…-Mi
van?Honnan ismered őt?És válaszolj már a kérdésemre!
-Jeremy
vagyok. Jeremy Swann.
Gondolataim
a név körül forogtak.Ismerős,de mégse tudom honnan.
-Nem
emlékszel igaz,pedig kiskorodban teljesen belém voltál esve.
-Jessica!Te
vagy Jessica tesója.
-Ohh
végre,hogy beugrott.-tök gázul éreztem magam,de mindegy.
-Bocs,de
nekem most mennem kell!Késő van.Örülök,hogy láttalak.-el akartam indulni,de
mellém lépett.
-Elkísérlek
egy darabig,én is arra megyek.-lassan elindultunk a hajnali órákban.Beszélgettünk
közben.
-És
kinőttél már belőlem?
-Már
rég!-Jeremy húga Jessica és én kiskorunkban nagyon jó barátok voltunk,de aztán
elváltak útjaink.Jeremybe fülig szerelmes voltam,mondhatni ő volt az első
szerelmem.Szinte mindig nálunk lógott,mert Tylerrel még mindig jóban vannak.
-Ja,gondolom!-nevetett.
-Mondom!Van
barátom,szóval ne kezdj ki velem!-mosolyogtam önelégülten,bár szerintem ebből
semmit nem látott.
-Milyen
kis pisist szedtél fel?
-Nálad
sokkal jobbat,aki nem utasította vissza a próbálkozásaimat!
-Jól
van,ma már nem utasítanálak vissza,mert nagyon szép lettél,de akkor egy kis
idegesítő pisis voltál.
-És
meddig leszel itthon?
-Hát
elvileg,most hosszabb ideig maradok,szóval,ha van kedved és időd lóghatnánk
együtt.Ja és megteszed,hogy szólsz Tylernek,hogy itthon vagyok.
-Szólok,de
ő most Amerikában van.-megérkeztünk a házukhoz és innen már nem volt messze a
srácok háza sem.Számot cseréltünk,vagyis ő beírta a telójába az én
számomat.-Akkor majd találkozunk szia!
-Szia!-még
sötét volt,de olyan 3-4 óra körül lehetett.10 perc múlva haza értem.Letettem a
sarokba a deszkát és az emeletre indultam.Hirtelen felgyulladt a villany a
nappaliba.
-Te
merre jártál?-Louis kiabált.
-El!-azonnal
a telefonjáért nyúlt és felhívta a srácokat,hogy haza értem.
-Te
mit képzelsz,hogy az éjszaka közepén elmész Isten tudja hova?
-Levegőre
volt szükségem!
-4
és fél órán keresztül?A srácok most járták körbe a fél várost,hogy merre
vagy!Eltudod képzelni,mennyire aggódtam?Aggódtunk!
-Bocs!
-Ennyi?Mi
törődünk veled!Itt vagyunk,de te ezt se becsülöd meg!Szó nélkül lelépsz,ők már
nem jönnek vissza,de minket is el akarsz üldözni?
-Menj
a tudod hova!-könnyeim fátylában rohantam be a szobámba,aminek ajtaját
becsaptam.Szorosan az ajtó elé kuporodtam.5 perc múlva lentről
ajtó csapódással,óriási léptekkel jött fel.Ajtómat nyomta be,akkora
lendülettel,hogy simán ellökött az ajtótól.Zayn térdre esett.
-Te
megbolondultál!3 órája járjuk a srácokkal a várost,hogy merre vagy!Merre
voltál?
-El.-nyögtem
ki.
-Brávó!Csak
bele ne fulladj a szavak tengerébe!Nekem nincs szükségem ennyi
aggodalomra,inkább legyen ennek az egésznek vége!-kiviharzott a szobámból az
övébe.Agyam még nem dolgozta fel a hallottakat.Harry és Niall bedugta a fejét
az ajtón.
-Örülünk,hogy
előkerültél!-nem kérdeztek,nem kiabáltak,nem csapkodtak,bár nem is figyeltem
rájuk.Lemeredten ültem a nyitott ajtó mögött.Zayn most szakított velem,ezt még
felfogni,se tudom.Liam bejött,becsukta az ajtót és leült mellém.Az ölébe húzott.Átöleltem
a nyakát,de nem sírtam és nem szóltam semmit.
-Értsd
meg,mi aggódunk miattad!-el akartam hajolni-Nyugi,én nem akarlak kioktani.Nem
cseszlek le!Nagyon megijedtem,mikor Louis szólt,hogy nem vagy a
szobádba.Legalább a telefonodat felvehetted volna.-elővettem a zsebemből és a
kezébe nyomtam.-Lemerült,ö… értem.Hallottuk az előbb Zaynt,ne vedd komolyan
amit mondott,mert most haragszik rád,de majd megbékél.Nem akarsz aludni?Ma nem
kell suliba menned,ha nem akarsz,maradhatsz itthon,de ebből ne csinálj
rendszert.-felemelt a földről és az ágyra tett.-Teát,tejet,kakaót?-nemet
bólogattam.Liam kiment.Levettem a melegítőmet,a sarokba dobtam.Betakaróztam és
feküdtem.Egyébként se tudtam aludni,még így!10 perc után kikeltem és halkan
bedobtam néhány napra cuccot az utazótáskámba és a sarokba raktam.Betettem a
haj vasalóm,a fénykép albumokat,a fürdőszobai cuccaimat, a töltőmet.Összepakoltam
a könyveimet és azokat is a táskámba tettem.Elővettem a másik deszkámat és
visszavettem a melegítőm és a cipőm.Fogtam egy papírt és egy tollat.
„Kedves
Liam és srácok!
Köszönöm,hogy
jó barát vagy!Sajnálom,hogy nem szóltam arról,hogy elmegyek,de a szüleimet
látogattam meg.Csak nyűg vagyok a nyakatokon,amihez még senki nem szokott
hozzá.Nagyon köszönöm,hogy a barátaim vagytok és ígérem nem zavarok
tovább.Hazaköltözök.A többi cuccomért,majd egyik nap visszajövök.Kössz az
együtt töltött időt.
U.i.Zayn
sajnálom,hogy ilyen hamar véget ért a kapcsolatunk,nagyon szeretlek,de semmit
nem akarok rád erőltetni,ha ennyi volt,hát ennyi volt!”
Bevetettem
az ágyam és rátettem a tetejére a lapot.Kinéztem a folyosóra,ahol mindenhol
csukott ajtók voltak.Lesétáltam és lent is körbenéztem,Louis a kanapén aludt,de
nagyon mélyen.Felmentem a táskáimért és a deszkámért.Lassan kiosontam és útnak
indultam.Pirkadatra értem haza.Fél hatkor léptem be az
ajtón.Felmentem,lepakoltam és lementem ittam egy pohár vizet,bezártam az ajtót
és felmentem az emeletre.Feltettem a telefonomat töltőre.Levettem a cipőm,a
melegítőm és befeküdtem Tyler szobájába.Gondolkoztam.Biztos voltam benne,hogy
ma már nem megyek suliba.Nekiálltam bőgni.7 kor írtam Phonak egy üzenetet,hogy
nem megyek suliba.Negyed 8-kor kocsi ajtó csapódott a ház előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése