Part 8. Minek ekkora felhajtás?

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

…-Köszönöm.Menj öltözz fel,ha már nem alszol akkor reggeli után indulunk!

Felmentem felöltöztem megmosakodtam,elintéztem a reggeli teendőimet aztán lementem.Tylerrel megreggeliztünk aztán kocsiba ültünk majd a plázába mentünk.

-Kezdjük itt.-húzott be az első boltba.Esküszöm ő sokkal jobban élvezte ezt az egészet mint én.Rengeteg ruhát felpróbáltatott velem.Rózsaszín ruhák szóba se jöhettek csak ez volt a kikötésem.3 teljes órát töltöttünk a plázába ahol végül egy egybe részes fekete ruha és egy fekete tornacipő mellett döntöttünk. Tyler nem egyezett bele a cipőbe,de nem tudtam magas sarkúban menni.Beültünk a Mekibe ebédelni aztán mentünk tovább. Tyler bejött velem a gördeszkás boltba ahol vettem néhány dolgot a deszkáimhoz.Sokat beszélgettünk és sétáltunk.Beültünk a moziba és megnéztünk egy filmet.5 óra körül hazafelé vettük az irányt.Előtte elmentünk bevásárolni ami szintén még kb. másfél óra volt.Vacsira gyümölcs salátát ettünk.A díj átadóra holnap 6 órára kell odaérnünk.Ezért ma hamar lefeküdtem aludni.

-Tyler kipihenem magam jó éjt!-odamentem hozzá és puszit nyomtam az arcára.

-Menj csak én is mindjárt megyek.-felmentem letusoltam és elvégeztem minden dolgot és bebújtam az ágyba.Persze nem tudtam elaludni csak forgolódtam.Kisétáltam Tyler elaludt a szobájában .

A kis aranyos.Nem volt szívem felébreszteni pedig ilyenkor csak vele tudok aludni.

-Mi a baj?-kérdezte kómásan.

-Nem tudok aludni.

-Gyere ide!-arrébb csúszott én pedig befeküdtem mellé.Bárki ezt látná azt hinné egy fiatal párocska vagyunk,pedig csak testvérek.Tylernek régen olyan stílusa volt mint Zaynnek,hogy az összes szép lány az ágyában kötött ki,de ezt a korszakot akkor zárta le amikor az egyik lány terhességet szimulálva akart mellette maradni,de én lebuktattam a csajt.Akkor én voltam a hős.Nem értem hogy lehetnek ennyire szánalmas emberek,hogy kihasználják a másikat.Bár akkor nagyon haragudtam Tylerre,hogy ő is kihasználja az embereket.Tyler mellett pillanatok alatt elaludtam.Mellette mindig nyugodtság önt el pont úgy mint Zayn mellett.De őt most jobban utálom mint bárki márt ezen a földön.Nagyon szomorú,de gyönyörű álmomból Tyler ébresztett.

-Diana!Ébresztő!Dél van!-húú de elaludtam.

-Jó még adj 2 percet.

-Nem lehet igyekezz!Nem akarok semmiről lekésni,mert megyünk…-hozzávágtam egy párnát.

-De igenis lehet.-átfordultam a másik oldalamra.Rám ugrott.

-Megyünk fodrászhoz,te mész sminkeshez meg időben oda is kellene érnünk.Nincs felesleges időnk.Igyekezz!-becsukta az ajtót és kiment.Lassan felkeltem és a szobám felé vettem az irányt.Egy óra alatt elkészültem majd a nappaliban ettem a müzlimet.

-Mikor megyünk fodrászhoz?-kérdeztem két csámcsogás között.

-Fél 3-kor.Aztán 4-kor sminkeshez utána haza jövünk felöltözünk majd indulunk.

-És ez milyen díj átadó is?És minek kell kísérő?

-Hát ilyen filmes,sorozatos.Lesznek fellépők meg ilyenek.Engem is jelöltek,csak elfelejtettek szólni ezért van ez a kapkodás.Kísérő igazából nem kell,de nem akarom,hogy egyedül legyél itthon.És ne mond azt,hogy akkor te itthon maradsz,mert úgyse engedem.

-Jó-jó inkább meg se szólalok.-kivittem a tányéromat a konyhába és elmostam.Amíg nem kellett indulnunk addig megbeszéltük az estét.Elmondta a szabályokat meg stb.

-Nem mehetsz el a közelemből.Ne legyél barátságtalan az emberekkel.Amikor fényképeznek akkor mosolyogj,szóval mindig.Sok barátom lesz ott,majd bemutatom őket.

-Összefoglalva:Ne menjek el a közeledből,ne legyek bunkó,mindig mosolyogjak és jó pofizzak a barátaiddal.

-Pontosan,de gyere mert indulnunk kell.És kihagytam egy dolgot.Az újságírókkal ne foglalkozz.

-Oké.-beültünk a kocsiba és indultunk.Hamar odaértünk.Háromnegyed négyre végeztünk és egyből mentünk a sminkeshez.Ott fél órát töltöttünk majd indultunk haza.

-Te mikor öltözöl?-kérdeztem.

-Előbb eszek aztán utána.Szerintem te is így tegyél.

-Oké!-kimentem vele a konyhába és ettünk vacsorát.5 óra volt mikor felmentünk öltözni.

A szoknya alá még felvettem egy fekete harisnyát.A hajamat és a sminkemet megigazítottam még egy kicsit,megkötöttem a cipőm és lementem a nappaliba.Tyler tátott szájjal nézte végig a kis műsort.

-Miért nem hordasz szoknyát?Elképesztően nézel ki!-odasétáltam és egy puszival jutalmaztam a bókot.

-Köszönöm,de induljunk mert el fogunk késni!

-Nem késünk le semmit nyugodj meg 5 perc és itt a limuzin!

-Mi ne már!Minek ekkora felhajtás?

-Mert a kocsimat nem tudnám hova letenni.-nevette el magát aztán kimentünk bezárta az ajtót és hamarosan jött is a limuzin.

Part 7.Legyél a kísérőm

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

…-Mit?-nevettem el magam.-Te ezt most nem gondoltad komolyan ugye?Hagyj engem békén éld tovább az életed!Baszogasd inkább azokat a szőke cica babákat akik még az ilyet is megbocsájtják neked!-kitoltam a szobámból.

-Diana állj már le!-szólt rám miután lelökdöstem a lépcsőn.

-Miért?Ez az én házam és itt azt teszek amit akarok!Te neked itt nincs jogod semmihez!Indulj amíg szépen mondom!-mutattam az ajtó felé.

-Remélem szűzen halsz meg,mert veled senki nem fog lefeküdni!-nevette el magát.-Egy gördeszkás lány tele vágásokkal,sebekkel!Ez nagyon vicces!Soha érted soha nem fogsz kelleni senkinek.Nem lesz soha barátod!-mondta a szemembe.

-Te büszke vagy magadra,mert minden lányt meghúztál már a suliban,de egyiknek sem emlékszel a nevére!Ez szánalmas!Azért,mert felkapott énekes bandába kerültél azt hiszed minden körülötted forog!Megmondtam,hogy itt neked semmi jogod megszólalni!-kinyitottam az ajtót,de nem mozdult.-Takarodj!-még mindig nem mozdult.Bevertem neki egy jobb egyenest,amitől megfájdult a kezem.Kilöktem az ajtón és bezártam.Láttam,hogy a táskája ott van a kanapén.Megfogtam és kidobtam utána.-Soha többé nem akarlak látni!-kiabáltam neki.Felmentem a szobámba és ráborultam az ágyra.Sírtam.Hogy lehetek ennyire hülye?Az elejétől fogva gondolhattam volna erre,de jólesett a közelsége.Jézusom!Fogtam egy nadrágot,egy pólót és elmentem tusolni.Le akartam mosni magamról ezt az egész szörnyűséget,mindent amit tettem,de tudom,hogy már késő.Megfésülködtem és hajamat a sapkám alá rejtettem.Basszus nála van még a deszkám!Elraktam a telefonomat,felvettem a cipőmet és fogtam a másik deszkát és indultam a parkba.Már kb.2 órája kint voltam mikor csörgött a telóm.

-Merre vagy?Megmondtam,hogy nem mehetsz el sehova!-üvöltött Tyler a telefonba.-Most azonnal hazajössz!

-A parkban vagyok.Nyugodj meg!Mindjárt otthon leszek.-letettem aztán indultam.10 perc múlva már az utcánkban gurultam.Levezettem a feszültséget.Bementem.

-Jól vagy?Nincs semmi bajod ugye?-ölelt magához Tyler.

-Remekül miért kérdezed?

-Voltam a szobádban és a földön hever az egész íróasztalod és azt hittem történt veled valami.

-Semmi gond csak ideges voltam.-hazudtam.

-Látom,hogy van valami baj.Kérlek mond el,vagy szívesebben mondanád el Zaynnek?Idehívjam?

-Soha többé ne említsd a nevét!Nem akarok róla hallani!-emeltem fel a hangom és a sarokba dobtam a gördeszkát.Ilyet sose szoktam csak mikor nagyon ideges vagyok.-Soha érted soha!-térdre estem és ismét előjöttek a könnyeim.

-Cshhh.Semmi baj.Nem lesz semmi baj.-átölelt.

-Nekem nem kellenek barátok.-suttogtam a fülébe.

-Ne mond ilyet.-mondta.

-De nézd meg mit tesznek velem.Már megint itt tartok,hogy sírok.Azóta nem sírtam és nézd meg mit tett velem.

-Mit csinált?Kérlek mond,hogy nem azt amire gondolok!-éreztem az aggodalmát.

-Nem történt meg,de majdnem.-kibújt még egy könnycsepp,de gyorsan letöröltem és eltoltam magam Tylertől.Felálltam megtöröltem a szemeimet és így folytattam tovább.-De időben észhez kaptam és behúztam neki és kidobtam innen.-mosolyra húzódott a szám.

-Megölöm,ha meglátom a közeledbe!De gratulálok!Remekül meg tudod védeni magad!-nevette el magát.-Jó érzés volt beverni neki egyet?

-Aha!-nevettem én is.-Elvállaltad a szerepet?

-Nem,mert a Teen Wolf második évadot csinál és egybe esik a két munka. Diana!-nézett a szemembe.

-Igen?-mosolyodtam el.

-Megkérhetlek valamire?

-Bármire!

-Legyél a kísérőm az egyik ilyen díj átadón amire meghívtak.

-Nem!Nem!Nem!És nem!

-De azt mondtad bármire megkérhetlek.

-Ha nem bánod,hogy ülepes nadrágban,pólóban és sapkában megyek akkor elmegyek,de egyébként nem.

-Hát ennyit se tennél meg értem?-mélyen a szembe nézett és felsétált a szobájába.Csináltam vacsorát.

-Kész a vacsi!-kiabáltam fel.Nem jött válasz.Lelki ismeret furdalásom volt,amiért ő bármit megtenne értem én meg ennyit nem vagyok képes megtenni.Felmentem és az teraszon nézelődött.Mögé léptem és a fülébe súgtam:

-Ez az első és utolsó alkalom.-megfordult és megölelt.

-Köszönöm.Holnap elmegyünk keresünk neked valami szép ruhát,mert szombaton lesz a díj átadó.-széles vigyorát még egy tornádó se tudta volna levinni az arcáról.-Szeretlek!Köszönöm még egyszer,de gyere menjünk,mert éhen halok!-húzott ki a szobából.

-Te tudtad,hogy ez lesz igaz?Te…-majdnem olyat mondtam amit később megbántam volna szóval inkább csak mosolyogtam.-De ugye azt tudod,hogy nem veszek fel magas sarkút.-nem szólt semmit csak ette tovább a vacsit.Miután megettük elmosogattam aztán elmentem tusolni,majd lefeküdtem aludni.

*Másnap reggel*

Fáradtam ébredtem 9 órakor.Rettentő álmom nem hagyott aludni.Álmomban megtörtént a dolog Zaynnel és az volt benne a rém rész,hogy élveztem minden percét.2-szer keltem fel éjjel,de amit visszaaludtam újból megtörtént. Tyler lent csörömpölt a konyhában ezért lementem hozzá.

-Jó reggelt!Mit keresel lent ilyen korán?-kérdezte nagy szemekkel.

-Kidobott az ágy és te mit keresel pontosan?

-Serpenyőt a palacsintához.-elnevettem magam és elővettem neki egy palacsinta sütő serpenyőt.

-Köszönöm.Menj öltözz fel,ha már nem alszol akkor reggeli után indulunk!

Part 6.Figyelj!Csak menj el!

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

…-Olyan boldog vagyok!Végre barátkozol!Nagyon-nagyon büszke vagyok rád!-letett és szorosan megölelt.

-Elengedsz?Lassan már nem kapok levegőt!-súgtam a fülébe.

-Sajnálom,de olyan büszke vagyok rád!-elengedett.-Mit csináltatok ilyen sokáig?

-Beszélgettünk!De ne vonj már kérdőre,csak most ismertem meg és egész jó fej srác.Ennyi!-elindultam fel a lépcsőn.

-Bocs csak boldog vagyok!Örülök,de vigyázz!-ezzel kisétált a konyhába!Kiváncsi lettem.Utána mentem.

-Miért kellene vigyáznom?

-Semmi,semmi!-mosolygott.

-Mond már el!-kérleltem.

-A szerelem csodákra képes!-puszit nyomott a homlokomra.-Most menj aludni későre jár.-bement a nappaliba és bekapcsolta a tv-t.Felmentem a szobámba,megfogtam a pizsim és elmentem fürdeni.Miután végeztem mindennel befeküdtem az ágyba és a plafont bámultam.Vajon mit értett azon,hogy vigyázzak és,hogy a szerelem csodákra képes.Én nem vagyok szerelmes Zaynbe!Fújjj!Soha!Lassan aludtam el.

*Másnap reggel*

11 órakor felébredtem és még fél órát forgolódtam az ágyban.Mivel nem tudtam visszaaludni ezért lementem.Tyler sehol gondoltam felhívom.2 csörgés után fel is vette.

-Reggelt!Merre vagy?

-Neked is bár már lassan dél.Elfelejtettem szólni,hogy ma nem leszek otthon,mert kaptam egy ajánlatot és most itt vagyok megnézem milyen szerep lenne.Későn érek haza ne várj!Otthon leszel délután ugye?

-Hát…Zayn elhívott magához.

-Szó sem lehet róla!Otthon maradsz!Semmilyen fiúhoz nem mehetsz át!

-Jó,majd holnap megbeszéljük!Szia!

-Ne hagyd el a házat!Szia!-leraktam a telefont.Éhes voltam ezért csináltam rántottát.Beültem a nappaliba és néztem a tv-t.Valami jó akció film ment,ezért még mindig ott ültem a tv előtt.2 óra körül járhatott mikor csöngettek.Rohantam ajtót nyitni.Már semmim nem fájt,csak az orrom.Kinyitottam.

-Szia!-Zayn állt az ajtóban és kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Szia!Gyere be!-lassan besétált.-Baj van?-kérdeztem aggódva.

-Mi van még rajtad?-perverz mosolyra húzta a száját.Lenéztem és rájöttem,hogy csak a pulcsi amiből szinte mindenem kint van.Olyan piros lettem mint a paprika.

-Bocs egy perc és felöltözök.-indultam a lépcső felé.Visszahúzott magához.

-Nem kell nekem így is tökéletes vagy!-belenéztem barna szemeibe és az ájulás kerülgetett.A kanapéhoz húzott és leültetett magával szembe.Végigmért.Én próbáltam magam takarni ahogy csak tudtam.A lábaimon rengeteg kék-zöld folt volt,beforrt sebek,össze vart sebek és kisebb karcolások.Sose használtam védőfelszerelést és ennek ez a hátránya.Megakadt a szeme a lábamon egy nagy vágáson.Azt is akkor csináltam amikor a csuklómon a pengével.

-Ez mi?-rámutatott.

-Az egy emlék!

-Nem értem.

-Egy emlék arról,hogy elveszítettem őket.Egy emlék arról hogy mennyire fájt mikor elmentek.Egy emlék ami sose fog eltűnni.-megmutattam a csuklómat.-Ahogy ezek sem.

-Te…-elakadt a szava.

-Igen megpróbáltam.És a Tyler akkor nincs,akkor már én se.

-Ne mond ilyeneket.Hoztam neked valamit,hogy ne unatkozz.-elővett egy cetlit a táskájából.-Tessék!-átnyújtotta.

-Ez az enyém?Ki adta meg?-mutattam a cetlin lévő házikra.

-Csak megkértem a tanárokat,hogy írják le.

-Aha.Köszi!-elindultam az emeletre a szobámba,hogy eltegyem a cetlit és felöltözzek.Felálltam és Zayn is felállt.Szembe álltunk egymással.

-Nem bírom tovább!-mondta elgyötört arccal.

-Mit?-kérdeztem vissza aggódva.Másodperceken belül ajkait az enyémen éreztem.Csókolózok!Én ez durva!Nem ellenkeztem.Elkapott a hév.A hajába túrtam mire ő belemosolyodott csókunkba.Közelebb húzott magához és nem engedett.Kezei a fenekemre vándoroltak.Lábamat derekára fontam.Jó érzés volt csókolózni vele.Elindult velem a szobám felé.Nem tudom honnan tudta melyik az enyém,de jó helyre ment.Lefektetett az ágyra ő pedig felettem volt.Folyamatosan csókolóztunk csak pillanatokra váltunk el.Feljebb akarta húzni a pulcsit.Jézusom!Mit csinálok!Ellöktem magamtól Zaynt.

-Mi a baj?-kérdezte aggódva és visszalépett.

-Ne gyere közelebb.A barátok nem csinálnak ilyet!

-De azt hittem élvezed!Csak ezért mertem folytatni.

-Zayn te mit érzel irántam?-néztem a szemébe.

-Nagyon régóta tetszel nekem.Kellesz nekem.-féloldalas mosolyra húzta a száját.

-Menj innen azonnal!-mutattam az ajtó felé.

-Most mi a bajod?-vágott értetlen fejet.Tylernek igaza volt a szerelem csodákra képes,de ő nem szerelmes belém csak meg akar fektetni.

-Figyelj!Nem kell nekem a kenterfal,hogy „tetszel nekem” meg ilyenek.Csak meg akarsz fektetni!Én,hogy lehetek ennyire hülye!-lelöktem az asztalomról a könyveimet.-Ne is próbáld azt mondani,hogy nem igaz,mert látom a szemeidben.És ez nem is bánt annyira mint az,hogy én megbíztam benned és megnyíltam neked!-könnyek szöktek a szemembe,de megakadályoztam,hogy kijöjjenek.-Menj el kérlek!-mutattam az ajtó felé,de nem mozdult.

-De…

-Figyelj csak menj el és nem kell magyarázkodnod!-kiabáltam vele.

-Beszéljük meg!

-Mit?-nevettem el magam.-Te ezt most nem gondoltad komolyan ugye?Haggy engem békén éld tovább az életed!Baszogasd inkább azokat a szőke cicababákat akik még az ilyet is megbocsájtják neked!-kitoltam a szobámból.

Part 5.Elbeszélgetés

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

…Ez a flegma stílus csak egy álarc.-lehajtottam a fejem,mert tudtam hogy igaza van.Megöleletem.Szorosan a karjai közé zárt és nem engedett el.

Egy könycsepp gördült ki a szememből,de gyorsan letöröltem nehogy meglássa.

-Akkor megengeded,hogy közelebb kerüljek hozzád?-kérdezte félve.

-Ennél még közelebb?-emeltem fel a fejem,de nem engedtem el.Elnevettük magunkat.

-Akkor mostmár nem fogsz flegmázni?

-Azt nem garantálom,de megpróbálok normálisan beszélni veled,de csak veled!Érteve vagyok?-elléptem tőle.

-Igen is kapitány.-felemlte a kezét és tisztelgett előttem.

-Pihenj!-parancsoltam neki.Leengedte a kezét.

-Mesélsz magadról?-kérdezte.Meséltem neki magamról közben leültünk a parkba egy padra.Ő is mesélt magáról.Megismertem.Elmesélte hogy lett a banda,a gyerekkorát,az eddigi életét.Nagyon sok mindenről beszélgettünk.Nem is olyan rossz.Elmondhatom,hogy van 2 barátom.Zaynt a barátomnak mondhatom már.Feltettem neki azt a kérdést ami nem hagyott nyugodni.

-Zayn miért pont én?

-Ezt a kérdést nem értem!

-Rengeteg ember akar a közeledbe lenni,de te mégis annak a társaságát keresed aki eltaszítja magától az embereket.Ez miért van?

-Mert én átlátok az álarcodon és láttam,hogy szükséged van valakire.Gyönyörű vagy.Akik a társaságomat keresik azoknak csak a hírnév kell,de te soha nem használnál ki,hiszen a tesód is híres.

-Hogy mondhatod rám azt,hogy szép vagyok,mikor engem még a lányok körébe se lehet sorolni.-hajtottam le a fejem.

-Te hogy mondhatsz ilyet?Ha lányosabb ruhákba járnál…-nem hagytam hogy befejezze a mondatát.

-Ne akarj megváltoztatni!-emeltem fel a hangom.

-Cshh.Nem akarlak megváltoztatni,csak mondom,ha felvennél egy szoknyát,egy ruhát,meglátnád hogy kívül-belül gyönyörű vagy.Egyébként mióta van tetkód?-elakadt a lélegzetem.Honnan tudja,hogy van olyanom?Senki nem látta még rajtam kívül az elrejtett Skate or Die tetkót az oldalamon.A melltartóm mindig eltakarta.

-Te miről beszélsz?-próbáltam úgy tenni mint aki nem tudja miről beszél.

-Ne tagadd.-eltűrte a hajam és a másik tetkómat nézte ami 3 hangjegy.

-Ne mond el Tylernek!Kinyír ha megtudja!-kérleltem.

-Nem tud róla?Mikor csináltad?Hány éves is vagy?-húha most asszem megkapom a magamét.

-Nem.Ezt tavaly.16.

-Te normális vagy?

-Mit paffogsz neked is van és tudom,hogy nem csak egy és,hogy te sem most csináltattad az elsőt!-felemeltem a hangom és a kezén lévő mikrofonra böktem.

-Mit mondtál az előbb?-gondolkozott el.-Ezt!Van másik is?

-Nincs!-vágtam rá,de túl gyorsan.

-Mennyi van?-nézett mélyen a szemembe.Nem tudtam neki hazudni.

-Kettő!-lehajtottam a fejem.Állam alá nyúlt és a szemembe nézett.

-Nem mondom el neki,de hol a másik tetkód?-kiváncsiskodott.Elég sokat beszélgettünk,mert csak a lámpa fényében láttuk már egymást.Besötétedett.

-Itt!-mutattam meg neki a pólón kívül.

-Megnézhetem?

-Nem!Nem vetkőzök le!

-Nem is kell.-felhúzta a pólóm, alatta a melltartóm.Meg se tudtam mozdulni.Megcsodálta és végigvitte rajta az ujjait.Felugrottam.

-Te ezt milyen jogon tetted?-lekevertem neki egy pofont.-Ezt miért kellett?Mondtam,hogy nem mutatom meg!Ez oltári megalázó volt!-elindultam hazafelé,de megszédültem.Zayn visszarántott.Visszaültem.

-Sajnálom,csak kíváncsi vagyok!Nem akartalak megsérteni!Kérlek bocsáss meg!-simított végig a karomon.

-Ne ezt ne!-elrántottam a kezem.-Amit mondtam megmondtam.

-Kérlek!-vágott kiskutyapofit.

-Ne már!-elmosolyodtam.-Ez nem ér!

-De igen.-közelebb húzott magához.Én hozzá bújtam.Jól esett a közelsége.-Tényleg sajnálom!

-Utállak!-még mindig közel voltam hozzá.

-Miért?

-Mert ilyen könnyen le tudsz kenyerezni.

-Tudod egy ilyen sexy pasinak minden megy!-fényezte magát.-És mi van veled és Orlandoval?-váltott témát.

-Barátok vagyuk,de olyan aranyos.

-Ohh.Értem.Hány éves?-lehajotta a fejét,én meg elnevettem magam.

-10.-gyorsan visszanézett.Én még mindig nevettem.

-Azt hittem jártok vagy valami van már köztetek!

-Nem dehogy.De el kellene indulnunk haza,mert neked holnap suli.-ránéztem a telómra és 21:30-at mutatott.

-Így elszaladt az idő?Gyere hazakísérlek.-felhúzott és elindultunk haza.Egymás mellett haladtunk.

-Lehet egy kérdésem?-kérdezte.

-Persze.

-Volt már kapcsolatod?

-Nem,de nem is kell fiú!Most már van 2 barátom nekem nem kell több.

-Értem.Hát akkor holnap van kedved délután sétálni és beszélgetni vagy átjöhetnél hozzánk.-mosolyodott el,közben hazaértünk.

-Hát jó.Ha átmegyek vissza kapom a deszkám?

-Talán.Még meggondolom.

-Akkor nem megyek veled sehova!-jelentettem ki határozottan.

-Visszakapod csak gyere el.

-Megeggyeztünk!Eljössz értem?-kérdeztem.

-Persze.Akkor holnap találkozunk.-odahajolt és adott egy puszit,majd hátat fordított.-Szia!

-Szia!-beléptem az ajtón,mire Tyler egyből lerohant.

-Már kezdtem aggódni,hogy hol vagytok.Na milyen volt?Kedves igaz?Miről beszéltetek?Nem ért hozzád ugye?

-Lehet magánéletem?-nevettem el magam.

-Lehet,de áruld már el lécci!

-Lett még egy barátom.Örülsz?-felkapott szorosan magához ölelve pörgetett a levegőbe.-Tegyél le!-kiabálta,de mintha a falhoz beszéltem volna.

-Olyan boldog vagyok!Végre barátkozol!Nagyon-nagyon büszke vagyok rád!-letett és szorosan megölelt.

Part 4.Tudom hogy igaza van

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

…Miért bánik velem ilyen kedvesen mikor én eltaszítom magamtól?Miért pont velem?Hiszen nem is vagyok szép!Miért?Miért?Miért?Ezekkel a kérdésekkel a fejemben aludtam el.

Kipihentem ébredtem,a fejem már kevésbé fájt az orrom meg egész jól van.Az ablakon a nap csalogató sugarai világították be a szobát.

-Felébredtél?-kérdezte suttogva Tyler.

-Aha!Jó reggelt!-válaszoltam.

-Reggelt?Fél 12 van bogaram!-nevette el magát.-Az orvos azt mondta ha felébredtél szóljak neki hogy megvizsgálhasson.-kiment a szobából.Soha nem szerettem korán kelni ez azért látszik.2 perc múlva Dr.Fellel az oldalán tért vissza.

-Szia Diana!Hogy aludtál?Fáj valamid?-halmozott el a kérdéseivel.

-Jó napot!Nagyon jól aludtam.Hát a fejem még fáj egy kicsit.

-Az orrod hogy van?

-Egész jól.-mikor megvizsgálta felszisszentem.

-Hamar meg fogsz gyógyulni.Pár napra adok igazolást,hogy kipihend ezeket.Ha gondolod indulhatsz is haza.

-Rendben köszönöm!-kiment a szobából.Gyorsan felöltöztem,mert Tyler hozott nekem ruhát elkészültem és már indultunk is.

-Tyler délután kimehetek a parkba deszkázni?-kérdeztem félve,de tudtam mi a válasza.

-Te meg vagy huzatva?Pihenned kell.Megállunk egy étteremnél,ott eszünk rendben?

-Ne égesd le magad,hogy egy bekötözött orrú bénával ebédelsz.

-Először is te a húgom vagy és nem béna,másodszorra kit érdekel!-megfogtam a kezét.-beültünk egy hozzánk közeli étterembe.Csirkét ettünk,mert nekem az a kedvencem.

-Akkor délután elkísérsz a parkba egy kicsit sétálni?

-Miért akarsz a parkba menni?

-Mert Orlando is ott lesz és megígértem neki,hogy én is ott leszek.

-Hogy innen fúj a szél értem!Ezesetben persze,hogy elkísérlek szeretném megismerni a barátodat.-ezután csendben ebédeltünk,aztán hazamentünk.Bevágtam magam a tévé elé.Leszedtem az orromról a kötést.Tyler ez idő alatt a gépén lógott.Beszélgetett a barátaival meg ilyenek.5 órakor jeleztem,hogy induljunk.Tyler teljesen be volt sózva.Kiváncsi leszek amikor meglátja Orlandot.Már messziről láttam ahogyan próbálja a trükköt amit tegnap mutattam neki.Sajnáltam,hogy ma nem tudok neki segíteni.

-Itt van már?Te látod?Melyik az?-nézett össze vissza.

-Ő az ott.-mutattam a kisfiúra.Oda értünk hozzá.

-Szia Diana!-köszönt kedvesen.

-Szia Orlando!-én is kedvesen köszöntem.

-Hol a deszkád?Ő kicsoda?Ő a szerelmed?-kérdezgetett.

-Tényleg hol a deszkád,mert a kórházban nem volt.-beszállt Tyler is a kérdeések közé.

-A deszkám egy ismerősömnél van.Ő nem a szerelmem.Ő itt a testvérem Tyler.

-Szia Tyler Posey vagyok.-kinyujtotta a kezét amit Orlando megrázott.

-Szia én Orlando White vagyok.-mosolygott aranyosan.

-Orlando ma és holnap sajnos nem tudok neked megmutatni dolgokat,mert tegnap volt egy kis balesetem és nem állhatok még deszkára.Sajnálom!

-Semmi baj.A héten többször nem jöhetek ki mert anyukámnak kell segítenem,de a jövő héten kijöhetsz segíteni?Neked megengedik a szüleid?-itt egymásra néztünk Tylerrel.

-Kijöhet segíteni.-válszolt helyettem Tyler.

-Akkor 4 órakor itt találkozunk,de nekem most mennem kell.Szisztok!-elköszönt és elgurult.Tylerrel elindultunk haza.

-Egész aranyos,de én idősebbnek képzeltem.-nevette el magát.

-Örülj neki,hogy legalább szóba álltam vele.

-Vedd úgy,hogy nem szóltam semmit.-Zayn sétált velünk szembe.

-Sziasztok!-köszönt.

-Szia Zayn.-köszönt Tyler én meg csak álltam.Furcsán néztek rám.

-Mi van?-kérdeztem flegmán.

-Illene köszönnöd!-szólt szigorúan Tyler.

-Semmi baj,de nem bánod ha most elrabolom,mert tegnap megígért nekem egy sétát.Utána hazakísérem ne aggódj.-Tyler úgy nézett rám mint aki mentem felrobban az örömtől,hogy rám jött a barátkozhatnék.Rögtön elengedett.Ő ment tovább én pedig Zaynnel szembe álltam.

-És hogy érzed magad?-kérdezte vidáman.Nem válaszoltam neki.-Fáj még a fejed?

-Figyelj elrágattál sétálni,de azt nem mondtad,hogy beszélgetnünk is kell.-valószínüleg felfogta,mert csendben jött mellettem,de csak egy darabig.

-Diana kérlek!Miért csinálod ezt?Legalább nekem mutasd ki az érzéseidet.-kérlelt.

-Pont neked?Nem nyílok meg egykönnyen főleg nem az idegeneknek.Ráadásul még sztár is vagy.Hogy bízzak meg benned?-megállt és maga felé fordított.

-Lehet hogy sztár vagyok,de ugyan úgy ember is.-a szeméből áramlott,hogy szeretne közelebb kerülni hozzám.-Nem szeretnék számodra idegennek tűnni.Sajnálom a szüleid halálát.Tyler elmondta,hogy miért vagy ilyen.Ne zárd el magad az emberek elöl nincs értelme.-annyira megérintettek a szavai.-Felépítetted magad köré ezt a várat amiből nem akarsz kijönni.Elzárod az érzéseidet.Hidd el én megértem ezt átéltem én is.A nagypapám meghalt 2 éve akkor én is ugyanezt tettem,de a barátaim segítettek feloldódni.Azzal hogy barátkozol attól még nem felejted el őket.A szívedben tovább élnek és ha akarnád se tudnád elfelejteni őket.Ebben a barátok nem gátolnak.Tyler mellett elengeded magad és csak mellette érzed magad jól.Ez a flegma stílus csak egy álarc.-lehajtottam a fejem,mert tudtam hogy igaza van.Megöleltem.Szorosan a karjai közé zárt és nem engedett el.

Part 3. Kórházban

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

... -Diana!-kiabált remegő hangon és egy kéz ért az arcomhoz.Innentől minden elsötétült.

-Miért nem ébred fel már fel kellene ébrednie!-hallottam egy ismeretlen hangot.A fejem hasogatott és nagyon fájt mindenem,főleg a fejem és az orrom.Próbáltam kinyitni a szemem,de nem tudtam mintha leragasztották volna.

-Diana kérlek ébredj fel.Mit mondok Tylernek ha ne ébredsz fel?Bele se tudok gondolni milyen sokkba lesz ha megtudja.Louis légy szíves hívd fel,hogy jöjjön a kórházba.

-Ne!-végre kijött egy hang a torkomon,de ez is inkább volt suttogás mint beszéd.

-Diana végre felébredtél!-szorította meg a kezemet.

-Ki vagy te?Hol vagyok?-suttogtam.

-Zayn vagyok.Kórházban vagy.Kismértékű agyrázkódásod van és eltört az orrod.Én találtam rád a parkban.

­-Tyler úton van.Felébredt?-kérdezte az előbbi hang.

-Igen.-válaszolt helyettem Zayn.-Diana mi történt veled?

-Semmi közöd hozzá!-próbáltam flegmázni,de nem volt nagy sikere.Kihúztam a kezemet az övéi közül.-Ki van még itt?-lassan nyitottam ki a szemem a fény vakított.

-Nem kell kinyitnod a szemed.Kimegyek egy orvosért.-válaszol még egy ismeretlen hang.Hányan vannak itt.

-Itt van a banda.És éjjel fél 11 van.A fejed és az orrod be van kötve.2 órája hoztunk be.-válaszolt.Valami nyugodtság volt a hangjában.Trappolást hallottam.

-Diana!-Tyler lépett be az ajtó.Hangján hallottam az aggodalmat a fájdalmat és a féltést.-Jézusom!Mi történt veled?Srácok elmondhatatlanul hálás vagyok amiért megmentettétek!Nagyon köszönöm!-nekem se ártana megköszönnöm mondjuk.Semmi kedvem hálálkodni nekik.

-Én is nagyon köszönöm Zayn!-kinyitottam a szemem és 5 srácot láttam a szobában.

-Diana!Látom felébredtél.-az orvos már sokszor látott el engem.-Hogy érzed magad?

-Nem valami fényesen fáj a fejem és szinte mindenem.

-Ez normális.Enyhe agyrázkódást szenvedtél és eltörted az orrod.Ma este benntartunk megfigyelésen.Ha nem lesz semmi gond holnap haza is mehetsz.Ne nagyon fárasszák le a beteget pihenésre van szüksége.Jó éjszakát!Viszlát!-kilépett Dr.Fell a szobából.

-Mi történt veled?-kérdezte Tyler.

-Majd otthon elmesélem.-nem akartam hogy a fiúk is tudjanak róla.

-Nem!Itt és most elmeséled!-Tyler a szemembe nézett.

-Idén eddig ugye egy verekedős ügyem volt.És a srác akinek eltörtem az orrát az kilencedikes volt és a nem tudom kije most visszaadta amit én tettem a gyerekkel.

-Csaj volt vagy srác?-kérdezte a szőke.

-Csaj!Szereztem ma egy barátot akit Orlandonak hívnak és elkísértem haza,de visszafelé lelökött a deszkáról és nekiállt paffogni,hogy hogy merek kezet emelni az öccsére meg ilyenek ekkor behúzott egyet én vissza akartam ütni,de a földre vágott.

-Van egy barátod?Ezt komolyan mondod Diana?Nagyon büszke vagyok rád mikor ismerted meg?-kezdett lelkesedni Tyler.A srácok csak ültek és hallgattak minket.Mikor kimondtam,hogy van egy barátom mindenki érdekesen nézett.

-Igen.Ma.-és ezzel lezártnak tekintettem a témát.

-És a csajt nem ismerted?-kérdezte Zayn.

-Nem.Megkérhetek titeket,hogy egy pillanatra kimnétek?Zaynnel szeretnék négyszemközt beszélni.-mindenki felállt és kiment Zayn pedig kérdőn nézett rám.

-Miről szeretnél beszélni?

-Köszönöm,hogy megmentettél,mert ha te nem jársz arra lehet,hogy már nem élnék.

-Ilyeneket ne is mondj.Semmiség bárki segített volna.

-Nem sajnos nem,sőt talán még ki is nevettek volna,de most ne gondold azt,hogy puszi pajtások leszünk.Ne lepődj meg ha újból flegmázok és nem foglalkozok veled.

-Figyelj!-megfogta a kezem.-Szeretnélek jobban megismerni,légy szíves ne taszíts el magadtól!-Zayn Malik itt könyörög,hogy nem taszítsam el magamtól.

-Neked meg mi bajod?-nevettem el magam.Mit könyörög itt nekem.

-Figyelj tudom hogy a laza külsődön belül egy bánatos szomorú lány lakozik.-elrántottam a kezem.

-Semmit nem tudsz rólam!Ne akarj velem barátkozni.Nekem nem kellenek barátok.Egyébként hol van a deszkám?-kérdeztem kétségbe esetten.

-A kocsiban hagytuk.Ha vissza akarod szerezni akkor eljössz velem sétálni.

-Nem megyek sehova!Veled meg főleg nem.Az az enyém!Vissza kell adnod!-most már rendesen hallatszódott minden amit mondtam.Fel emeltem a kezem,de Zayn leszorította és a csuklómhoz ért,én elrántottam,mert megérezte a sebhelyet.

-Ezt megbeszéltük.-ezzel kiment a szobából.Tyler és a srácok jöttek be.

-Diana gyorsan gyógyulj meg és ha van kedved gyere át beszélgetni.-mondta az egyik.-Jobbulást.Jó éjszakát.-kimentek Zayn után.Tyler maradt csak bent.

-Mi a baj?

-Semmi.Csak fáradt vagyok.

-Negyed egy van.Aludj csak itt maradok veled!-leült a fotelbe.Nem voltam álmos csak elfordultam,hogy azt higgye alszok.Miért mondott ilyet nekem Zayn.Vajon megérezte a sebhelyet.Vissza kell szereznem a deszkámat.Miért bánik velem ilyen kedvesen mikor én eltaszítom magamtól?Miért pont velem?Hiszen nem is vagyok szép!Miért?Miért?Miért?Ezekkel a kérdésekkel a fejemben aludtam el.

Part 2. Orlando

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

... -Szeretnék bemutatni valakiket, gyere a nappaliba!-szólt vissza Tyler.

Bementem és 2 srác ült a kanapén!

-Hello!-köszöntek egyszerre.

-Diana!Bemutatom 2 haveromat.Srácok ő itt a húgom Diana.-mindkét srác eléggé meglepődött a látványomon,de ki nem.

-Szia!Daniel vagyok!-állt fel az egyik és kezet nyújtott.Megráztam.

-Én pedig David!Örülök,hogy megismerhetlek!-elfogadtam az ő kéznyújtását is.

-Én is!-úgy néztek rám mint aki még életében nem látott még embert.-Baj van?-kérdeztem miután már idegesített,ahogy bámulnak.

-Nem,semmi.-hazudott Daniel.

-Akkor én nem is zavarok inkább felmegyek tanulni.Aztán elmegyek a parkba gyakorolni,neked van valami programod?-fordultam Tyler felé.

-Szólj mielőtt elmész és akkor veled megyek oks?

-Nekem mindegy.-felsétáltam az emeletre és megírtam a házikat.Egy óra alatt kész lettem.Tyler nagyon beszélgetett és nevetett ezért inkább nem szóltam neki.Felvettem a DC-s sapkám,fogtam a deszkát és indultam a parkba.Már tök sok trükköt meg tudok csinálni,egész profi vagyok.Csak el ne szálljak magamtól.Egy kisfiú olyan 4.-es lehetett ott gyakorolt a parkban és szerintem azon gondolkozott,hogy egy lány,hogy tud megcsinálni egy ilyet.Lassan odasétált hozzám és megszólíott.

-Szia!-remegett a hangja,olyan aranyos volt.-Megmutatod nekem az előbbi trükköt még egyszer?Nagyon ügyesen csinálod és én is szeretném megtanulni.

-Persze.-mondtam kedvesen hiszen ő csak egy kisfiú.Megmutattam neki és csak nézett.

-Én ilyet sose tudok megcsinálni.-hajtotta le a fejét.Odamentem és megsimogattam a vállát.

-Hogy hívnak?-kérdeztem.

-Orlando.-válaszolt.

-Nos Orlando szeretnéd ha megtanítanám neked ezt a trükköt?-szemei felcsillantak.

-Ha neked nem baj akkor igen.

-Nem dehogy baj.Gyere!-megfogtam a kezét és a betonra húztam.Volt rajta védőfelszerelés,gondolom az anyukája nem akarta,hogy valami baja legyen.Magyaráztam neki,hogy mit hogyan és mikor.Közben kicsit beszélgettem vele.Egészen aranyos.Mesélt nekem a családjáról, a barátairól és a kutyusáról Brianről.Nagyon sokat kell gyakorolnia ,hogy megtanulja,mert én se két nap alatt tanultam meg.Kezdett sötétedni.

-Jön érted valaki vagy egyedül mész haza?

-Egyedül megyek,mert apukám dolgozik anyukám meg otthon van a tesómmal.

-Akkor nem bánod,ha hazakísérlek,hogy ne legyél egyedül útközben?

-Nem.-elgurultam vele a házukig.Egy kedves kis családi házba ment be Orlando.Megbeszéltük,hogy holnap folytatjuk a gyakorlást és a parkban találkozunk délután.Hazafelé vettem az irányt.Már sötét volt és kicsit messze voltam.Gurultam,de egyszer csak valaki lelökött a deszkáról.

-Mi a??-felálltam.-Te megy ki vagy?Mi a f*sz bajod van?

-Te milyen jogon bántalmazod a kisebbeket?

-Te miről beszélsz?

-Az öcsémről!Tudod ő nem ártott neked,de te mégis betörted az orrát!-szabályosan kiabált velem.

-Mit nem ártott nekem?Szerinted viccből szakadt fel a szemöldököm?-mutattam a szemöldökömre,bár a sötétben nem sokat láthatott.

-Ő nem ártana senkinek!Ártalmatlan gyerek!Most csak figyelmeztetlek!-behúzott egyet.Az orromat nem nagyon éreztem,de nagyon fájt és vérzett.Gondolom eltőrt.Visszaütöttem,de megfogta a kezem és a földre vágott.Megfájdult a fejem és nem éreztem magam valami fényesen.-Ezt jól jegyezd meg!Ha még egyszer az öcsém közelébe mész esküszöm nem állok jót magamért!-elsétált a távolba.Felálltam,de a deszkáról is félre estem,szóval fogtam a kezembe és tántorogva indultam el.Az orromból ömlött a vér.Sőt a fejemből is folyt.A park szélén jártam és leültem egy pillanatra az egyik padra.A fény a padra ment és tisztán láttam,hogy tiszta vér a pólóm.

-Diana!-kiabált remegő hangon és egy kéz ért az arcomhoz.Innentől minden elsötétült.

Part 1. Végre itthon

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

Tyler végre hazajön.Lassan 1 hónapja nem láttam.Deszkával gurultam az utcánkban mikor jött kocsival.Előbb haza ért mint én,pedig siettem.
-Diana!-kiabálta már messziről.Amennyire lehetett én siettem,de nem bírta ki,hogy odaérjek.Intettem neki.Bepakolt mire megérkeztem.
-Tyler!Végre hazaértél!-ugrottam a nyakába.-Hiányoztál!
-Te is nekem!Most le se tudsz magadról majd vakarni.
-Nem is akarlak!Mit hoztál nekem?-kiváncsiskodtam.
-Miután kipakoltam meglátod!Van
 itthon valami kaja?
-Nincs,de mindjárt összedobok valamit.-letettem a gördeszkát a sarokba és mentem a konyhába.Gyorsan csináltam rántottát.Tudom,hogy délután van,de az volt a leggyorsabban kész.Leültünk enni addig mesélt a forgatásról,a szerepéről és,hogy milyen volt Amerikában.Sok képet csinált,amiket evés után megnéztünk a gépén.2 órán keresztül beszélgettünk még aztán felment kipakolni.Én elmentem egy kicsit gyakorolni a a parkba.Épp a korláton csúsztam át mikor leestem a deszkáról.Lehorzsoltam a térdem és a kezem,de semmi komolyabb.
-Jól vagy?Nem fáj semmid?-kérdezte egy srác közben a kezét nyújtotta.Nem fogadtam el,felálltam egyedül.
-Ja.-intéztem el ennyivel a beszélgetést.Nyúltam a deszkáért.
-Szép deszka!Mióta deszkázol?-kezdett idegesíteni.Zayn állt mellettem asszem végzős a sulimba és annak a buzi fiú bandának a tagja.
-Közöd?-nem érdekelt nem akartam válaszolni neki.
-Csak kíváncsi vagyok.Egyébként Zayn vagyok,de gondolom már felismertél.-próbált menőzni a hírnevével,de nem érdekelt ráálltam a deszkára és elgurultam.-Várj már!-kiabált utánam,de inkább hazafelé vettem az irányt.
-Merre voltál?
-A parkban.-mutattam a kezemre.
-Fáj?
-Nem is vettem észre,csak most ahogyan jöttem haza.
-Gyere ide bekötöm.-anyáskodott és nyúlt az elsősegély dobozért.
-De ezt nem kell kötni csak egy ragtapasz.
-Egyébként,hogy történt?
-Korláton csúsztam,aztán valahogy leestem.Aztán ott volt egy buzi aki nem akart békén hagyni.
-Ki?
-Zayn asszem így hívják.
-Malik?Ő jó fej.
-Honnan ismered?
-Ők is voltak kint Amerikában és találkoztunk párszor meg ők is itt laknak Londonban.
-Remek...-dörmögtem az orrom alatt és a letapasztott kezemre néztem.
-És hogy érted,hogy nem akart békén hagyni?
-Fel akart segíteni,meg kérdezősködött meg pályázott a deszkámra!
-Ezt kedveskedésnek hívják nem levakarhatatlanságnak!
-Ugyan az!-indultam a szobámba.Bekapcsoltam a telómon a kedvenc számom és a fürdőbe indultam.Letusoltam majd felvettem a pizsim ami Tyler kedvenc pulcsija.Elintéztem a fürdőbe mindent bementem a szobámba és bebújtam az ágyba a zene még mindig szól és a fal felé fordulva feküdtem. Tyler bejött és befeküdt mellém.Magához húzott és lekapcsolta a zenét.Hamar elaludtunk,de el is aludtunk.
-Tyler nekem ma suli van el fogok késni?-ugrottam ki az ágyból.
-Hova sietsz még csak..07:23 azt már ennyi az idő?-kelt ki ő is-De én miért sietek?
-Mert be akarsz vinni a suliba,mert különben elkések.-közben már felöltöztem és a fürdőben vasaltam a hajam.
-Igyekezz,mert tényleg elkésünk!-szólt Tyler.
-Rohanok.-beledobáltam a táskámba a cuccaimat felvettem a cipőm fogtam a telómat és a deszkámat és már kocsiban is voltunk.
-Köszi majd megyek!Délután otthon leszel?-ugrottam ki a kocsiból.
-Szerintem igen,de hívlak ha nem.-rohantam be,de már így is negyed órát késtem szóval mindegy.Kopogtam majd benyitottam a termünkbe.
-Miss Posey!Végre hogy megérkezett!Talán nem gurult elég gyorsan a gördeszkája vagy balesetet szenvedett útközben?-nézett a kezemre.
-Nem tanárnő!A tesóm tegnap ért haza és sokat beszélgettünk,mert tudja mi olyat is szoktunk.
-Indulj az igazgatóiba és tanulj meg viselkedni!-becsaptam az ajtót és leültem a tanári elé. Zayn lépett ki az ajtón.Már megint ő.
-Szia!Jól van a kezed?Miért vagy itt?
-Diana már megint te vagy? Gyere!-szólt ki az igazgatónő.Besétáltam ügyet se vetve Zaynre.
-Jó reggelt!
-Mi járatban vagy ismét?Kit vertél meg?
-Senkit!Tiszteletlen viselkedés miatt vagyok itt!
-Megbántad?
-Nem!
-Akkor meséld el mi történt!-elmeséltem mindent.De persze megint én voltam a rossz és 1 újabb beírással gazdagodtam.Hurrá én!
-Miért voltál bent?-kérdezte amit kiléptem az ajtón.
-Szállj már le rólam!-flegmán elsétáltam mellette.Nagyszünetben az egyik padon ültem.Zayn pedig felém közeledett leugrottam a padról és indulni készültem,de elkapta a karomat.
-Diana nem tudom mi a bajod,de idegesít,hogy így viselkedsz.
-Menj vissza a barátaidhoz,nehogy megszóljanak,hogy velem láttak.
-Nem érdekel!Mi a bajod?Barátkozni próbálok erre te itt flegmázol.
-Velem nem kell barátkozni!Elvagyok én egyedül is!-rántottam el a kezem,de elém lépett.
-Mi a bajod?
-Nincs hozzá semmi közöd és engedj elmenni,mert te vagy Zayn Malik majd azt hiszed a lábad elé fogok borulni és mindenáron barátkozni akarok majd veled?Hát nem!-ellépett előlem és mentem órára.6.óra után elindultam haza. Tyler nem hívott ezért gondolom otthon van.Átmentem a parkon és már az utcánkban is voltam.Ismeretlen autó állt előttünk,gondoltam valami ismerős.Bementem.
-Hazaértem!-kiabáltam az ajtóból letettem a deszkát a sarokba.
-Szeretnék bemutatni valakiket gyere a nappaliba!-szólt vissza Tyler.