…-Szia!Igen,de
még mindig úgy érzem álmos vagyok.
-Éhes
vagy?-kérdésére a hasam válaszolt.Gyorsan szedett nekem az ebédből,mert ők már
ettek.Isteni finom csirke volt.Zayn sugdolózott az anyukájával,de nagyon lusta
voltam,mert most még az se érdekelt.
Miután
ettem Zayynel visszamentünk az emeletre.Már nem voltam annyira álmos.Elfeküdt
az ágyon.
-Mit
beszéltetek?
-Kivel?Mikor?-egy
plüssöt dobált maga fölött.
-Az
anyukáddal az előbb.Tudom,hogy rólam volt szó,mert néha rám nézett és
elmosolyodott.-Zayn is mosolygott.
-Mindegy.Nem
fontos.
-De
az,engem érdekel.-odaültem mellé.
-Csak
kérdezgetett rólad.Hogy mit szeretek benned,hogy miért pont te,hogy miért
vannak sebhelyeid,hogy mikor khm-nevetett-érted,hogy jössz ki a
srácokkal,stb.-elpirultam.
-És
mit mondtál?Mit szeretsz bennem?-nagy levegőt vett.
-Szeretem
a szemeidet,a mosolyodat,a hajadat és minden porcikádat.Nagyon szeretem,hogy
ártatlan,de érett vagy.Szeretem,hogy őszinte és felszabadult vagy
mellettem.Szeretem,hogy velem vagy és kedveled a családomat.És ebben a
pillanatban,ha eltűnnél,az egész lényemet magaddal vinnél,mert az én lelkem a
te lelked nélkül semmivé válik,a testem kihűl nélküled,a szerelmem eltűnne,mert
a szerelmünk tart életben.-végig a szemembe nézett,de ugyanúgy feküdt.Könnyek
jöttek ki a szememből.Felült és magához húzott.-Ezeket nem azért mondtam,hogy
sírni lássalak,hanem azért,hogy egy gyönyörű mosolyt lássak az arcodon.-olyan
furcsán ültünk,hogy egymással szemben,de közel egymáshoz.Vállához nyomtam arcom
és öröm könnyeim itatták át a pólóját.Mosolyogtam és ő is.
-Nem
tudtam,hogy ilyen romantikus vagy.-szipogtam.
-Érted,bármit.Beszéltem
ma Danyval,vele voltam délelőtt.Nagyon aranyosnak tart.
-Még
nem ismer.-nevettünk.
-Én
ismerlek és tényleg aranyos vagy!-apró puszit nyomott ajkaimra,amit
viszonoztam.Nyakamat kezdte szivogatni.Felsőm alá nyúlt és lassan kezdte
lehúzni.Egy mozdulattal lekapta rólam és ölébe húzott.Heves csókcsata volt a
miénk.Lekaptam róla én is a pólót.Egy szál bugyiban ültem.Hátradöntött az ágyon
és lassan fölém ereszkedett.Fekvőtámasz szerűen volt fölöttem.Simogattuk
egymást.Megfordítottam magunkat és csípőjére ültem.Lassan mozogtam és
éreztem,hogy keményedik odalent.Hátraszegtem a fejem és elnevettem
magam.Szenvedélyesen néztem a szemébe.
-Akarlak!
-Akkor
ne kínozz!-övét gyorsan csatolta ki.
-Én
csak azért jöttem,hogy... Jézusom,inkább visszajövök később!-Zayn felült.Az
ajtó felé nézett,ami ismét be volt csukva.
-Ki
volt az?
-Nem
tudom.
-Hát
jó,hol is hagytuk abba?-ismét nyakamat kezdte szivogatni.Eltoltam magamtól.
-Ne!Inkább
ne!-visszahúztam a felsőt és az ágyra ültem.Zayn a fejét ingatva visszavette a
felsőjét és mellém ült.Az ablak felé meredtem.Ez most annyira megalázó.
-Mire
gondolsz?-picit nekem dőlt.
-Az,hogy
ez tök megalázó!
-De
mert?!
-Ők
a családod és most gondolom megvan rólam a véleményük.-kezeimet arcomhoz
emeltem,hogy eltakarjam mosolyomat.Felnevetett.
-Már
eddig is megvolt a véleményük rólad!Utálnak,csak nem mondják ki.
-Tényleg?-ilyedten
néztem Zaynre.Nevetett,tehát tudtam,hogy nem igaz.Ellöktem az ágyon.Majd
megszakadt a nevetéstől.
-Beszélünk
a fiúkkal?-nem tudott válaszolni,csak a bőröndre böködött.Kinyitottam és
kivettem a laptopját.Bekapcsoltam és az a csodás látvány fogadott,hogy én
voltam a hátteren.-Ezt a képet mikor csináltad?
-Még
Páriszban.Rajta van az összes kép,egyet se töröltem le.-megöleltem.Beírta a
jelszót,addig én küldtem egy sms-t a srácoknak,hogy jöjjenek
Skypeolni.Beléptünk mi is és a fiúk is.
-Sziasztok!-köszöntek
ők először.
-Hello!-Zaynnel
egymás mellett feküdtünk az ágyon.
-Mizujs?Milyen
Bradford?Hogy tetszik Zayn családja?Zayn küldj anyukáddal olyan finom sütit!
-Zayn
családja nagyon kedves!Bradford,hát eddig szép,de a mai napot én átaludtam,majd
holnap nézünk várost.
-Ja,hogy
te már el is tervezted a programot?-arrébb lökött,mire én vissza.-Niall anya
szerintem most nem fog sütit sütni,de majd szólok az érdekedben.
-Volt
ma valami érdekes azonkívül,hogy Diana átaludta
napot?
-Voltám…-Zayn
szájára tettem a kezem és lelöktem az ágyról.Középre csúsztam,hogy ne férjen
vissza.-Ha harc,hát legyen harc!
-Semmi
nem volt!-felkelt a földről.
-Lebuktunk
valamelyik húgom előtt!-kiabálta Zayn.Rácsaptamra a homlokomra és arrébb
gurultam,hogy ne lássanak.Zayn mosolygott.A fiúk hangosan nevettek.Értetlenül
néztem Zaynre,aki szintén vigyorgott.
-Muszály
volt?
-Ha
harc,hát legyen harc!
-Jó!Addig
nem csókolhatsz meg,amíg nem kérsz bocsánatot,sőt hozzám se érhetsz!Ti pedig
egy szót se szóljatok,mert ha visszamegyünk nagyon rossz dolgokat teszek!
-Mi
nem!-még mindig nevettek.Durcásan feküdtem az ágyon.Zayn váll rántva ült a
géphez és beszélt a srácokkal.Bekapcsoltam a telefonomon a zenét és bedugtam a
fülembe a fülhallgatót.Becsuktam a szemem és hagytam,hogy a zene átjárja a
testem.Zayn a lábamat simogatta.Elrántottam és kivettem a fülhallgatót.
-Mi
van?-sértődötten szóltam hozzá.
-A
srácok beszélni akarnak veled,én addig lemegyek,ha kész vagy,gyere
le!-elköszönt a srácoktól és kiment a szobából.
-Most
min vagy megsértődve?-Harry tette fel a kérdést.
-Nem
vagyok megsértődve,csak ő nem fogja fel,hogy ez nekem mennyire kínos.Egy szál
bugyiban épen a dolog előtt nyitott ránk!Én…én nem fogok tudni a szemébe nézni!
-Tudod
már mit gondolnak rólad?-Liam.
-Zayn
szerint kedvelnek.Én nagyon kedvesnek találom őket.
-Zayn
eddig csak egy barátnőjét mutatta be,és őt nem kedvelték a szülei.Kat volt a
neve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése