2012. november 24., szombat

Part 2. Orlando





... -Szeretnék bemutatni valakiket, gyere a nappaliba!-szólt vissza Tyler.


Bementem és 2 srác ült a kanapén!
-Hello!-köszöntek egyszerre.
-Diana!Bemutatom 2 haveromat.Srácok ő itt a húgom Diana.-mindkét srác eléggé meglepődött a látványomon,de ki nem.
-Szia!Daniel vagyok!-állt fel az egyik és kezet nyújtott.Megráztam.
-Én pedig David!Örülök,hogy megismerhetlek!-elfogadtam az ő kéznyújtását is.
-Én is!-úgy néztek rám mint aki még életében nem látott még embert.-Baj van?-kérdeztem miután már idegesített,ahogy bámulnak.
-Nem,semmi.-hazudott Daniel.
-Akkor én nem is zavarok inkább felmegyek tanulni.Aztán elmegyek a parkba gyakorolni,neked van valami programod?-fordultam Tyler felé.
-Szólj mielőtt elmész és akkor veled megyek oks?
-Nekem mindegy.-felsétáltam az emeletre és megírtam a házikat.Egy óra alatt kész lettem.Tyler nagyon beszélgetett és nevetett ezért inkább nem szóltam neki.Felvettem a DC-s sapkám,fogtam a deszkát és indultam a parkba.Már tök sok trükköt meg tudok csinálni,egész profi vagyok.Csak el ne szálljak magamtól.Egy kisfiú olyan 4.-es lehetett ott gyakorolt a parkban és szerintem azon gondolkozott,hogy egy lány,hogy tud megcsinálni egy ilyet.Lassan odasétált hozzám és megszólíott.
-Szia!-remegett a hangja,olyan aranyos volt.-Megmutatod nekem az előbbi trükköt még egyszer?Nagyon ügyesen csinálod és én is szeretném megtanulni.
-Persze.-mondtam kedvesen hiszen ő csak egy kisfiú.Megmutattam neki és csak nézett.
-Én ilyet sose tudok megcsinálni.-hajtotta le a fejét.Odamentem és megsimogattam a vállát.
-Hogy hívnak?-kérdeztem.
-Orlando.-válaszolt.
-Nos Orlando szeretnéd ha megtanítanám neked ezt a trükköt?-szemei felcsillantak.
-Ha neked nem baj akkor igen.
-Nem dehogy baj.Gyere!-megfogtam a kezét és a betonra húztam.Volt rajta védőfelszerelés,gondolom az anyukája nem akarta,hogy valami baja legyen.Magyaráztam neki,hogy mit hogyan és mikor.Közben kicsit beszélgettem vele.Egészen aranyos.Mesélt nekem a családjáról, a barátairól és a kutyusáról Brianről.Nagyon sokat kell gyakorolnia ,hogy megtanulja,mert én se két nap alatt tanultam meg.Kezdett sötétedni.
-Jön érted valaki vagy egyedül mész haza?
-Egyedül megyek,mert apukám dolgozik anyukám meg otthon van a tesómmal.
-Akkor nem bánod,ha hazakísérlek,hogy ne legyél egyedül útközben?
-Nem.-elgurultam vele a házukig.Egy kedves kis családi házba ment be Orlando.Megbeszéltük,hogy holnap folytatjuk a gyakorlást és a parkban találkozunk délután.Hazafelé vettem az irányt.Már sötét volt és kicsit messze voltam.Gurultam,de egyszer csak valaki lelökött a deszkáról.
-Mi a??-felálltam.-Te megy ki vagy?Mi a f*sz bajod van?
-Te milyen jogon bántalmazod a kisebbeket?
-Te miről beszélsz?
-Az öcsémről!Tudod ő nem ártott neked,de te mégis betörted az orrát!-szabályosan kiabált velem.
-Mit nem ártott nekem?Szerinted viccből szakadt fel a szemöldököm?-mutattam a szemöldökömre,bár a sötétben nem sokat láthatott.
-Ő nem ártana senkinek!Ártalmatlan gyerek!Most csak figyelmeztetlek!-behúzott egyet.Az orromat nem nagyon éreztem,de nagyon fájt és vérzett.Gondolom eltőrt.Visszaütöttem,de megfogta a kezem és a földre vágott.Megfájdult a fejem és nem éreztem magam valami fényesen.-Ezt jól jegyezd meg!Ha még egyszer az öcsém közelébe mész esküszöm nem állok jót magamért!-elsétált a távolba.Felálltam,de a deszkáról is félre estem,szóval fogtam a kezembe és tántorogva indultam el.Az orromból ömlött a vér.Sőt a fejemből is folyt.A park szélén jártam és leültem egy pillanatra az egyik padra.A fény a padra ment és tisztán láttam,hogy tiszta vér a pólóm.
-Diana!-kiabált remegő hangon és egy kéz ért az arcomhoz.Innentől minden elsötétült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése