levelét a szobájába tettem az asztalára letakarva.Zayn szekrényéből kivettem az egyik pólóját és leírtam a parfümje nevét is.Eltettem a pólót,majd utoljára megnéztem a házat és közben hívtam egy taxit,ami hamar ideért.Betettem a csomagokat,majd hazamentem.

2013. május 9., csütörtök

Part 63.Nem akarom itt hagyni!


-És köszönöm az ajándékot.-elmosolyodtam,majd egy végső hosszú csókot nyomtam ajkaira.Miután bemondták a vonatom elengedtem Zayn kezét és felszálltam.-Szeretlek!-tátogta.
-Én is!-és a vonat elindult.Soha nem hittem volna,hogy ekkor  látom őt személyesen utoljára.

Elindult a vonat és én zenét hallgattam.Londonnál leszálltam,majd egy taxival egyenesen haza mentem.Kinyitottam az ajtót,majd becsuktam.
-Tyler hazajöttem!-kiabáltam az ajtóból.Nem jött válasz,így gondoltam nincs itthon.Felvittem a cuccaimmat a szobámba.Átnéztem Tyler szobájába,aki ott feküdt az ágyon 2 vodkás üveggel a kezében.A földön üres üvegek,chipses zacskók és pizzás dobozok.-Tyler!-szóltam,miközben szlalomoztam felé.-Tyler!-megráztam a vállát,de meg se mozdult.-Tyler!-még mindig semmi.A telefonjáért nyúltam és a mentőket hívtam.Megnéztem a pulzusát,de nem éreztem.-Tyler!Nem hagyhatsz itt!Ty!-bőgtem.-Ty fel kell ébredned!Ne szórakozz!Mindent amit mondtam visszaszívok,csak ébredj fel!Szakítok Zaynnel,csak kelj fel!Kérlek!-de semmi.A mentők hamar megérkeztek és én is mentem velük.Egész végig fogtam Tyler kezét és bőgtem.Az ápolók beadtak egy nyugtatót.
-Mióta van ilyen állapotban?-kérdezte az ápoló.
-Nem tudom!Most értem haza!De mielőtt elmentem nagyon csúnya veszekedésünk volt!És nem halhat meg,mert nagyon csúnya dolgokat mondtam neki.Csak ő van nekem!Kérem mentsék meg!-szipogtam.
-Nem fog meghalni,de alkohol mérgezése van!Gyomor mosást kell végeznünk!Nem tudjuk milyen állapotban van a veséje és a mája.Hány napig volt távol?
-Talán 5 vagy nem tudom!-megérkeztünk a kórházhoz.Betolták,én meg mentem,de a műtő ajtajánál megállítottak,amitől hiszti rohamot kaptam.Erre belém nyomtak még egy nyugtatót,vagy kettőt.Teljesen ki voltam és befektettek egy szobába,hogy lenyugodjak,de nem nagyon sikerült.
-Felhívjak valakit esetleg?-kérdezte a portás.9 név futott át az agyamon.
-Lukeot.Luke Pasqualino.Ő egy színész,az ő számát kérje köszönöm!-leültem a székre és vártam.
-A fiatalember 10 percen belül itt lesz,azt mondta.-az idő lassan telt.A műtőből senki nem jött ki.Luke bejött az ajtón,kabátja havas volt.Odaszaladtam és a nyakába estem.
-Semmi baj!Itt vagyok!-hátam simogatásába kezdett.Elmeséltem neki mindent,vagyis inkább a zokogás és bőgés között voltam.A végén csak annyit mondott:-Itt vagyok és bármi történjen itt maradok,de ettél már ma valamit?-eltoltam és megtöröltem az arcom.
-Nem,de nem is vagyok éhes,de nem érted?Miattam került ide!
-Ez azt jelenti,hogy enned kell!
-Luke figyelsz te rám?
-Igen figyelek!Enned kéne!-eltoltam,majd visszasétáltam a műtő elé.Tyler telefonja bejövő hívást mutatott.Ismeretlen szám.
-Hallo?-szóltam bele remegő hangon.
-Hello!Tylert keresem,tudnád adni?Michael vagyok,a rendező.
-Majd visszahív,de most kórházba van,én a húga vagyok,de le kell tennem,mert tolják ki a műtőből.-ki is nyomtam a telefont,majd a nővérek mellé értem.Megszorítottam a kezét,de nem reagált.-Jobban van?
-Persze!1 vagy 2 óra és felébred!-Luke odaért mellém,egy hosszú szendviccsel.Átöleltem.
-Felébred!-mosolyogtam,majd megkönnyebbültem fújtam ki a levegőt és elvettem a szendvicset.-Ezt gondolom nekem hoztad.
-Hát igazából magamnak.-azonnal visszanyújtottam,de elmosolyodott és visszatolta.-Neked hoztam butus!-leültünk kint,én megettem a szendviszem Luke meg csak ült.Egy óra után kijöttek a nővérek és beengedtek.Luke kint várt.Leültem az ágy mellé.Megszorítottam testvérem kezét és megpusziltam.Szemei lassan nyíltak ki.
-Szia!-köszöntöttem halkan.
-Mit keresel itt és hol vagyok?-húzta ki a kezét az enyém közül és a fejéhez nyúlt.
-Mit csináltál?
-Miért érdekel?
-Mert a testvérem vagy!-ismét megfogtam a kezét.
-Én nem akarok a testvéred lenni,amíg azzal a szerencsétlennel vagy!-kihúzta a kezét és elfordította a fejét.Felálltam és kimentem.Kifújtam a levegőt,majd ismét elsírtam magam.Luke nem győzött vigasztalni.
-Mesélj!-miután picit megnyugodtam elmeséltem neki a történetet,hogy Tyler mennyire haragszik Zaynre és hogy nem tekint testvérének,míg nem szakítok Zaynnel.-És most mi lesz?
-Nem tudom,de valakit el kell engednem!-ahogy ezt kimondtam megéreztem,hogy a szavaknak mekkora súlya van.Felálltam és visszasétáltam hozzá.Rám se nézett,csak feküdt!
-Ha szakítok vele,hozzám fogsz végre szólni és nem csinálsz többé ilyen hülyeséget?-töröltem meg a szemem.Felém fordította a fejét és picit feljebb csúszott.
-Nem én kértelek rá,mielőtt ez lenne az ok!
-Nem,te ultimátumot adtál!Az tényleg jobb nem?De ha ez kell,legyen!Nem foglak elveszíteni,de akkor nekem is van egy feltételem.
-Mi?
-Elmegyünk Amerikába!Oda költözünk!Nem adjuk el a házat,de odaköltözünk!Vagy Európába!
-Legyen!De akkor hagyd őt!
-El fogom,de még új év előtt kellene elmennünk!
-Miért?
-Mert!Itt a telefonod,intézkedj!Én elkezdek pakolni és amint kiengednek indulni akarok!-odaadtam a telefont,majd megvártam míg bólint és könnyeimet már nem bírtam visszatartani,így kifutottam és Luke nyakába vetettem magam.Ismét!Fél óra múlva kb már otthon is voltunk!Mármint Luke és én.Elmondtam neki mindent.
-És akkor mindet szó nélkül itt akarsz hagyni?
-Ez benne a legnehezebb,hogy nem akarom itt hagyni,főleg őt nem és soha nem is leszek rá kész,de itt kell!Nem hagyhatom el a bátyám,előbb halnék meg,minthogy őt elengedjem!-felmentünk a szobámba és a bőröndömbe kezdtem pakolni.
-És akkor hogy lesz?
-Írok,egy levelet!Elmondok mindent benne,hogy lefeküdtünk-ránéztem.-amit nem felejtek el.-elmosolyodott.-Hogy már nem szeretem és új életet akarok,hogy ne keressenek,meg minden.-mire a mondat végére értem ismét zokogtam.Talán 2 óra pakolgatás után eltettem a fontosabb dolgaimat,mert félévente csak haza jövünk,meg ott is tudok vásárolni.Már csak az maradt,hogy a fiúk lakásából kipakoljak.

2013. május 6., hétfő

Part 62.Ekkor látom őt személyesen utoljára.


-Hozzátok!-válaszolta Trisha.-De Zayn otthon van,a lányok asszem elmentek erre-arra.
-Jó rendben,akkor boldogítjuk majd.-intettünk,majd tovább mentünk.A házig még vagy 10-szer eljátszottuk a jelenetet.Bementünk,majd halkan levettük a kabátjainkat és felmentünk a lépcsőn.A szobából halk zene szólt.Kinyitottam az ajtót és meglepetés fogadott.

-Mi a franc folyik itt?-leesett az állam.Zayn az ágyon feküdt és nézte a melltartóban álló lányt a tükre előtt.Egyből felállt és elém lépett.-Várom a választ!
-Leöntöttem a pólómat és Zayn kölcsönadott nekem egyet.Ott van a széken,nézd meg,ha nem hiszed el!
-Szerintem én nem a te válaszodat vártam!-néztem Alexisra.
-Szerintem meg nem kellene flegmulnod!-lépett elém.-Ki vagy te,hogy így beszélj?A szüleid nem tanítottak jó modort?-előre léptem,de Dany átkarolt és vissza rántott.
-És te kinek képzeled magad?Elkényeztetett ribanc!-ő is előrelépett,de őt Zayn fogta le.Elküzdöttem magam az ajtóig,majd becsaptam és lementem.Dany jött velem.
-Nyugodj meg!
-Miért?Mert egy elkényeztetett...
-Nem!Azért,mert én kérlek!-10 percig ültünk lent,majd amíg Dany elment vécére,gondoltam lerázom az a plázapicsát.Felmentem a lépcsőn és benyitottam.Egymásba gabalyodva találtam őket.Egymás szájában kerestek valamit.Odaléptem a csaj mögé és a falnak löktem.Zayn meglepetten nézett,de a karjaim után nyúlt.Elléptem,nehogy hozzám érjen.
-Ne merj hozzám érni!És te!-néztem Alexisra.-Te nagyon vigyázz magadra,mert nem állok jót magamért!-odaléptem a bőröndömhöz,majd beleraktam az elöl lévő cuccaim.
-Mit csinálsz?-kérdezte.-Ez nem az volt,aminek látszik!Meg tudom magyarázni!-lépett mellém Zayn.
-Nincs rá szükség,ez mindent megmagyarázott.-végigsimított a hátamon.-Ne érj hozzám!Nem hittem volna,hogy ilyenre képes vagy!-elém lépett,majd megcsókolt.
-Ő nem jelent nekem semmit!Esküszöm,hogy én nem is akartam!-rövid csókunk után nem engedte az arcom.-Tudom,hogy hiszel nekem,és tudod,hogy szeretlek!-lenézően néztem Alexisra.
-Mire visszajövök ne legyen itt!-Dany éppen az ajtóba ért.-Dany,most jöhet a hó csata!-lementünk és nekiálltunk szó szerint csatázni,minden erőmet beleadtam.10 percen belül teljes ruházatban táskával mindenestől jött ki.Nem mentünk be,de nem sokra rá mi is befejeztük.Elfáradtan tértünk vissza a házba.
-Én esküszöm nem akartam!-amint beléptünk Zayn már előttem is állt.
-Elhiszem,de Zayn én holnap hazamegyek.
-Miért?Ne hagyj itt!Azt hittem velem töltöd a szeretet ünnepét.
-Van egy bátyám,akivel már nem tudom mióta nem beszéltem és tudod ez egy kicsit megviselt.Egyáltalán ki ő?És mikor jött?-mutattam az ajtó felé.
-Sajnálom!-Dany leült a fotelbe melegedni.-Hát ő egy gyerek kori jó barát.Vagyis CSAK barát.-kihangsúlyozta a "csak" szót.-De téged szeretlek!
-Én is,de azt kívánom bár ne szeretnélek!-átölelt,majd én is valami ölelésfélét csináltam.Lent beszélgettünk,míg mindenki meg nem jött,majd vacsiztunk és elpakoltam a cuccaim.Lefekvéshez készülődtünk mindketten.
-Itthon töltöm a karácsonyt.-mondta Zayn ahogy készültünk lefeküdni.-Ezért most odaadom az ajándékot.-odalépett a szekrényéhez,majd előkeresett egy dobozt.-Boldog Karácsonyt!-elvettem,majd megráztam.Nem hallottam semmit.Kinyitottam a csomagolást és na lám mit kaptam.Egy telefont.
-Köszönöm!-odamentem és apró puszit nyomtam az ajkaira.
-Nézd meg a hátlapját!-megfordítottam.Ott virított az a kép,ami Párizsban csináltunk az Eiffel torony előtt.Milyen boldogok voltunk.
-Én nem hoztam ajándékot bocsi!-léptem tőle el.-De...-kigomboltam a nadrágját-Akkor én ilyesmi ajándékot adok neked!-ledöntöttem az ágyra,majd ment minden a maga menetében.Nehezen keltem ki reggel a kényelmes ágyból,ami mintha magába szippantott volna.Az órára néztem ami azt jelezte,hogy ideje kelnem,mert 2 óra múlva indul a vonatom.Lementünk reggelizni,összeszedtem a cuccomat és hívtam egy taxit.
-Nagyon fogtok hiányozni!-átöleltem Safaat,Waliyhat és Doniat,majd Trishát és Yasert.
-Te is nekünk.-mondták és megérkezett a taxi,majd kipakoltunk és Zaynel beszálltunk.Az úton nem beszélgettünk.Mikor megérkeztünk Zayn fizetett és kiszálltunk.A jegyemet is megvette.
-A srácok,Danielle,Eleanor,a bátyád és az én számomat már beleírtam a telefonba.Hiányozni fogsz!-átölelt.-És köszönöm az ajándékot.-elmosolyodtam,majd egy végső hosszú csókot nyomtam ajkaira.Miután bemondták a vonatom elengedtem Zayn kezét és felszálltam.-Szeretlek!-tátogta.
-Én is!-és a vonat elindult.Soha nem hittem volna,hogy ekkor látom őt személyesen utoljára.

2013. május 4., szombat

Part 61.Alexis


-Szóval elolvadsz a látványtól?-húzta fel a szemöldökét.
-Csak szeretnéd!-toltam el,majd eldőltem az ágyon.Ő is mellém dőlt.Összefontam az ujjainkat.Feküdtünk egy darabig,majd lementünk enni.Együtt vacsoráztunk,majd segítettem mosogatni.

Mosogatás után még beszélgettünk,majd elmentem tusolni és lefeküdtünk aludni.Így telt el pár nap.Szombaton reggel egyedül ébredtem.Felálltam és az ablakhoz sétáltam.Elhúztam a függönyt és meglepetés fogadott.Esett a hó.Mondjuk már vagy 10-15 centi is,de még mindig esett.Zayn egy szép szőke lánnyal,Waliyhaval,Safaaval és Danyvel hó csatázott lent.Felszabadult és boldog volt.Elterveztem,hogy holnap hazautazok.Nem Zayn miatt,hanem magam miatt és Tyler miatt,mert azóta se beszéltünk.Felvettem Luke pulcsiját,ami comb középig ért.Lesétáltam a lépcsőn.Trishát és Yasert nem láttam.Kinyitottam az ajtót,majd kiálltam.A hideg megcsapott.Azóta nem esett hó,mióta anyáék meghaltak.Remélem Londonban is esik.Lenyúltam egy adag hóért,majd hógolyót csináltam belőle és Zaynnek dobtam.Felkapta a fejét.
-Jó reggelt!-kiabálta,majd a csaj ráugrott a hátára.-Menj ba,mert megfázol,amint megszabadulok tőlük-lelökte a lányt,de most Safaa támadta meg.-megyek!-beléptem a házba,szorosabbra húztam a pulcsit,majd beültem a nappaliba melegedni.10 perc után hangzavarral jöttek be.Levették a cuccaikat,majd Zayn megrázta a haját fölöttem.Lefogtam a fejét és megcsókoltam.
-Neked is jó reggelt!-apró puszit nyomott a számra,majd ellépett.
-Diana!Ő itt Alexis.-hátrafordultam majd a szőke lány kicsit értetlenül,de kedvesen mosolygott.
-Hello!Te meg gondolom Zayn barátnője vagy!Hogy-hogy nem meséltél róla róla?-elmosolyodtam és Zaynre néztem.
-Soha nem került szóba.Danyék is mindjárt jönnek.Kértek teát?-majd a választ meg se várva kiment a konyhába.Alexis leült a fotelbe és a kezeit tördelte.
-Zayn se mesélt rólad,te ki vagy?-kérdeztem,majd felhúztam a lábaimat.
-A barátnője,mármint az exe,vagyis csak kavartunk vagy már nem tudom.-mosolygott.-De látom túllépett Katen.-az az önelégült vigyor az arcán.Pff.-Te nem fázol?Bár te idebent voltál.-fogtam magam felálltam és felmentem a szobába.Ez a lány el van szállva magától.Tuti,hogy szerelmes még Zaynbe.Ledobtam magamat az ágyra.Fél óránál többet nem feküdhettem,mert felkeltem és felöltöztem.Épp a felsőt vettem le,mikor Zayn bejött.
-Miért hagytad lent Lexyt?
-Lexy?Ja...a lány: "A barátnője,mármint az exe,vagyis csak kavartunk vagy már nem is tudom!"-lelkesen utánoztam majd lefagyott az arcomról a vigyor.-Ugye nem gondoltad komolyan,hogy majd jópofizok!
-Nem mondtam,hogy jópofizz és csak kavartunk,pár csóknál nem volt több.-felhúztam a melltartóm,majd a pólóm.
-Hányszor feküdtetek le?-kérdeztem.Zayn tátott szájjal nézett rám.-Mi nem...
-Jó,akkor megkérdezem őt!-kiléptem mellette,de elkapta a karom.
-Miért féltékenykedsz?
-Mert félek,hogy van rá okom!-kirántottam a karom,majd lementem.Dany pont jött be.Meglátott és elmosolyodott.
-Hát te ismét itt?-levette a kabátját,majd átölelt.
-Igen,de holnap már utazok haza.
-Hogy-hogy?
-Meg kell beszélnem néhány dolgot a tesómmal.
-Értem,de akkor ma délután még lenyomsz velem egy hó csatát,vagy elmehetnénk sétálni,mármint ha Zayn nem bánja és neked is van kedved.
-Persze!-a szülők is hamar megjöttek,majd ebéd után én és Dany elmentünk sétálni.Megbeszéltünk egy csomó dolgot.-Nem iszunk egy teát?-böktem a kocsmára mellettünk.
-Ihatunk.-bementünk,majd leültünk egy asztalhoz.Kértünk 2 teát,majd mikor már majdnem megittuk egy alak lépett az asztalunkhoz.
-Jó ismét látni!-szólalt meg,a legundorítóbb hang a világon.
-Téged viszont nem Grant!Dany inkább menjünk,mert kezd rossz lenni itt a levegő.
-Dany mi vagy te?Kiskutya?-elmentem fizetni,majd az ajtó felé böktem.Grant követte Danyt.
-És te?Hogy-hogy itt vagy?Csak nem hiányoztam!-megálltam és odasétáltam elé.
-Nem miattad vagyok,csak tisztázzuk!És ne merd sértegetni a barátaimat,mert megbánod!
-Ohh,csak nem...megütsz?-elmosolyodtam.
-Ha kell!-elfordultam,majd Dany mellé léptem.Grant elkapta a csuklóm és visszahúzott.
-Ne keménykedj!Nem áll jól!-ökölbe szorult a kezem,majd lendült.Egy szép jobb egyenessel végződött.Grant orrából ömleni kezdett a vér,az ujjaim meg roppantak,de nem mutattam a fájdalmat.Dany hangos nevetésben tört ki,majd megfogta a csuklóm és elvezetett.Mikor már 2 utcával arrébb jártunk megráztam az öklömet.Trisha és Yaser kézen fogva sétáltak a hóesésben.
-Sziasztok!-köszöntek.
-Sziasztok!Merre mentek?-Dany kedvesen,mosolyogva köszönt.
-Hozzátok!-válaszolta Trisha.-De Zayn otthon van,a lányok asszem elmentek erre-arra.
-Jó rendben,akkor boldogítjuk majd.-intettünk,majd tovább mentünk.A házig még vagy 10-szer eljátszottuk a jelenetet.Bementünk,majd halkan levettük a kabátjainkat és felmentünk a lépcsőn.A szobából halk zene szólt.Kinyitottam az ajtót és meglepetés fogadott.

