Diana Posey vagyok.16 éves és Londonban lakok a tesómmal Tylerrel. Ő 21 éves és hivatalos gyámom.Hogy miért?Mert a szüleim 3 évvel ezelőtt meghaltak autó balesetben.Azóta vagyok olyan amilyen.Eltaszítom az embereket magamtól és senkit nem tűrök meg magam mellett.Rettentően nehezen nyílok meg bárki előtt.Azóta vagyok "fiús lány" ahogy a többiek hívnak.3 év óta nem volt rajtam szoknya vagy rózsaszín felső.Sem magassarkú,sem gyűrű.karkötőt és nyakláncot hordok,de csak akkor mikor kedvem tartja.A deszkázás az életem azóta.3 gördeszkám van amire nagyon vigyázok és saját magam javítom.Nincsenek barátaim.Van egy két tetkóm amiről Tyler nem tud.Csak miatta vagyok még életben.Mikor meghaltak a szüleim én is késztetést éreztem,hogy véget vessek az enyémnek.13 évesen mindkét szülődet elveszíteni nem könnyű főleg egyszerre.Pengéhez nyúltam és elvágtam a kezemet.Mai napig ott a nyoma a csuklómon amiket karkötőkkel rejtek el.Ha Tyler akkor nincs velem akkor én már nem lennék.9 éves kora óta színészkedik.Nagyon büszke vagyok rá.Régen mindenki azért barátkozott velem,mert ő tesóm,de én ezt meguntam.Ő nem tehetett róla,de nekem ez a része az életnek elég nehéz volt és még mindig az.A suliban senki nem szól hozzám,de nem is állnék szóba azokkal a személyekkel akik már 2 éve az osztály társaim és még a nevemet se tudják.Gimnazista vagyok.Jó tanuló,bár nem sokat tanulok.Az emberek megbámulnak,mert más vagyok,de én is megbámulom őket,mert ők mind ugyanolyanok.Nem volt még kapcsolatom és szerintem soha nem is lesz.A tesómtól amit kérek mindig megkapom,de nem mindig tud velem lenni.Emlékeim szerint egyszer elvitt magával valami puccos helyre vacsorázni,de az nem nekem való volt.Ő szépen kiöltözött én meg szakadt farmer pulcsi és tornacipő.De ő eljött velem és sokan megbámulták és aki felismerte megkérdezte,hogy ki vagyok és ő büszkén jelentette ki : Ő itt a testvérem Diana.!Utána nem nagyon kérdeztek tőle az emberek csak elmentek.Nem akartam beszólni nekik,mert tudtam,hogy az neki elég rosszul esne.Azóta inkább itthon eszünk,mert nem akarom lerontani a hírnevét,de ő mindig el akar valahova vinni.Ha itthon van rengeteget lógunk együtt akkor elválaszthatatlanok vagyunk.Néha mi is veszekszünk sőt van amikor minden apróságon össze tudunk veszni,de mindig szeretjük egymást és ha őt is elveszíteném az életemnek vége lenne. Tyler szeretné ha lennének barátaim,de én nem ezen volt egy nagy veszekedésünk amit néha felidézek.Tavaly történt.
-Diana keress magadnak végre barátokat!-vette el tőlem a gördeszkát.
-Nekem jó így!Add vissza!-nyúltam felé.
-Nem kapod vissza amíg nem mutatsz be nekem legalább egy embert akit barátodnak mondasz!
-Akkor soha nem kapom vissza!Légyszíves add vissza!
-Miért nem tudsz beilleszkedni?Miért jó neked az,hogy nincs olyan ember akire számíthatsz,ha én nem vagyok itt?Miért?
-Mert nem akarok beilleszkedni!Nekem ez így jó,egyébként meg miért érdekel ez téged?
-Mert törődöm veled!Mert a testvérem vagy!Csak én vagyok neked!Azóta vagy ilyen mióta anyáék meghaltak!Nekem is hiányoznak!Lehet,hogy rajtam azt látod,hogy boldog vagyok,de nem!Belül iszonyatosan fáj.De én nem mutatom ki és nem taszítok el mindenkit aki közeledni próbál!-erre elkezdek nevetni.-Most meg mi bajod?Tényleg nem értelek!
-Elképzeltem,hogy milyen lenne ha mindenkit eltaszítanál magadtól te kis sztár.-itt már együtt nevettünk.
-Ne hidd,hogy ezzel lezárhatod a témát.-visszaadta a deszkát.
-Köszönöm!-megöleltem és nem akartam elengedni.
Ez az ami néha kiakasztja.De én azért nem engedek közel magamhoz senkit. 1.mert csalódhatok benne 2.ha közel engedem akkor egyszer el is kell engednem.És nem akarok mindig csalódni.Amikor elsős gimis voltam odajött hozzám a szünetben egy pláza cica aki akkor volt végzős.A falnak dőlve csodáltam a gördeszkámat. Elém hajolt hogy a szemembe tudjunk nézni.
-Te fiú vagy vagy lány?-kérdezte kacarászva.
-Közöd hozzá sok vagy kevés?-válaszoltam flegmán.
-Te ne flegmázz velem,mert megbánod!-emelte fel a kezét,mintha nagyon megijedtem volna.
-Figyelj te kezdted ezt az egész beszélgetést lenéző módon szóval húzzál el ha nem akard,hogy megtépjelek,mert hidd el képes vagyok rá!Te milyen jogon nézel le másokat?
-Nem félek tőled.-kilökte a kezemből a deszkát.Elmosolyodtam,de a földet néztem.
-Te akartad.-jelentettem ki tök nyugodtan és megtéptem a haját ami a kezembe is maradt.
-Te kis kurva!-viszonozta a hajtépést.Ellöktem magamtól mire ő lendülettel jött felém én meg betörtem az orrát.Felvettem a deszkát a földről és a földön ülő lányra néztem mindenki minket nézett.Odadobtam neki a kezembe maradt hajat és lenézően szóltam hozzá:
-Na most legyen nagy a szád,lehet,hogy nem vagyok tökéletes,de velem ne szórakozzon senki megértetted?-nem vártam meg a válaszát hanem elgurultam a deszkán.
Másnap az igazgatóiban ültem Tylerrel az oldalamon.Félórán át papolt nekem arról,hogy mit szabad és mit nem.Tylert sajnáltam,hogy ilyen dolog miatt kellett hazajönnie,de otthon igazat adott nekem!Ő az én bátyám!Ezek után nem csodálkoztam,hogy senki nem szólt hozzám,de a saját igazamat akkor is megvédtem és ezért büszke voltam magamra.De ez is régen volt.Idén is volt egy hasonló eset,de az mondjuk durvább volt!
Egy csapat elsős beszélgetett az udvaron épp arra deszkáztam mikor meghallottam,hogy az egyik lány megkérdezte a többiektől.
-Szerintetek ez fiú vagy lány?-megálltam mellettük és odasétáltam szépen nyugodtan.
-Lány vagyok.-mondtam aránylag kedvesen.Indulni akartam mikor az egyik fiú beszólt.
-Te lánynak mered nevezni magad?Hiszen még ember számba se lehet téged venni.Beszélni is alig tudsz!-itt felszaladt bennem a pumpa,tudom az ilyenekkel nem is kellene foglalkoznom,de hát én ilyen vagyok.Megálltam és visszafordultam.
-Mond még egyszer?
-Jól hallottad.-nevetett a haverjával.Odasétáltam elé és a szemébe néztem.
-Nagynak érzed magad,hát nem vagy az!-bevertem neki egyet,de nem számítottam hogy visszaüt és felrepedt a szemöldököm,de én nem hagytam magam.Tökön rúgtam és aztán orrba vágtam.Ő is orrtöréssel végezte,de én se úsztam meg egy karcolással,mert ráálltam a deszkára és indulni akartam,de rálépett a deszkára én pedig durr pofára.Felrepedt szemöldökkel és vérző orral mentem órára,de hiába,mert az igazgatóiba hívtak.
Megint végighallgattam az igazgatónő mondókáját.Aztán hazamentem,Ezek voltak azok a dolgok amikről tudnotok kell,de ha majd eszembe jut valami majd felidézem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése