…-Mit?-nevettem el magam.-Te ezt most nem
gondoltad komolyan ugye?Hagyj engem békén éld tovább az életed!Baszogasd inkább
azokat a szőke cica babákat akik még az ilyet is megbocsájtják neked!-kitoltam a
szobámból.
-Diana állj már le!-szólt rám miután
lelökdöstem a lépcsőn.
-Miért?Ez az én házam és itt azt teszek
amit akarok!Te neked itt nincs jogod semmihez!Indulj amíg szépen
mondom!-mutattam az ajtó felé.
-Remélem szűzen halsz meg,mert veled senki
nem fog lefeküdni!-nevette el magát.-Egy gördeszkás lány tele vágásokkal,sebekkel!Ez
nagyon vicces!Soha érted soha nem fogsz kelleni senkinek.Nem lesz soha
barátod!-mondta a szemembe.
-Te büszke vagy magadra,mert minden lányt
meghúztál már a suliban,de egyiknek sem emlékszel a nevére!Ez
szánalmas!Azért,mert felkapott énekes bandába kerültél azt hiszed minden
körülötted forog!Megmondtam,hogy itt neked semmi jogod megszólalni!-kinyitottam
az ajtót,de nem mozdult.-Takarodj!-még mindig nem mozdult.Bevertem neki egy
jobb egyenest,amitől megfájdult a kezem.Kilöktem az ajtón és
bezártam.Láttam,hogy a táskája ott van a kanapén.Megfogtam és kidobtam
utána.-Soha többé nem akarlak látni!-kiabáltam neki.Felmentem a szobámba és
ráborultam az ágyra.Sírtam.Hogy lehetek ennyire hülye?Az elejétől fogva
gondolhattam volna erre,de jólesett a közelsége.Jézusom!Fogtam egy nadrágot,egy
pólót és elmentem tusolni.Le akartam mosni magamról ezt az egész
szörnyűséget,mindent amit tettem,de tudom,hogy már késő.Megfésülködtem és hajamat
a sapkám alá rejtettem.Basszus nála van még a deszkám!Elraktam a
telefonomat,felvettem a cipőmet és fogtam a másik deszkát és indultam a parkba.Már
kb.2 órája kint voltam mikor csörgött a telóm.
-Merre vagy?Megmondtam,hogy nem mehetsz el
sehova!-üvöltött Tyler a telefonba.-Most azonnal hazajössz!
-A parkban vagyok.Nyugodj meg!Mindjárt
otthon leszek.-letettem aztán indultam.10 perc múlva már az utcánkban gurultam.Levezettem
a feszültséget.Bementem.
-Jól vagy?Nincs semmi bajod ugye?-ölelt magához
Tyler.
-Remekül miért kérdezed?
-Voltam a szobádban és a földön hever az
egész íróasztalod és azt hittem történt veled valami.
-Semmi gond csak ideges voltam.-hazudtam.
-Látom,hogy van valami baj.Kérlek mond
el,vagy szívesebben mondanád el Zaynnek?Idehívjam?
-Soha többé ne említsd a nevét!Nem akarok
róla hallani!-emeltem fel a hangom és a sarokba dobtam a gördeszkát.Ilyet sose
szoktam csak mikor nagyon ideges vagyok.-Soha érted soha!-térdre estem és ismét
előjöttek a könnyeim.
-Cshhh.Semmi baj.Nem lesz semmi
baj.-átölelt.
-Nekem nem kellenek barátok.-suttogtam a
fülébe.
-Ne mond ilyet.-mondta.
-De nézd meg mit tesznek velem.Már megint
itt tartok,hogy sírok.Azóta nem sírtam és nézd meg mit tett velem.
-Mit csinált?Kérlek mond,hogy nem azt amire
gondolok!-éreztem az aggodalmát.
-Nem történt meg,de majdnem.-kibújt még egy
könnycsepp,de gyorsan letöröltem és eltoltam magam Tylertől.Felálltam
megtöröltem a szemeimet és így folytattam tovább.-De időben észhez kaptam és
behúztam neki és kidobtam innen.-mosolyra húzódott a szám.
-Megölöm,ha meglátom a közeledbe!De
gratulálok!Remekül meg tudod védeni magad!-nevette el magát.-Jó érzés volt
beverni neki egyet?
-Aha!-nevettem én is.-Elvállaltad a
szerepet?
-Nem,mert a Teen Wolf második évadot csinál
és egybe esik a két munka. Diana!-nézett a szemembe.
-Igen?-mosolyodtam el.
-Megkérhetlek valamire?
-Bármire!
-Legyél a kísérőm az egyik ilyen díj átadón
amire meghívtak.
-Nem!Nem!Nem!És nem!
-De azt mondtad bármire megkérhetlek.
-Ha nem bánod,hogy ülepes
nadrágban,pólóban és sapkában megyek akkor elmegyek,de egyébként nem.
-Hát ennyit se tennél meg értem?-mélyen a
szembe nézett és felsétált a szobájába.Csináltam vacsorát.
-Kész a vacsi!-kiabáltam fel.Nem jött
válasz.Lelki ismeret furdalásom volt,amiért ő bármit megtenne értem én meg
ennyit nem vagyok képes megtenni.Felmentem és az teraszon nézelődött.Mögé
léptem és a fülébe súgtam:
-Ez az első és utolsó alkalom.-megfordult
és megölelt.
-Köszönöm.Holnap elmegyünk keresünk neked
valami szép ruhát,mert szombaton lesz a díj átadó.-széles vigyorát még egy
tornádó se tudta volna levinni az arcáról.-Szeretlek!Köszönöm még egyszer,de
gyere menjünk,mert éhen halok!-húzott ki a szobából.
-Te tudtad,hogy ez lesz igaz?Te…-majdnem
olyat mondtam amit később megbántam volna szóval inkább csak mosolyogtam.-De
ugye azt tudod,hogy nem veszek fel magas sarkút.-nem szólt semmit csak ette
tovább a vacsit.Miután megettük elmosogattam aztán elmentem tusolni,majd
lefeküdtem aludni.
*Másnap
reggel*
Fáradtam ébredtem 9 órakor.Rettentő álmom
nem hagyott aludni.Álmomban megtörtént a dolog Zaynnel és az volt benne a
rém rész,hogy élveztem minden percét.2-szer keltem fel éjjel,de amit
visszaaludtam újból megtörtént. Tyler lent csörömpölt a konyhában ezért lementem
hozzá.
-Jó reggelt!Mit keresel lent ilyen
korán?-kérdezte nagy szemekkel.
-Kidobott az ágy és te mit keresel
pontosan?
-Serpenyőt a palacsintához.-elnevettem
magam és elővettem neki egy palacsinta sütő serpenyőt.
-Köszönöm.Menj öltözz fel,ha már nem
alszol akkor reggeli után indulunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése