Part 12. Nem tudom kimondani

 Mert zene nélkül unalmas olvasni :D

…-Aludj!Majd én őrzöm az álmodat.-megpuszilta a homlokomat és közelebb csúszott.

*Másnap reggel*

Kipihenten ébredtem a hősömmel az oldalamon.Barna szemei csak úgy csillogtak,ahogy engem nézett.

-Mióta vagy fent?-kérdeztem.

-20 perce kb.,de el tudnálak nézni még egy jó darabig.Olyan aranyosan alszol.

-Tyler is ezt szokta mondani.-bújtam a takaró alá.

-Ne bújj már el!10 óra van ideje lenni felkelni nem gondolod?

-De!-lelöktem a takarót és felkeltem.Fogtam pár ruhát és elmentem felöltözni.Miután végeztem a fürdőben benéztem Tyler szobájába,hogy hazaért-e.De nem volt ott.

-Engem keresel?-lépett szúrós szemekkel mellém Tyler.

-Valami olyasmi.Mikor értél haza?

-Pont akkor mikor már „ketten” aludtatok az ágyadban.-emelte fel a hangját.

-Ne kiabálj!Nem történt semmi olyan amire gondolsz!

-Akkor miért van itt!Azt mondtad most ő az akit a világon a legjobban utálsz!Diana nem értelek!-Zayn lépett ki a szobámból.-Te pedofil állat!-kiabált miközben Zayn felé indult,de közéjük ugrottam és visszatartottam Tylert a mellkasánál fogva.

-Állj!Ne merd bántani,mert akkor engem is bántanod kell.Tegnap azt mondtam itthon mindent elmesélek,akkor gyere le és mindent elmondok.-elindult a le a lépcsőn mi meg utána.Zayn mellém ült le én pedig Tylerrel szembe.Elmeséltem neki mindent A-Z-ig.Csendben végig hallgatta és csak a végén szólalt meg!

-Zayn!Nem tudom,hogy most haragudjak-e rád vagy ne.Haragszom rád,mert megbántottad a húgomat,de meg kell köszönnöm,hogy megint megmentetted.Te most mit érzel iránta?-Zayn zavartan mosolygott és szerintem maga sem tudta mit mondjon.

-Nem tudom elmondani!Felemelő érzés ha vele vagyok.Talán szeretem!-fogta meg a kezem.Egy pillanat alatt minden jókedv elment belőlem.Én nem tudom kimondani ezt a szót.Nem érzem magam elég biztosnak rá.

-És te Diana?Te hogy érzel?-kérdőn néztek rám mindketten.Nem tudtam mit mondani,nem jött ki hang a torkomon.

-Bocs,most el kell mennem!-felálltam és kirohantam az ajtón.Semmit nem hoztam magammal.Tudtam hova fogok menni.20 perc séta után megérkeztem a temetőbe.Anyáék sírjához mentem.Leültem a kis padra ami mellette volt.

-Hiányoztok!Sajnálom,hogy nem jöttem egy ideje,de nem tudom elhinni még mindig,hogy csak így láthatlak titeket.Annyi kérdés kavarog a fejembe amit szeretnék nektek feltenni,de már nem tudom.-kigördült egy könnycsepp.-Apa!Nem vagy itt,hogy leszidj,hogy egy fiúval aludtam,nem vagy itt,hogy megvédj.Anya!Te sem vagy itt,hogy megmond,hogy szerinted ő e az igazi.Nem vagytok itt,hogy féltsetek.Igen tudom itt van nekem Tyler,de ő mégsem ti vagytok!Annyira hiányoztok!Szerintetek ő az igazi?Kimerjem mondani?Szerintem még nem állok rá készen.Miért ilyen nehéz?Nektek is ilyen nehezen ment az első?Tyler azt mondta a szerelem csodákra képes.De én nem tudom,hogy mikor érzem meg,hogy szerelmes vagyok.Érzek iránta valamit!Megnyugszok,ha velem van.Olyan más mint a többi fiú.Ez lenne a szerelem?Adjatok egy jelet!-egy meleg fuvallat végigsuhant a hátamon,mintha megsimogattak volna.-Ez mit jelent?Hogy mondjam el vagy azt,hogy ne?-2 percig csendben ültem.-Köszönöm,hogy segítettek!Nagyon szeretlek titeket!Hiányoztok!Megígérem ezentúl gyakrabban jövök!-elindultam haza.Nem is sétáltam hanem futottam.Berontottam a házba a fiúk még mindig ugyanúgy ültek.

-Merre voltál?-kérdezték egyszerre.

-El!De eltudom mondani azt amire nem tudtam választ adni.-figyelmesen vártak.Odasétáltam Zaynhez és megcsókoltam.Fél perc múlva elváltak ajkaink.-Nem tudom kimondani,hogy szeretlek,mert az nem lenne igaz!De minél jobban megismerlek és több időt töltünk együtt…-azt vártátok,hogy kimondom,de még nem.Meg kell várnom a legmegfelelőbb időt és helyet ahol majd meg fogom érezni,hogy csak rá van szükségem.

-Nem vártam,hogy kimond.Tudom,hogy még nem voltál szerelmes.És nem kell most azonnal megtenned.-megfogta a kezem.-Nekem már az elég,hogy közel engedtél magadhoz és megpróbálod velem ezt az egészet.-megöleltem.

-Oké.Felfogtam,de ne előttem éljétek le a szerelmi életeteket.-választott szét minket Tyler.

-Ma átmegyek Zaynhez!-jelentettem ki Tylernek,egy kicsit erőteljesebben.

-Bízok bennetek,de Zayn,ha egy karcolás esik rajta soha többé nem látod.

-Oké!Nem engedem el sehova.-nevette el magát.

-Adjak ruhát?-nézett mosolyogva Tyler Zaynre.Nem gondoltam volna,hogy ilyen egyszerű lesz.

-Nem kell Louis úgyis jön kb.10 perc múlva szóval ezt is visszahozom majd,de azért köszi.

-Ki jön?Mikor?Hova?Minek?-sorba jöttek a kérdések tőlem.

-Louis kb. 10 perc múlva ide azért hogy hazavigyen minket.Remélem nem baj?

-Nem dehogy,de ti 5-en laktok egy házban?

-Naná!-mosolygott.

-Hát akkor mindjárt jövök.-felmentem az emeletre és elmentem gyorsan letusolni,mert leizzadtam a futásban.Aztán felöltöztem.Előkerestem a mobilom,felvettem a sapkám és indultam lefelé.Louis már lent várt a fiúkkal. Tylerrel megbeszéltem,hogy időben hazaérek,aztán indultunk.Ők London másik részében laknak,de 30 perc alatt odaértünk.Nagy ház fogadott magas kerítéssel.

-Megérkeztünk!-szólaltak meg lelkesen.