Part 31. A szüleimet a szádra ne merd venni!

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

…7 kor írtam Phonak egy üzenetet,hogy nem megyek suliba.Negyed 8-kor kocsi ajtó csapódott a ház előtt.

Halk kopogás hallatszódott.Lementem a földszintre, és leültem a kanapéra.

-Diana!Tudom,hogy bent vagy!És azt is,hogy nem alszol!Kérlek beszéljük meg!Diana!-kb 5 percen keresztül hajtogatta ezt.-Jó,ha nem engedsz be,felhívom Tylert,gondolom örülni fog a hívásomnak!-odalépkedtem az ajtóhoz és kinyitottam.

-Mit akarsz?-résnyire nyitottam,de belökte és ezzel behívta magát a házba.-Persze,gyere beljebb!-mondtam gúnyosan és becsuktam az ajtót.Leült a nappaliba én meg mentem utána.Szembe ültünk egymással.

-Diana?!

-Ne kezd el,a „miért jöttél el tőlünk,nem kell ezt tenned,kérlek gyere vissza” szöveget oké.-betakargattam a lábam.

-Miért?Csak ez a kérdésem.Ennyire rossz társaság lennénk?

-Nem,nem a ti hibátok,hanem az enyém.Nem tudok,hozzászokni a társasághoz.Zayn összetörte a szívem és a depresszióm az elviselhetetlen.Nem hiszem,hogy ti is jobban érzitek magatokat,ha ott vagyok.És te miért is nem alszol?

-Ne már!Sokkal jobb,ha te is ott vagy!Azért,mert ellenőrizni akartalak és mivel megtaláltam a levelet,ezért azonnal kocsiba ültem.Mondjuk nem ártana aludnom,mert fáradt vagyok,de ez most fontosabb.

-Nincs értelme próbálkoznod.Eldöntöttem.Nyugodtan menj haza és köszi,hogy eljöttél.

-Nem megyek nélküled sehova,akkor itt maradok inkább!-elfeküdt a kanapén.

-Miattam.-felálltam és visszamentem a szobába.Tetkómat nézegettem.Elöntöttek az emlékek és már megint azon veszem magam,hogy bőgök.Liam ott ült mellettem és simogatta a lábam.Nyakába borultam.

-Semmi baj,nyugi.-simogatta a hátam.

-De elvesztettem!Őt,aki a legfontosabb!Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek!

-Nem vesztetted el!Kérlek!-üzenete érkezett.

„Merre vagy?Diana veled van?” –Louis írta.

„Itt vagyok nála,basszátok meg,nagyon el van cseszve a kedve!Beszélj Zayn fejével!”

-Ezt minek írtad?Nem kell,hogy idejöjjenek és az sem kell,hogy beszéljenek Zaynnel,mert ha ő maga nem akar semmit,akkor arra senki nem tudja rábeszélni.

-Nem kell rábeszélniük semmire,mert szeret téged és ennek a kapcsolatnak nem lehet vége,most nem!Nem lehet ekkora tapló!Zayn nem ilyen!Diana kérlek,csak várj egy kicsit.

-De én nem illek hozzá!

-Shhh…-odahúzott magához,én meg elaludtam.

*Délután 4 óra*

Liam aranyosan aludt.Miután sikerült elaludnunk,úgy gondoltam,enni kellene valamit,ezért lementem és csináltam,amit találtam,tehát semmi.Visszamentem.Elkezdtem böködni,hogy felébredjen.

-Mindjárt anya,még 2 perc.

-Kisfiam én nem vagyok az anyád!-mosolyodtam el.

-Oh bocs.Mennyi az idő?

-4 óra.

-Ideje lenne indulnunk.

-Nem megyek el!Időre van szükségem,Zayn nem keresett és nem tudnám elviselni,ha mindig látnám,de nem érhetnék hozzá,nem csókolhatnám meg…

-Oké felfogtam.De holnap mész suliba,meg minden úgy fog menni és nem leszel tőlünk sokáig távol,mert már most hiányzol a házból.

-Oké,de most el kell mennem,bevásárolni,mert nincs itthon kaja.

-Elviszlek,legalább én is bevásárolok.-felöltöztem és beültünk a kocsiba,aztán indultunk.Nem nagyon vettem sok mindent,mert,ha kell valami,el jövök érte.Elköszöntem Liamtől hazamentem gyalog és csináltam vacsit.Ettem aztán elmentem tusolni,megmostam a hajamat.Csináltam valami emberi külsőt,aztán elmentem aludni.6 órakor már aludtam.

*Reggel*

Könnyes szemekkel ébredtem az ébresztőmre.Felöltöztem,megreggeliztem,emberi külsőt csináltam,fogtam a táskám és a deszkám,aztán indultam.Jóval csöngetés előtt értem be.Zayn autója, a parkolóban állt.A barátaival beszélgetett,de nem látszott boldognak.Leültem a padunkra,Pho mellé,aki könyvet olvasott.

-Jézusom,hogy nézel ki!Mi történt?

-Neked is jó reggelt!Miért?-lenéztem magamra,hogy mindent felvettem-e és minden rajtam is volt.-Semmi!-lopott pillantásokat vetettem Zaynre és úgy éreztem meg szakad a szívem.

-Mert úgy nézel ki,mint egy zombi.Semmi élet nincs benned.Mesélj csak.-paskolta meg a padot,ahova felültem.Elmondtam neki tömören a sztorit.

-Akkor ti most szakítottatok?

-Hát…elvileg igen.-Lisa sétált a csapatával előttünk,semmi kedvem és türelmem nem volt hozzá.

-Sziasztok!Diana hallottam a te kis románcodról!Annyira sajnálom,hogy vége lett!De most komolyan!-önelégülten mosolygott.-Én szóltam neked.És ha jól hallottam dobott téged!-csak egy penge élen táncolt,amiről mindjárt lelököm.-De te mit is vártál,egy hosszú távú kapcsolatot?Te olyat nem érdemelsz!-szinte köpte a szavakat.-Boldogságot?Nem,te ahhoz túl csúnya vagy!Szerintem a szüleid is ez miatt menekültek a halálba.-mosolygott önelégülten a kis csapat meg nevetgélt mögötte.Ledobtam a táskámat és a deszkámat.

-Pho,ne akadályozz meg!-súgtam neki és leszálltam a padról.Nekiugrottam Lisának.-A szüleimet,te még a szádra se merd venni!Nincs hozzá semmi közöd,hogy mi történt a szüleimmel!És a boldogságom?Hol érdekel téged!Ott próbálsz belém kötni ahol lehet!-kiabáltam és csapkodtam,meg tépkedtem a haját,igazi csaj harc,míg valaki át nem karolt és le nem szedett róla.Ideges voltam,mert meg tudtam volna ölni.-Eressz el!

-Nem!-határozottan ismertem ezt a hangot.Ő volt.