-Én is!-és a vonat elindult.Soha nem hittem volna,hogy ekkor látom őt személyesen utoljára.
Elindult a vonat és én zenét hallgattam.Londonnál leszálltam,majd egy taxival egyenesen haza mentem.Kinyitottam az ajtót,majd becsuktam.
-Tyler hazajöttem!-kiabáltam az ajtóból.Nem jött válasz,így gondoltam nincs itthon.Felvittem a cuccaimmat a szobámba.Átnéztem Tyler szobájába,aki ott feküdt az ágyon 2 vodkás üveggel a kezében.A földön üres üvegek,chipses zacskók és pizzás dobozok.-Tyler!-szóltam,miközben szlalomoztam felé.-Tyler!-megráztam a vállát,de meg se mozdult.-Tyler!-még mindig semmi.A telefonjáért nyúltam és a mentőket hívtam.Megnéztem a pulzusát,de nem éreztem.-Tyler!Nem hagyhatsz itt!Ty!-bőgtem.-Ty fel kell ébredned!Ne szórakozz!Mindent amit mondtam visszaszívok,csak ébredj fel!Szakítok Zaynnel,csak kelj fel!Kérlek!-de semmi.A mentők hamar megérkeztek és én is mentem velük.Egész végig fogtam Tyler kezét és bőgtem.Az ápolók beadtak egy nyugtatót.
-Mióta van ilyen állapotban?-kérdezte az ápoló.
-Nem tudom!Most értem haza!De mielőtt elmentem nagyon csúnya veszekedésünk volt!És nem halhat meg,mert nagyon csúnya dolgokat mondtam neki.Csak ő van nekem!Kérem mentsék meg!-szipogtam.
-Nem fog meghalni,de alkohol mérgezése van!Gyomor mosást kell végeznünk!Nem tudjuk milyen állapotban van a veséje és a mája.Hány napig volt távol?
-Talán 5 vagy nem tudom!-megérkeztünk a kórházhoz.Betolták,én meg mentem,de a műtő ajtajánál megállítottak,amitől hiszti rohamot kaptam.Erre belém nyomtak még egy nyugtatót,vagy kettőt.Teljesen ki voltam és befektettek egy szobába,hogy lenyugodjak,de nem nagyon sikerült.
-Felhívjak valakit esetleg?-kérdezte a portás.9 név futott át az agyamon.
-Lukeot.Luke Pasqualino.Ő egy színész,az ő számát kérje köszönöm!-leültem a székre és vártam.
-A fiatalember 10 percen belül itt lesz,azt mondta.-az idő lassan telt.A műtőből senki nem jött ki.Luke bejött az ajtón,kabátja havas volt.Odaszaladtam és a nyakába estem.
-Semmi baj!Itt vagyok!-hátam simogatásába kezdett.Elmeséltem neki mindent,vagyis inkább a zokogás és bőgés között voltam.A végén csak annyit mondott:-Itt vagyok és bármi történjen itt maradok,de ettél már ma valamit?-eltoltam és megtöröltem az arcom.
-Nem,de nem is vagyok éhes,de nem érted?Miattam került ide!
-Ez azt jelenti,hogy enned kell!
-Luke figyelsz te rám?
-Igen figyelek!Enned kéne!-eltoltam,majd visszasétáltam a műtő elé.Tyler telefonja bejövő hívást mutatott.Ismeretlen szám.
-Hallo?-szóltam bele remegő hangon.
-Hello!Tylert keresem,tudnád adni?Michael vagyok,a rendező.
-Majd visszahív,de most kórházba van,én a húga vagyok,de le kell tennem,mert tolják ki a műtőből.-ki is nyomtam a telefont,majd a nővérek mellé értem.Megszorítottam a kezét,de nem reagált.-Jobban van?
-Persze!1 vagy 2 óra és felébred!-Luke odaért mellém,egy hosszú szendviccsel.Átöleltem.
-Felébred!-mosolyogtam,majd megkönnyebbültem fújtam ki a levegőt és elvettem a szendvicset.-Ezt gondolom nekem hoztad.
-Hát igazából magamnak.-azonnal visszanyújtottam,de elmosolyodott és visszatolta.-Neked hoztam butus!-leültünk kint,én megettem a szendviszem Luke meg csak ült.Egy óra után kijöttek a nővérek és beengedtek.Luke kint várt.Leültem az ágy mellé.Megszorítottam testvérem kezét és megpusziltam.Szemei lassan nyíltak ki.
-Szia!-köszöntöttem halkan.
-Mit keresel itt és hol vagyok?-húzta ki a kezét az enyém közül és a fejéhez nyúlt.
-Mit csináltál?
-Miért érdekel?
-Mert a testvérem vagy!-ismét megfogtam a kezét.
-Én nem akarok a testvéred lenni,amíg azzal a szerencsétlennel vagy!-kihúzta a kezét és elfordította a fejét.Felálltam és kimentem.Kifújtam a levegőt,majd ismét elsírtam magam.Luke nem győzött vigasztalni.
-Mesélj!-miután picit megnyugodtam elmeséltem neki a történetet,hogy Tyler mennyire haragszik Zaynre és hogy nem tekint testvérének,míg nem szakítok Zaynnel.-És most mi lesz?
-Nem tudom,de valakit el kell engednem!-ahogy ezt kimondtam megéreztem,hogy a szavaknak mekkora súlya van.Felálltam és visszasétáltam hozzá.Rám se nézett,csak feküdt!
-Ha szakítok vele,hozzám fogsz végre szólni és nem csinálsz többé ilyen hülyeséget?-töröltem meg a szemem.Felém fordította a fejét és picit feljebb csúszott.
-Nem én kértelek rá,mielőtt ez lenne az ok!
-Nem,te ultimátumot adtál!Az tényleg jobb nem?De ha ez kell,legyen!Nem foglak elveszíteni,de akkor nekem is van egy feltételem.
-Mi?
-Elmegyünk Amerikába!Oda költözünk!Nem adjuk el a házat,de odaköltözünk!Vagy Európába!
-Legyen!De akkor hagyd őt!
-El fogom,de még új év előtt kellene elmennünk!
-Miért?
-Mert!Itt a telefonod,intézkedj!Én elkezdek pakolni és amint kiengednek indulni akarok!-odaadtam a telefont,majd megvártam míg bólint és könnyeimet már nem bírtam visszatartani,így kifutottam és Luke nyakába vetettem magam.Ismét!Fél óra múlva kb már otthon is voltunk!Mármint Luke és én.Elmondtam neki mindent.
-És akkor mindet szó nélkül itt akarsz hagyni?
-Ez benne a legnehezebb,hogy nem akarom itt hagyni,főleg őt nem és soha nem is leszek rá kész,de itt kell!Nem hagyhatom el a bátyám,előbb halnék meg,minthogy őt elengedjem!-felmentünk a szobámba és a bőröndömbe kezdtem pakolni.
-És akkor hogy lesz?
-Írok,egy levelet!Elmondok mindent benne,hogy lefeküdtünk-ránéztem.-amit nem felejtek el.-elmosolyodott.-Hogy már nem szeretem és új életet akarok,hogy ne keressenek,meg minden.-mire a mondat végére értem ismét zokogtam.Talán 2 óra pakolgatás után eltettem a fontosabb dolgaimat,mert félévente csak haza jövünk,meg ott is tudok vásárolni.Már csak az maradt,hogy a fiúk lakásából kipakoljak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése