Part 40. Ez a hely olyan megnyugtató.

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

…-Ne merj még egyszer hozzáérni,azzal a mocskos ujjaiddal!Diana most jött el az ideje,hogy indulj!

-Mert félsz,hogy olyat lát,amitől rosszat álmodik?Hogy megverlek?-Zayn a falnak lökte Granttet.-Attól,hogy híres vagy,közölünk való vagy!

-Diana indulj!

-Miről beszél?-szóltam vissza.

-Indulj!

-Nem!

-Dany,kérlek vidd haza!-mellém lépett és elkezdett tolni,de folyton lelöktem a kezeit.

-Miért nem maradhatok?-ebben a pillanatban Grant bevert egyet Zaynnek.Szám elé kaptam a kezem és rohanni akartam,de Dany megfogott.-Eressz el!-szorosan megfogott és felemelt.Sírni kezdtem és hátát csapkodtam.Bekanyarodott a sarkon,de nem tett le.

-Zayn unokatesója vagyok,tehát ne félj tőlem.El tudja intézni a dolgait egyedül is.

-De…-könnyeim nem hagytak megszólalni.

-Nyugi.Amint hazaér,mindent el fog mesélni!-nem törődtem bele,hogy Zayn nem jön.Fent voltunk a szobájában.Rengetegszer hívtam,de semmi.Dany nem hagyott egyedül,mert tudta,hogy visszamennék.Már 20 perce ücsörgünk itt tétlenül.Az ágy mellett ültem és térdeimnek támasztottam a fejem.Halk léptek jöttek és Zayn lépett be az ajtón.Szemöldöke felszakadva,orra vérzett,a szája is felszakad és egy lila monokli éktelenkedett a szeme alatt.Felálltam és megöleltem.Karjai gyengéden derekamra fonódtak.Megakartam csókolni,de eltakarta arcát.Eltolt magától,a bőröndhöz lépett,kivette belőle az alsóját és a szekrényből egy törülközőt.Dany mögém lépett és átölelt.Könnyeim kiszaladtak és a földre estem.10 perc múlva Dany pólója teljesen elázott.Zayn lassan jött vissza a szobába.Vacilált mielőtt kinyitotta az ajtót.Dany kezet fogott vele és mondta,hogy holnap átjön majd.Zayn leült mellém.Mellkasára húzta a fejem.

-Jól vagy?-hangja fáradt volt.

-Kihez képest?Haragszom rád!Gyerekként kezelsz!Nem mint a barátnődet.Belépsz az ajtón,átölellek,erre te eltolsz és elmész zuhanyozni.Dany legalább itt volt.-duzzogtam.

-Védeni próbáltalak!-szólt rám.-Sajnálom!Azt,hogy látnod kellett,hogy megütött,hogy megütöttem.

-Ebben mi a rossz?-elhajoltam tőle,hogy a szemébe tudjak nézni.

-Az,amit Grant mondott.Egy vagyok közölük.

-Magyarázd el!

-Soha nem szakadok el az itteni életemtől.Utálom Grantet a mai napig,mert nagyon gonosz dolgot tett.Verekszem!Régen 2 suliból tanácsoltak el,mert verekedtem.Mindent itt tanultam Bradfordban,és mikor hazatérek,mindig van balhé.

-És ki volt az a Kat?

-Huhh…-kifújta a lebevegőt.-A volt barátnőm.

-De miért mondta,hogy félsz,hogy úgy jársz mint Kattel?

-Grant elvette tőlem.Nem is ez a jó szó.Elcsábította.A szemem láttára történt minden,és…én szerettem Katet és Grant ezt jól tudta.És féltem,hogy téged is elcsábít.-végigsimítottam a monokliján gyengéden végigpusziltam.

-Életem egyik értelme vagy,azt hiszed ilyen könnyen meg tudsz tőlem szabadulni?

-Nagyon féltelek!Sajnálom,ha így viselkedek,de kérlek értsd meg!

-Sajnálom!Ami Kattel történt és a mait is.Nincs már mitől féltened,a legrosszabbakat már megéltem.-elmosolyodtam.Puszit nyomtam szájára és a bőröndömhöz léptem.Kivettem belőle Zayn egyik kedvenc pólóját és egy tangát.Kértem Zayntől egy törülközőt és,hogy mutassa meg,hol van a fürdő.20 perc alatt teljesen készen voltam.Visszasétáltam a szobába.Zayn már elaludt.Betakartam,de ne voltam annyira álmos.Körülnéztem a szobában még egyszer.Kihúztam az egyik fiókját.2 mappa volt benne.Az egyik tele volt fényképekkel,a másik pedig rajzokkal.A képeken Zayn barátai szerepeltek.Lányok,fiúk,a tesói,a családja.A rajzok csodásak voltak.Gondolom Zayn rajzai.Leültem az íróasztalhoz és elővettem egy új lapot és egy ceruzát.Rajzoltam neki.1 óra múlva,visszapakoltam mindent és az asztalon hagytam a rajzot.Bebújtam mellé és elaludtam.

*Reggel*

Mélyen aludtam,mert ez a hely olyan megnyugtató.Egyedül ébredtem.Egy szál piros rózsa volt Zayn helyén és a rajzom.Megszagoltam a rózsát és a kezembe vettem a rajzot.Zayn a hátuljára rajzolt.Tegnap este én őt rajzoltam le ahogy aludt.Ő reggel rajzolt le ahogy aludtam.Volt rajta egy kis szöveg,

„Délre itthon leszek,ha felkelnél keresd a többieket,elvileg mindenki otthon van!

Utóirat:Szeretlek!”

Felültem és a kezembe vettem a telóm.11:58.Résnyire szűkítettem a szeme és visszadőltem.

-Baby nem akarsz felkelni?-Zayn gyengéden simogatta a karomat.

-Izé…nem alszok.-motyogtam.

-Csak pihenteted a szemeidet?-nevetett.

-Aha.Mennyi az idő?Kezdek éhes lenni.

-Fél 3 van.

-Mennyi?Pff…tényleg visszaaludtam.

-Felébredtél édes?-kérdezte meglepetten.

-Igen.Kevéssel dél előtt.-megkordult a hasam.-Mit terveztél mára?

-Semmit,lazulós napot,de látom te nagyon lazulsz.-apró puszit nyomott a számra.

-Ehetünk valamit?

-Persze,gyere!-megigazítottam a felsőt és lementünk.Trisha a konyhában volt,míg Safaa,Waliya és Yaser a nappaliban játszottak valamit.Doniya gondolom nem volt itthon.Köszöntem mindenkinek.Bementünk a konyhába és leültem ez egyik székre.Zayn mellém.

-Szia kincsem!Jól aludtál?-Trisha annyira közvetlen volt.

-Szia!Igen,de még mindig úgy érzem álmos vagyok.

-Éhes vagy?-kérdésére a hasam válaszolt.Gyorsan szedett nekem az ebédből,mert ők már ettek.Isteni finom csirke volt.Zayn sugdolózott az anyukájával,de nagyon lusta voltam,mert most még az se érdekelt.