2013. május 2., csütörtök

Part 60.Mi történt,hogy ennyire egymásra találtatok?


...-Szeretnéd?
-Aha.-felállt,majd lehozta a gépét.Bekapcsolta,majd a twitcamot.Bemutatott,mintha még nem ismerne a fél világ.Egy csomóan voltak fent hajnali kettőkor.Oh,hogy már ennyi az idő.Na mindegy.Egy csomó dolgot kérdeztek,amire volt hol Harry és volt hogy én válaszoltunk.

Harry nem tudom mikor,vagy hogy vitt fel a szobámba,de ott ébredtem fel...Harryvel.Ott aludt félig az ágyon,félig a földön.Lefényképeztem,majd egyenesen twiterre tettem ezzel a címmel:
"Sokáig voltunk fent,de legalább jól éreztük magunkat.;)"
Megcsapott a bűntudat hulláma,de nem engedtem neki átadni magam.-még egy picit feküdtem,majd felkeltem.Lementem reggelizni.Liam elment Daniellehez,mert hazajött pár napra.Felkeltettem Harryt is.Ő holnap indul haza.
-Elmész Zayn után?-fél kómásan tette fel a kérdést.
-Szeretnék!Ma,vagy holnap,már szeretnék vele lenni.Csak az a kérdés,hogy-hogy jutok el hozzá.
-Elvigyelek?-nyújtózkodott.
-Nem kell,de elkérhetem a telód?
-Minek?
-Mert nekem nincs és fel kellene hívnom Zaynt.-odanyomta a kezembe.Átfordultam,így a lábam Harry felé volt.Kikerestem Zayn számát,majd hívtam.
-Mit akarsz hajnalok hajnalán?-szólt bele álmosan.
-Megkérdezni,hogy együtt ünnepelnéd-e velem a szeretet ünnepét.
-Hát nem is tudom.-ásított bele.
-Hát jó!-rövid csönd,már készültem letenni,de beleszólt.
-1 óra múlva indulok,ha neked az megfelel.
-Nem kell haza jönnöd!Arra gondoltam,én mennék.
-Persze,anya tuti örülni fog.Ma jössz?
-Ha szeretnéd!-Harry nekiállt játszani a lábammal.Folyton elhúztam,de megfogta és csikizni kezdte.-Most már elég lesz Hazza!-nevettem.-5 körül szerintem beérek,ha vonattal megyek,vagy busszal.Szeretlek!
-Kimegyek majd eléd-ásított.-csak hívj mielőtt indulsz.Szeretlek!-kinyomta a telefont.Én is kinyomtam,majd kiszabadítottam a lábam Harry kezei közül.
-Jajj de hülye vagy!
-De hát olyan cuki lábad van.-mosolygott.-Elvigyelek akkor?Nem gond,utána akkor én is indulok haza szerintem.
-Nem azt mondtad holnap mész?
-Akkor megyek ma!Csak akkor mindjárt összepakolok.-hamar felkelt,majd 3 óra múlva már úton is voltunk.Bekapcsolta a rádiót.-Hallod meg kell majd állnunk tankolni.
-Oké.-a következő benzinkútnál megálltunk.Harry tankolt én meg bent ültem.Néhány rajongó kedvesen odament hozzá autogramot kérni.Aranyosak voltak.Harry az ablakomhoz jött."Húzd le" tátogta,majd lehúztam.-Mit hagytál itt?
-A tárcám!-behajolt,majd lassan hajolt ki.Távolról úgy tűnhetett,mintha megcsókolt volna,de ez mellékes.Fizetett,majd indultunk tovább.1 óra múlva már ott is voltunk.Mielőtt kiszálltam 2 puszit adtam Harry arcára.Az ajtó felé sétáltam a bőröndömmel.Kopogtam.Safaa nyitott ajtót.Behívott,majd szorosan megölelt.
-Szia Safaa!-átöleltem.Mindenki a bejáróba özönlött.Hagyták,hogy levegyem a kabátom,majd mindenki sorban megölelt.Zayn maradt utoljára,de ő lent se volt.-Sziasztok még egyszer!Zayn merre van?
-Fent van,gépezik.-Trisha eligazított,majd felmentem.Bekopogtam,majd miután megkaptam a "Gyere!" szót be is mentem.Zayn felkapta a fejét,felállt és átölelt.
-Szia!-beszívtam édes illatát.
-Szia!-gyenge csókot leheltem ajkaira,amit viszonzott,majd ismét megölelt.
-Mivel jöttél?
-Harryvel.-mosolyogtam.-Ő is most megy haza és felajánlotta,hogy elhoz.
-Mi történt,hogy ennyire egymásra találtatok?-kérdezte flegmán,majd leült az ágyra.Még jobban mosolyogtam.
-Csak nem féltékeny vagy?
-Rá?Nem,csak eleinte szinte megöltétek egymást!
-Semmi nincs köztünk!És egyébként miért?Harry tök helyes!
-Akkor miért nem vele ünnepled a szeretet ünnepét?-odaültem mellé és megfogtam a kezét.
-Azért,mert téged szeretlek!És téged is foglak!-felém fordítottam a fejét.-Érted,vagy lebontsam még primitívebb nyelvre?
-Értem!-megcsókolt.Átöleltem.
-Bejöhetek?-Waliyha kopogott be.
-Persze!-szóltunk egyszerre.Waliyha bejött,majd becsukta az ajtót.Velünk szembe húzta a széket,majd leült.
-Igen Waliyha?-nézett rá Zayn,de még mindig nem szólt,csak nézett.
-Zayn!Nézz Dianára!-Zayn rám nézett.-Látod?
-Mit?
-Te idióta!Nem látod azokat a szemeket,azt az arcot,ami úgy néz ki rád,mint aki mindjárt elolvad.Zayn,te még azt se veszed észre ami a szemed előtt van!Megérteném Dianát,ha dobna.-megsimította a kezemet.-De inkább ne!Fontos vagy a családunknak!És te-Zaynre nézett.-te idióta,te meg becsüld meg őt!Ha nem!Én esküszöm nem állok veled szóba!-eltolta a széket,majd felállt.Visszanézett az ajtóból.-Esküszöm!-majd kiment.Zayn még mindig engem nézett.
-Szóval elolvadsz a látványtól?-húzta fel a szemöldökét.
-Csak szeretnéd!-toltam el,majd eldőltem az ágyon.Ő is mellém dőlt.Összefontam az ujjainkat.Feküdtünk egy darabig,majd lementünk enni.Együtt vacsoráztunk,majd segítettem mosogatni.

2013. április 24., szerda

Part 59.Egy Twitcam.


...-Zaynnek igaza van.Én dönthetek.És tényleg nem érdemel meg,de én szeretem és ez nem fog megváltozni.Ty kérlek fogadd el!
-Tudod mit!Azt csinálsz amit akarsz!Nem szólok bele az életedbe!Ott cseszed el ahol akarod,de utána ne gyere hozzám sírni!


Bement a házba és bevágta az ajtót.Eddig még nem viselkedett velem így.Soha.A szemem könnybe lábadt.
-Most menj el!-szóltam Zaynre,de tétlenül álltam az ajtót bámulva.Hátulról átölelt.-Engedj!-leszedtem a karjait magamról és felé fordultam.A könnyek potyogtak a szememből.-Csak menj!Kérlek hagyj!-megpuszilta a homlokom,de elfordítottam a fejem.Elment a kocsihoz,majd elhajtott.Felvettem a táskám,majd bementem.Felslattyogtam a szobámba.Átmentem Tyler szobájához.Bekopogtam.-Bemehetek?-máskor soha nem kérdeztem meg,alapvetőnek vettem,hogy igen.
-Minek?Veszekedni akarsz?Meggyőzni arról,hogy igazán szerelmes vagy?Felesleges!Nem érdekel!-a kezem a kilincsen volt.Könnyeim sorban futottak végig az arcomon.
-Tyler...én tényleg,de te...-szipogtam,majd hirtelen kinyílt az ajtó!Annyira megijedtem,hogy hátra kellett lépnem.
-Én mit?Nem hiszem el?Mert nem!Te nem látod azt,amit én!
-Te egy kibaszott bátyj vagy!-elmosolyodott.
-Értem!Ezt a flegma szöveget is tőle veszed át?-arrogánsan kacagott.
-Tyler én nem úgy gondoltam!Kérlek!-megpróbáltam megérinteni,de hátrébb lépett.
-Diana nem!Amíg vele vagy,ne számíts rám!Nem akarom látni ezt a szart!-becsukta az ajtót.Alig bírtam visszatartani a bőgést a szobámig.Ráfeküdtem az ágyra és bőgtem.Sokáig,mert mikor ismét kinyitottam a szemem az ágyneműm tiszta víz volt és kint már sötétedett.Lementem és csináltam valami kaját.Csináltam Tylernek is és felvittem.Benyitottam,majd letettem az asztalra.-Nem kértem kaját,és nekem nem kell behoznod,nem vagyok nagyságos úr!-letettem a tányéromat és odamentem és pofon vágtam.Soha életemben nem bántott meg úgy,mint ma.
-Ne beszélj velem így!Nem vagyok  kutya,hogy így merj beszélni!Ultimátumot adtál!És tudod mit,ezerszer jobban szeretnék egy olyan testvért,mint Zayn.Mert ő legalább havonta egyszer hazamegy.Foglalkozik a családjával,mert neki még van!És nem!Nem kell bocsánatot kérned!Én se fogok!És csak tudd,még ma visszamegyek a srácokhoz!És igen eltaláltad,hogy nem veled fogom tölteni a karácsonyt!A szeret ünnepén azzal akarok lenni akit szeretek és nem azzal aki elutasít!-fogtam a tányérom és kimentem.Bevágtam az ajtót,úgy hogy a fal is megremegett,majd pakolni kezdtem a táskáimba.Ugyan azokat a cuccokat viszem vissza,amiket elhoztam.1 óra alatt össze is pakoltam,majd lementem és hívtam 1 taxit.Megettem a kaját,ami már kihűlt,majd elmostam.Tyler még mindig nem jött ki.Lehoztam a 2 táskát.Felöltöztem,majd kimentem és megvártam a taxit.Mikor megérkezett beszálltam,majd a fiúk címét diktáltam.Az úton gondolkoztam.Mikor megérkeztem a kulcsommal nyitottam a kaput.Az ajtón viszont kopogtam.Liam nyitott ajtót.-Bejöhetek?
-Itthon vagy!-átölelt,majd bementünk a hidegről.-Van egy rossz hírem!
-Ennél rosszabb?-néztem rá félig felvont szemöldökkel.
-Mivel Zayn nem tudta mi lesz veled,ezért úgy gondolta,hogy majd megbeszélitek,meg minden és ezért elment kb. 2 órája Bradfordba.-remek!Még vele se tudok beszélni.Bravó Diana!
-Nem mondta,hogy visszajön-e karácsonyra,vagy ott marad?-elővette a telefonját majd a kezembe nyomta.
-Hívd fel és beszéljetek.-visszaadtam a telefont.
-Előbb inkább kipakolnék.És a többiek merre vannak?
-Niall is ma ment el.Harry bevásárol,Louis meg Eleanorral van.Én meg itthon takarítok.
-Segítsek?
-Beszélgetni akarsz?
-Hát...jó lenne.
-Akkor megvárlak.-felmentem kipakoltam a cuccaimat,majd lementem.Nagyobb volt a rend és egy bögre kakaó várt az asztalon.Leültünk egymás mellé.
-Mivel kezdjem?
-Mondjuk az elején.-elkezdtem mesélni neki,majd Harry is megjött és csatlakozott hozzánk.Nagyon sokáig fent voltunk és beszélgettünk.Sokat meséltek ők is.Louis nem jött meg.
-És azt képzeld el,hogy Niall mesélte,hogy ott volt Harryéknél...
-Ne Liam ez nagyon gáz!
-Mond tovább.-bíztattam.
-Ott volt ugye Harryéknél,erre Harry lefeküdt a földre és bálna hangokat próbált utánozni,erre bement az anyukája és azt mondta,hogy fejezze be a szexuális hangok kiadását!-a végét már szakadozva mondta a nevetéstől,amit én se bírtam ki.3-an ültünk a kandallóval szemben és néztük hogy ég a tűz.-Én azt hiszem már elég késő,felmegyek,szerintem ti se maradjatok fent sokáig.-Liam megveregette Harry vállát és megsimogatta a hajam.Harry vállára döntöttem a fejem.
-Ez a valóság?-kérdeztem egy sóhaj kíséretében.
-Miért?
-Mert a kóma jobb volt.Nyugodtabb.Nem kellett aggódnom,hogy kit veszítek el,hogy ki szeret és ki nem.Minden egyszerűbb volt.-összefonta az ujjainkat.
-Most is egyszerű,csak te bonyolítod túl.De engem tudod mi vidít mindig fel?Egy twitcam.Amikor beszélhetek a rajongókhoz.Nem érdekel néha hány óra van,hogy ki látja,vagy ki nem.Ők a legfontosabbak.Mindig meghallgatnak.
-Mert nem tudnak válaszolni!-összekulcsolt ujjainkra néztem.-Csinálsz egyet?
-Szeretnéd?
-Aha.-felállt,majd lehozta a gépét.Bekapcsolta,majd a twitcamot.Bemutatott,mintha még nem ismerne a fél világ.Egy csomóan voltak fent hajnali kettőkor.Oh,hogy már ennyi az idő.Na mindegy.Egy csomó dolgot kérdeztek,amire volt hol Harry és volt hogy én válaszoltunk.

2013. április 21., vasárnap

Part 58.Az én életem.


-Jólvan na!Félek valamitől,ez olyan nagy baj?
-Nem!-nevetett.Csak álltunk és álltunk.Jó érzés volt ismét közel érezni magamhoz,de ő sem engedett,így csak álltunk.


Eleanor jött be az ajtón.A telefon a kezében volt és eltakarta a mikrofont.
-Tyler az.-suttogta.Átvettem.
-Szia!Baj van?
-Hol vagy most?-gondolkoznom kellett,hogy mit mondjak.
-Ő...Eleanorral.
-Szóval,ha bemegyek a fiúkhoz akkor nem talállak ott?
-Miért?
-Mert láttam a koncertet.Dylan felhívott és örült,hogy felébredtél.Nem találkozhatsz Zaynnel!Megtiltom!
-Nem Tyler!Nem tilthatod meg,hogy boldog legyek!
-Gyere haza!Ne akard,hogy hazarángassalak!
-Nem megyek!Szeretem őt!
-Elhiszem,de minden így kezdődik!Szereted,aztán összevesztek és te húzod a rövidebbet!Diana gyere haza!
-Nem!-Zayn elvette a telót.
-Hazaviszem!
-Az a minimum!
-De csak holnap reggel!
-Azonnal!Zayn ne kelljen odamennem!
-Nem tilthatod el tőlem!
-Csak nézd meg!-elvette Eleanor Zayntől.
-Tyler,holnap épségben haza fog érni Diana!Nem kell idejönnöd és te még nem jöttél rá,hogy a húgod amilyen önfejű,minél inkább tiltod,annál inkább megteszi?Megígértem,hogy vigyázok rá,ne aggódj!
-Ott van vele,tehát nem tartottad be az ígéreted!Ha 1 karcolás esik rajta,nem állok jót magamért!
-Vigyázok rá,szia!-letette,majd kifújta a levegőt.-Ezért,még kapni fogunk!Tehát,ha egy karcolás is esik rajtad,nekünk annyi.Jó éjszakát!-kisétált a szobából.Zayn lehuppant az ágyra.Arcát a kezébe rejtette.Hátrasimította a haját.Leültem a padlóra pont elé.
-Ne oda ülj!Még a végén valami bajod lesz!-mondta gúnyosan.Felálltam.
-Menj a tudod hova!-fogtam a fiókból egy bugyit és egy pulcsit és kimentem.Elmentem zuhanyozni,aztán Zayn szobájába mentem.Nem volt benn.Befeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót.Zayn illatát éreztem benne és elaludtam.Reggel nem egyedül ébredtem.Ott feküdt mellettem az én félistenem nyitott szemekkel.
-Sajnálom!-dünnyögte.
-Tudom!-megpusziltam az orrát.
-Mi lenne,ha csütörtökön elmennénk Bradfordba?Csak te meg én!Szeretném veled tölteni a karácsonyt!
-Jól hangzik,de...
-Semmi de,a szüleim is voltak bent nálad és aggódnak értem,főleg anya.Hiányolnak!Kérlek!-kifújtam a bent tartott levegőt és összekulcsoltam az ujjainkat.
-Szeretném,csak Tyler,tudod csak én vagyok neki,és eddig mindig együtt töltöttük a karácsonyt.Nem tudom nélküle elképzelni a karácsonyt!
-Akkor legyen úgy,hogy elmegyünk csütörtökön és hétfőn hazajönnénk.Na?-csillogott e szeme.
-Szeretném!-közelebb húzódtam és megcsókoltam.Átfonta a derekamat.-Hamarosan indulnom kéne nem gondolod?
-Nem!-nekiállt puszilgatni a nyakamat.-Hazavigyelek,vagy Ellel mész?
-Nem tudom!Menjünk együtt!Akkor legalább látja a boldogságom.-rövid csókot nyomott ajkaimra,majd szorosan átölelt.-Szeretlek!
-Én is!Tudod mit?Csináljuk Bradfordban a tetkót oké?
-Ahogy szeretnéd!-átfontam a nyakát,ő meg magára húzott.Nevettünk.Felültem,így a derekán voltam.Kopogott valaki,mindketten az ajtó felé néztünk.
-Jó reggelt!-Eleanor jött be az ajtón egy tálcányi reggelivel.-Ez a tiéd Diana,mert a szülinapodon nem kaphattál ágyba reggelit,ezért ezt most bepótoljuk!-puszit nyomott az arcomra.-Ha megetted,akkor szerintem induljunk.
-És az enyém hol marad?-Zayn nyújtózkodott.
-A hűtőben!
-Eleanor baj lenne,ha Zaynel mennék haza?-Elnek tátva maradt a szája.
-Diana!Soha nem fog elengedni,ha nem én viszlek haza!
-Akkor elszökök!-elnevettük magunkat Zaynnel.-El lécci!
-Nem tudom,hogy jó ötlet-e!
-Jó hát!-felálltam és átöleltem.-Ígérem nem lesz baj!-égnek emelte a tekintetét,majd intett és kiment.Zayn a tálcámmal szemezett,amin palacsinta volt.-Az az enyém,ne is gondolj rá!-odahuppantam mellé.Felkelt és kifelé indult.-De ha szeretnél,kaphatsz belőle!-visszajött,majd ketten elfogyasztottuk a finom palacsintát,aztán mindketten felöltöztünk.Zayn hazavitt,majd megálltunk előttünk.
-Elkísérlek az ajtóig mit szólsz?Szerinted leszedi a fejem?
-Csak gyere!-megpusziltam,majd megvártam míg kinyitja az ajtót.Fogtam a táskám és másik kezemet összekulcsoltam az övéivel.Lassan sétáltunk az ajtó felé.Még fél úton se voltunk,mikor kinyílt az ajtó.Tyler roham tempóban jött ki és meglökte Zaynt,így elengedte a kezem.
-Mit képzelsz?Hagyd őt békén!Nem érdemled meg!-kiabálta.Zayn lelökte Tyler kezeit magáról.
-Mit képzelek?Még arról se szóltál,hogy felébredt!Tudtad,hogy mennyire szarul vagyok miatta,hogy 13 koncertet mondtunk le,mert nem tudtam kijönni a szobámból!Nem engedtél be a kórházba,ezt megértem,mert mégiscsak te vagy a tesója,de most,hogy felébredt ő dönthet az életéről!És igen,tudom,hogy nem érdemlem meg!-kiabálta vissza.Közéjük futottam,mielőtt még bármi történt.
-Zaynnek igaza van.Én dönthetek.És tényleg nem érdemel meg,de én szeretem és ez nem fog megváltozni.Ty kérlek fogadd el!
-Tudod mit!Azt csinálsz amit akarsz!Nem szólok bele az életedbe!Ott cseszed el ahol akarod,de utána ne gyere hozzám sírni!