.jpg)
…-Soha
többé ne találkozzunk, különben esküszöm megöllek!-fenyegette
meg.-Gyere!Indulunk!-megragadta a csuklóm és húzott maga után.
Kihúzott
az ajtón és húzott maga után.Sírtam,sírtam és sírtam.Kb. 200 méterrel arrébb
megállt és hívott egy taxit.Az hamar megérkezett.Beültetett és beült mellém.Az
én címemet mondta be.Hamar haza is értünk.Ő fizetett és kihúzott az autóból.Nem
szólt hozzám egy szót se!És ez fájt!Most szükségem lett volna a közelségére,de
most pont elutasító kedvében volt.Kivette a cserépből a pótkulcsot és behúzott
a házba.Bezárta az ajtót és felhúzott a szobámba.Leültetett az ágyra és a
szekrényemhez lépett.
-Zayn!Fejezd
be!-kiáltottam el magam.
-Kuss!-kiabált
vissza!Még kiabál is velem.Hát mit ne mondjak.
-Menj
el!Nem kell,hogy segíts nekem!
-Nem?Hát
jó!-nagy lendülettel indult le a lépcsőn és a zárral bénázott.Utána rohantam és
megöleltem.
-Ne!Most
nem hagyhatsz itt!Sajnálom!Maradj velem!Most maradj itt!
-Azt
mondtad nem kell a segítségem,szóval inkább felhívom Tylert,hogy jöjjön
haza.-eltolt magától és a telefonját kereste,ami az én kezemben volt.
-Nem
akarom,hogy felhívd!-bőgtem tovább.-Azt akarom,hogy te maradj itt!De ha nem
akarsz akkor menj!-visszaadtam a telóját és felrohantam a lépcsőn.Levettem a
cipőm és leültem az ágyra.2 perc múlva még mindig nem jött.-Áh!!!Nem akarok
élni!-leestem a földre és összegömbölyödve sírtam.Trappolással futott fel
valaki.Berontott a szobámba.
-Megígérem,hogy
nem megyek el!De ne sírj!A szívem szakad meg,hogy így látlak!-felnéztem
arcára,ami könnyes volt.-Annyira sajnálom!Ez mind miattam van!Ha nem hívlak ki
beszélni akkor a helyeden maradsz és nem akarsz haza jönni.Soha nem fogok
megbocsátani magamnak.Tőled se kérek bocsánatot,mert ezt nem kérhetem,hogy
bocsásd meg.
-De
én... meg akarok bocsátani és meg is fogok.-hozzábújtam,de eltolt magától.
-Nem
bocsáthatod meg az,hogy majdnem megerőszakoltak miattam!Én voltam a
hibás!-szemembe nézett,de nem sokat láttam a könny fátyol alól.
-Nem
érdekel!Szükségem van rád!Soha nem gondoltam,hogy valakinek ezt fogom még
mondani!De tessék érted megtettem!Kérlek!Nem ígérem meg,hogy szeretni foglak,de
megpróbálom,ha ez az ára,hogy velem maradj!Nem volt még barátom.Még nem voltam
szerelmes.De veled megpróbálom.Csak ne hagyj el.-szorosan húzott magához,hogy
ne lássam ahogy sír,de ő is sírt.
-Nem
teheted ez!
-De
igen!-átöleltem és biztonságban éreztem magam.
-De
én nem tudok megbocsátani magamnak!Nem megy!Nem akarlak szeretni,de
szeretlek!Ki akarlak törölni az emlékeimből,de nem téged lehetetlen.Bocsáss meg
kérlek!
-Megbocsátok!-puszit
nyomott a homlokomra.-És tényleg megpróbállak szeretni.Ígérem!-suttogtam.
-Menj
el tusolni,addig megcsinálom az ágyadat!
-Nem
mész el ugye?-emeltem fel a fejem.
-Nem
hagylak itt!-felsegített a földről és odaadta a pulóvert és egy bugyit.Elmentem
a fürdőbe,letusoltam és lemostam az elkenődött sminket.Mikor elvégeztem
mindennel a szobámba mentem.Zayn sehol nem volt.Lerohantam,de sehol se volt.
-Hazudtál!-sírtam
el magam ismét,de gyors léptek közeledtek felém.
-Cshhh!Nem
mentem el!Itt vagyok!-szorosan megölelt.-Csináltam teát meg
szendvicset.Gyere!-lassan kimentünk a konyhába ahol megvárta míg végzek.Mondtam
neki,hogy egyen,de azt mondta nem éhes.Felmentünk a szobámba.Ő még mindig olyan
elegánsan volt.
-Elmehetsz
nyugodtan tusolni,Tylernél meg biztos találsz valami ruhát.
-Rendben
köszi.-kimentem,megmutattam neki a fürdőt és Tyler szekrényét.15 perc után egy
szürke melegítőben és egy fekete pólóban jött vissza.Beljebb csúsztam az
ágyamon,hogy odaférjen mellém.Hozzábújtam,de még nem aludtunk.
-Miért
voltál olyan velem mikor megmentettél attól a sráctól?Tényleg nagyon
köszönöm,ha te nem vagy akkor…
-Akkor
ez nem történik meg.Azért voltam olyan,mert haragudtam magamra,csak abban a
pillanatban mikor megláttalak egy szál fehérneműben alatta egyszerűen elöntött
a düh és csak azért voltam boldog,mert még időben érkeztem,de ez se nagyon
igaz.
-De
nem értem,hogy pont abba a házba csengettél be,ahova én is.
-Csak
egy megérzés volt.De nem tudom miért nem törtem rá arra a baromra az ajtót
elsőre.Miután meghallottam,hogy „Zayn!Kérlek segíts!Zayn!” akkor szakad el a
cérna.Nekiugrottam az ajtónak az meg betört és máris bent voltam.
-Te
vagy a hősöm!Már másodjára mentesz meg!-mosolyodtam el.
-Hát
tudod a második szakmám az a szuperhős!-nevettük el magunkat.-Hétfőn már jössz
suliba ugye?
-Aha.De
nem tudom,hogy jó ötlet-e,hogy együtt mutatkozzunk.
-Miért?
-Mert
rólam eddig tudomást se vettek.És most majd minden csaj engem fog utálni,hogy
az enyém vagy.
-De
jó ezt tőled hallani.-mosolygott.-Tényleg ma szoknya volt rajtad ez azt jelenti
hogy?
-Nem!Ez
azt jelenti,hogy Tyler kedvében akartam járni,de tudod mit hiányolok?
-Na
mesélj!
-A
deszkámat.
-Holnap
át jössz hozzánk és akkor visszakapod.Oké?
-Oké.
-Aludj!Majd én őrzöm az álmodat.-megpuszilta a
homlokomat és közelebb csúszott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése