…-Srácok!Elég!-a
fiúk hirtelen kapták el kezeiket és felfutottak a szobájukba.Hirtelen kapkodtam
levegő után,ami miatt nagyon rosszul éreztem magam.Fel akartam állni és
üdvözölni Zayn,de amint felálltam elsötétült minden.
-Diana?!-kezek
fogták a kezem.-Kicsim ébredj fel kérlek!-Zayn hangja fáradt volt és aggódással
teli.
-Jól
vagyok.-suttogtam.Zayn megszorította a kezem.
-Életem!-ajkait
ajkaimon éreztem.Kinyitottam a szemem és ott voltak ők,mindannyian.
-El
se tudod képzelni mennyire sajnáljuk!Nem tudtuk,hogy így reagálsz majd rá.Zayn
teljesen ki van most és megértjük,ha te is,de arra szeretnénk kérni,hogy
bocsáss meg nekünk!-Liam szónokolt a fiúk nevében és láttam rajtuk a megbánást.
-Mennyi
az idő?
-Negyed
8.-felültem a kanapén.Zayn velem szembe ült egy széken.Átült mellém.A srácok
felmentek.Belecsúsztam az ölébe.Szemei pirosak voltak.Szorosan átölelt.
-Ne
csinálj ilyet soha többet!-fejemet vállába fúrtam.
-Sajnálom,de
ne haragudj a fiúkra!
-Hogy
kérhetsz ilyet?4 és negyed órát voltál eszméletlen kórházba akartalak vinni!Egy
normál ájulás max 1 óráig tart.Felfogtad?Azt hittem elveszítlek,hogy nem
ébredsz fel,hogy kómába estél.-könnyei ismét előjöttek.
-Cshh…semmi
baj,itt vagyok,nem mentem el,semmi bajom.Zayn!-felemeltem fejét és
megcsókoltam.-Szeretlek!
-Én
is szeretlek!-ismét megölelt.
-Elmegyek
zuhanyozni,aztán beszélek Tylerrel.Megígértem neki,hogy felhívom.Tudom,hogy
haragszol a fiúkra,de bocsáss meg nekik!Én is meg fogok.-felkeltem az öléből és
felmentem.Gyorsan lezuhanyoztam,aztán beültem a gép elé.Tyler nem volt
fent,ezért felhívtam.
-Szia
bátyus!-szóltam bele.
-Diana?!Szia!Mizujs?-hangja
olyan meglepődött.
-Rosszkor
hívlak?
-Holnap
visszahívlak vagy fontos?
-Nem,csak
hiányzol és beszélgetni akartam.
-Baj
van?
-Nem!Majd
holnap beszélünk!Szeretlek!Szia!
-Holnap
hívlak,én is szeretlek!Szia!-ledobtam az ágyra a telót,aztán kimentem a
folyosóra.Bekopogtam Harryhez.
-Gyere!-beléptem.-Sajnálom,nem
tudtuk,hogy ez lesz.Fi…-odamentem hozzá és megöleltem.
-Bocsánat!Ha
nem lennék egy földre szállt idióta,akkor nem történik ez!
-De
mi rosszabbat tettünk.
-De
nem tudtátok!Én nem haragszom,megérdemeltem.Most bocsáss meg,de a többieknek is
megmondom,hogy ne okolják magukat.-megsimogattam a hátát,aztán bekopogtam
Niallhoz.
-Gyere!-beléptem.-Sajnálom!
-Ne
tedd!Én voltam a hibás,ha én nem vagyok olyan hülye,akkor nem történik ez,tehát
nem a ti hibátok volt.Bocsánatot kérek,ne szenvedj oké?
-De
nem tudtuk,hogy ez lesz!
-Ne
hibáztassátok magatokat,én megbocsátok és te?
-Rád
nem lehet haragudni,tehát akkor nincs harag.-elmosolyodott,mire én megöleltem.
-Most
megyek,a többiektől is bocsánatot kérek és elmondom nekik,hogy ne
szenvedjenek,tehát jó éjt!
-Neked
is.-miután becsuktam az ajtót,bekopogtam Liamhez.Ott is elmondtam ezeket és
átmentem Louihoz.
-Szia!-ágyán
feküdt és telefonját nyomkodta.
-Twitter?
-Aha.-letette
a telefonját és felült.-Bocsánat!Annyira lelki ismeret furdalásom van,hogy el se
tudod képzelni!-leültem mellé az ágyra és megöleltem.
-Én
bocs!
-Miért?Miattunk
ájultál el és te kérsz bocsánatot?Ez vicces.-nevetett.
-Szóval
csak annyit akartam,hogy nincs harag ugye?-eldőltem ágyon.
-Nincs,ha
te se haragszol.
-Nem!-átöleltem.Elkezdtünk
beszélgetni.Feküdtünk az ágyon.-És kitől kaptad a Boo Bear nevet?
-Anyukámtól.
-És
Hazzának te adtad a Hazza nevet?
-Hát
valami olyasmi.Miért voltál az elején olyan Zaynnel amilyen?
-Hát…,mert
én nem akartam normális életet,szerelmet,családot és legfőképpen barátokat
nem,de Tyler folyton ez miatt piszkált és akkor jött Orlando és tök aranyos és
hiányzik,lehet,hogy holnap meglátogatom.És Zayn,vele fogalmam nincs,hogy mi
történt.Eleinte elviselhetetlen volt,hogy velem van,de aztán hozzászoktam,hiszen
ő az én hősöm.
-Örülök,hogy
így gondolod.És mi az a kezeden?-bökött a leragasztott részre a kezemen.
-Ez
is egy emlék,de megmutatom.-lassan levettem a ragasztást és alatta szépen
látszódott a tetoválás.
-Wow,szép
és nem fájt?
-Nem,mert
volt már rosszabb is,szóval ez nem.
-Mi
volt ennél rosszabb?És miért az Eiffel torony?-rámutattam a combomon össze
forrt sebre és a csuklóimra.
-Ezek,mind
emlékek,amik sokkal jobban fájnak.-pizsim ujját lejjebb húztam és lehajtottam a
fejem.Louis odahúzott magához és átölelt.
-Mostantól
nincs mitől félned!Gyarapodtál 5 báttyal.-nevetett és belepuszilt a
hajamba.-Nem bánthat senki!Ígérem!
-Köszönöm.Ja
és azért az Eiffel torony,mert kiskoromban mindig oda akartam eljutni
anyáékkal,de amióta meghaltak nem is gondoltam rá,de Zayn valóra váltotta egy
álmomat.És én mikor ismerhetem meg a barátnődet?Nyugi nem leszek bunkó!
-Nem
tudom,szerintem velünk tölti az őszi szünetet,ahogy Danielle is.Ő Liam
barátnője.
-Hallottam
róla.Zayn hajnali kettőkor mutatott róla képet.
-Hajnali
kettő?Akarom tudni?
-Nem!-elnevettük
magunkat.
-Na
de most inkább menj,mert későre jár és holnap iskola!-fel akart húzni az
ágyról,de én csak feküdtem.-Hát jó te akartad!-felemelt és átcipelt a szobámba.
-Zayn
már beszélt veletek?
-Nem,de
én teljesen megértem.
-Fog,ne
aggódj!-Louis betakart.Zayn nyitott be.Louis puszit nyomott a homlokomra és
kiment.Zayn bejött és ledőlt az ágyra mellém.Nem takarózott be.Nem szólt egy
szót se.Ráfeküdtem a mellkasára,míg ő a hajammal játszott.Betakartam,hogy ne
fázzon meg,mert tudtam,hogy nem fog visszamenni a szobájába.Nem kellettek
szavak ahhoz,hogy tudjam,hogy félt és hogy szeret.Megpusziltam és
visszadőltem,aztán elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése