Part 17.Tudtam,hogy igent mondasz!

Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

…-Arra gondoltunk,de csak azért,hogy ne legyél egyedül,hogy odaköltözhetnél hozzájuk addig,amíg nem vagyok itthon.

Félrenyeltem és köhögni kezdtem.

-Tessék?Mire gondoltatok?-kérdeztem egy korty víz után.

-Hát arra,hogy ne legyél egyedül és a fiúk meg nem bánnák és Zayn is örülne,ha több időt tölthetne veled.

-De meg se kérdeztetek és ezt mikor akartad közölni?-háborodtam fel.

-Most!Délelőtt beszéltünk a srácokkal és ők mondták,ha lenne hozzá kedved odaköltözhetnél,de nem muszáj.-megettük a pizzát és már csak beszélgettünk.-És én is örülnék,ha emberek között lennél,még ha fiú nemű lények is.Zaynben pedig megbízok és nem tenne felelőtlen dolgot.-láttam a szemeiben,hogy megkönnyebbülne ha vigyáznának rám.

-És ha én nem akarom akkor nem kell?-tettem fel a kérdést amitől minden kedve elment.

-Akkor nem.-minden kedve elment ettől az egésztől,mármint az arca ezt tükrözte.-Ha végeztél akkor mehetünk!-elment fizetni,én meg összeszedtem a cuccom.Hazafelé nem beszélgettünk.Otthon mindketten felmentünk az emeletre és mindenki ment a saját szobájába.Elmentem tusolni aztán aludni.Hamar az álmok hálójába keveredtem.

*Másnap reggel*

9 órakor keltem fel,de nem akartam tovább aludni,mert Tylerrel ma együtt töltjük a napot és az jó lesz.Kiviharoztam a fürdőbe felöltözni és elvégezni a teendőket.Tyler a szobájában pakolta be a bőröndjeibe az utolsó darabokat.

-Jó reggelt!Mi a program mára?-futottam be hozzá.

-Nekem mind1,csak együtt legyünk.

-Állatkert?

-Megakarod látogatni a rokonaidat?-gúnyosan mosolygott.

-Az én rokonaim a te rokonaid is és sose árt ha törődünk a rokonokkal.-nevettünk együtt.-Ettél már?

-Aha!Szóval menj és egyél valamit aztán mehetünk amerre szeretnél.-le is mentem.Megettem 1 tál müzlit.-Indulhatunk?

-Igen!Hozom a telómat!-felmentem,felvettem 1 pulcsit,fogtam a telóm és már a kocsiba is voltunk.Útközben elterveztük,hogy elmegyünk,állatkertbe aztán vidámparkba aztán lézengünk a városban.Megérkeztünk első úti célunkhoz.Megvettem a jegyeket aztán bementünk.Végigjártuk az egészet és beszélgettünk.

-És akkor mikor is jössz haza?

-Nem tudom.Amikor azt mondják eljöhetek,de szerintem december elején.

-Annyira fogsz hiányozni!-szorosan magamhoz öleltem.

-Nyugi!Búcsúzkodni holnap is ráérsz.Még itt vagyok.-mentünk tovább és sokat beszélgettünk.Már úton voltunk a vidámpark felé.A vidámparkban töltöttük a fél délutánt.Ettünk gyors kaját meg minden egészségtelen vackot.Felültünk egy csomó játékra,de egyikünk se hányt.

-De rég csináltunk már közös programot.-bokszoltam a vállába mikor a vidámparkból kifelé mentünk.5 óra volt.Elmentünk a London Eyehoz és beszálltunk egy gömbbe.

-Átgondoltad amit tegnap mondtam?

-Te boldog lennél,ha velük lennék?

-Igen és meg is könnyebbülnék,hogy nem történik veled semmi rossz.

-Nekem tök mind1,de ők nem tudják milyen vagyok,meg fonnak unni.

-Téged?Az lehetetlen!-nevetett.-Szeretnél még valahova menni?-nézelődtünk.

-Menjünk haza,akkor én és te is összepakolunk.-szorosan magához rántott és csak ölelt.

-Annyira szeretlek!Utálom magam!

-Miért?

-Mert itt hagylak téged!Abba kellene hagynom a színészkedést és több időt veled tölteni.

-Nem!Azt nem hagyom,azt soha nem bocsátom meg neked,ha abba hagyod a színészkedést!

-De neked is szükséged van rám!

-De nem vesztettelek el!Ha lehet inkább menjünk és ezt a hülyeséget meg felejtsd el.-hazafelé vettük az irányt.Otthon bementem a szobámba és elővettem 2 utazótáskát.Belepakoltam a fontosabb ruhadarabokat,pár cipőt,sapkákat,haj vasalót,csajos holmikat és deszkás cuccokat.

-Már össze is pakoltál?-lépett be Tyler 1 múlva.

-Nem mindent,de ha valami kell majd hazajövök érte.

-Akkor segítek.

-Már most odamegyünk?

-Hát be kell jelenteni,hogy igent mondtál!-fogta meg az egyik táskát és lesétált vele.Megfogtam a másikat és én is mentem utána.Kocsiba ültünk és a fiúkhoz mentünk.Csengettünk és nyitották a kaput.Az ajtóhoz értünk és kopognunk se kellett,máris nyílt az ajtó!

-Éreztem,hogy igent fogsz mondani!-Zayn rögtön felkapott.

-Nem miattad csak,hogy tudd.-adtam egy gyors puszit az arcára.A többiek mint a golyó úgy rohantak le a lépcsőn.

-Sziasztok!Diana tudtam!Máris itt alszol?Minden cuccod elhoztad?Tyler ne aggódj miatta vigyázunk majd rá!Apja helyett apja leszek!-összefolytak a hangok,de az utolsót tisztán hallottam.Louis apám helyett is apám lesz.

-Sziasztok!Én is örülök,de csak holnaptól alszok itt,de onnantól nem fogtok szabadulni.Én leszek a főnök a házban.-mosolyogtam önelégülten.

-Te csak azt hiszed!-nevettek a többiek.

-Srácok!Ő az egyetlen dolog ami életben tart,tehát úgy vigyázzatok rá,hogy egy haja szála se görbülhet!-mondta Tyler a fiúknak,mire én kimásztam Zayn karjaiból és hozzá rohantam.Annyira szorosan ölelt,hogy éreztem azt,hogy könnycseppek gördülnek le az arcán.

-Cshhh!Ty!Nekem is hiányozni fogsz!De nem örökre mész el!Megígérem,hogy vigyázok magamra és,hogy felhívlak,hogy kimegyek anyáékhoz-itt egy könnycsepp nekem is legördült az arcomon.-és megpróbálok nem belekeveredni a rosszba.-lassan eltolt és a szemembe nézett.

-Szeretlek Di!

-Én is Ty!