Part 42. Akkor miért mutattál be?

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

…-Zayn szerint kedvelnek.Én nagyon kedvesnek találom őket.

-Zayn eddig csak egy barátnőjét mutatta be és őt nem kedvelték a szülei.Kat volt a neve.

-Ti is tudtok róla?-döbbentem meg.

-Ismertük a lányt!Ő is bradfordi.A barátaival találkoztál már?Vigyázz velük!

-Volt szerencsém,nem láttátok a monoklit Zaynnen?

-Ja,azt mondta,hogy nekiment az ajtónak.-elmosolyodtam.

-Grant?

-Aha!Holnapután akkor majd találkozunk oké?Én most megpróbálok lemenni.

-Jó-jó,vigyázz magadra!Szeretünk!És vigyázz Zaynre is.És hozzatok sütit!-én is elköszöntem tőlük,aztán kikapcsoltam.Összeszedtem egy kicsit magam és felálltam,ekkor kopogtak.

-Gyere!-Walyia lépett be.

-Bocsánat a zavarásért!

-Nem zavarsz!

-Nem most,hanem az előbb,amikor…

-Annyira sajnálom!Én azt hittem,hogy be van zárva!Most eltudom képzelni mit gondolsz rólam.

-Tényleg!Azt gondolom,hogy egy irtó aranyos és kedves,titokzatos lány vagy,aki szerelmes a bátyámba.Ne érezd magad az előbbi miatt furcsán.Gyere le!

-Köszi.Várj egy kicsit!

-Igen?

-Mesélj nekem Katről!Kérlek!-leült az ágyra.

-Én nem kedveltem,egyátalán.Safaa igen,és Doniya se.Anyáék nem nagy feneket kerítettek neki,de ők se kedvelték.Zayn istenítette!

-Milyen volt a személyisége?

-Kedves volt,de csak a látszat kedvéért!Ragaszkodó volt.Pont a te ellentéted.Csajos volt.Itt lakik ő is Bradfordban.Szép volt.

-Meddig voltak együtt?

-Fél évig.Utána Zayn teljes depresszióba esett.Tudod hogy szakítottak?

-Igen arról mesélt.Köszönöm,hogy elmondtad!-elmosolyodott és elindult ki.Mentem utána.Leültünk egymás mellé.Zayn a fotelban ült.

-Jó téged ébren látni,de nagyon aranyosan alszol!-Yaser szavaira elpirultam.2 órát beszélgettünk,aztán vacsoráztunk.A végén segítettem leszedni az asztal és mosogatni.

-Nyugodtan felmehetsz!-mosolygott Trisha.

-Szeretnék segíteni!

-Rendben.Nem bánod,ha közben kérdezgetek rólad?

-Nyugodtan!

-Láttam a sebhelyeidet,azok mitől vannak?

-Hát…mikor a szüleim meghaltak,én is megpróbáltam,de szerencsére Tyler van nekem és ő mentett meg.

-Ohh kincsem!-magához ölelt.-Ha bármi baj van,ha szakítanátok Zaynnel,de inkább ne,azután is nyugodtan fordulj hozzánk!Ránk mindig számíthatsz!

-Köszönöm!

-És a tetkód?Az Eiffel torony?Van másik is?

-Van még 2.Párizs a kedvenc városom!Kiskorom óta el akartam jutni oda,a szüleimmel is terveztük,de miután meghaltak,valahogyan elmaradt,aztán jött Zayn és együtt mentünk el.Ott csináltattam ezt!A másik kettőt tavaly csináltattam.-Trisha  a fejét ingatta.

-Nem értelek titeket,ezzel a tetkó üggyel!Zaynnek is rengeteg van már,de még mindig akar.

-Én a számomra fontos dolgokat varrattam eddig magamra.-lenéztem a kezemre.

-És milyen velük lakni?Kérlek vigyázz rájuk!

-Egy élmény.Nagyon szeretnek!Olyan,mintha a szerelmet és a barátságot egy helyen találtam volna meg.Vigyázok rájuk,de inkább ők rám.

-Zayn mesélte,hogy tornász versenyt nyertél!Gratulálok!

-Köszönöm,de az már régen volt és igazából talaj torna.

-És gördeszlázol?

-Igen!Az életem egyik fontos része.

-Ennyire jól megy?

-Nem,de a sok gyakorlás majd meghozza a gyümölcsét,szeretnék,eljutni egy versenyre.-végeztünk a mosogatással.

-Hát jó,menj fel,Zayn biztos szeretne veled lenni.-megsimogatta a karomat és megpuszilta a homlokom.Beköszöntem a többieknek is,hogy jó éjszakát,aztán bementem a szobába.Zayn még mindig nem kért bocsánatot.

-Miről beszéltetek anyával?

-Rólam.

-Itt most minden rólad szól!

-Ezt hogy érted?

-Sehogy,csak Walyia mondta,hogy Katről kérdezősködtél.

-Csak kíváncsi voltam.

-Kérdezhettél volna róla!

-Nem válaszoltál volna!

-Furcsa,hogy téged mennyire kedvelnek,mintha már is befogadtak volna!

-Ez zavar?Akkor miért mutattál be?-felállt és odasétált elém.

-Nem zavar!-végigsimított a karomon,de én elrántottam.-Vele nem így voltak!Őt kimondottan utálták.Te annyira más vagy!-elléptem tőle és elővettem a törölközőm.Kimentem és lezuhanyoztam.Zayn az ágyon feküdt.Amint beléptem felállt.-Te…

-Bennem keresed őt,de nem találod!Te még mindig szereted.Én nem mondom,hogy nem szeretsz,de nem úgy!Őt akarod!Nem engem!Próbálod megtalálni bennem őt,de nem tudod,mert az ellentéte vagyok!És te utálod ezt!-kikerültem és leültem az ágyra.

-Nem érted!-befeküdtem az ágyba!

-De értem!Szükséged van valakire,hogy ne legyél magányos!Hogy ne legyél egyedül!Hogy ne ess depresszióba!Mert félsz a magánytól!Mond,hogy nem így van!-csendben várta míg befejezem,de nem válaszolt,hanem fogta a törülközőjét és ő is elment zuhanyozni.Mikor visszajött befeküdt mellém.

-Nem így van!-suttogta.

-Akkor hogy?-suttogtam vissza.-Magyarázd el!Amióta itt vagyunk,másképp viselkedsz velem.Mintha valami baba lennék,amit mindenkinek megmutatsz,de senki nem érhet hozzá!

-Nem!-felém fordult.-Sajnálom!Én nem így gondoltam ezt az egészet!Nem ide akartam kilyukadni.Kat megbántott és ő már csak egy emlék,de te a jelenem vagy!Szeretlek!Az életem szar lenne nélküled és egy kalandot hagytam volna ki,ha nem ismerlek meg!Sze-ret-lek!Sajnálom az előbbit!A délutánit,az eddigi elkövetett hibáimért!-végigsimítottam az arcán.

-Mit vársz mit mondjak?

-Azt,hogy szeretsz és,hogy velem akarsz lenni!És hogy nem beszélünk többet Katről.

-Szeretlek!Félek,hogy nem csak most volt téma Kat. Összekulcsoltuk a kezünket és közelebb húzott magához,így aludtunk el.